A városfejlesztési szakértő, Lopez Benjamin bírálja a budapesti szétaprózott megközelítést és az olyan korlátozó intézkedéseket, mint a korai záróra, amelyek visszaszorítják az éjszakai életet a belvárosból, és nem oldják meg a problémákat, mint például a közterületi bűnözést. Javaslata szerint a rozsdaövezetek bevonásával és a külvárosok fejlesztésével lehetne elosztani a terhelést, emellett egységes fővárosi szintű szabályozásra és egy kijelölt felelősre, például egy „éjszakai polgármesterre” van szükség, aki összehozza az összes érintett felet a közös jövőkép kialakításához. A cél egy minőségi, fenntartható és élhető éjszakai gazdaság megteremtése, amely mindenki számára előnyös.
Az éjszakai gazdaság a 2000-es évek közepén, a romkocsmák révén lendítette fel a főváros turizmusát. A 2010-es években azonban két tényező – a Hajógyári-sziget klubjainak megszűnése és a fapados légitársaságok megjelenése – a belvárosba terelte a bulizókat, létrehozva a „bulinegyedet”. A probléma ekkor kezdődött, mivel a hetedik kerület kivételével a környező kerületek szigorú záróra-rendeleteket vezettek be, egy szűk területre koncentrálva az éjszakai életet. A Covid után ez a helyzet csak súlyosbodott, gyakorlatilag az egész városban betiltották az éjszakai tevékenységeket a bulinegyed hibáiból tanulva.
Lopez Benjamin a prágai példát említi, ahol a túlturizmusra későn reagáltak drasztikus zárórával, ami a belváros kiüresedését okozta a helyiek számára. Ezzel szemben Párizs és Amszterdam stratégiai szinten kezeli az éjszakai gazdaságot, minőségi kikapcsolódást biztosítva a turistáknak, rendet tartva a közterületeken, és olyan funkciókat kínálva, amiktől mindenki magáénak érezheti a várost.
Budapesten a legfőbb gond a központi stratégia hiánya, ahol ahány kerület, annyiféle szabályozás van érvényben, ami a tevékenységek folyamatos vándorlásához és kaotikus „pingpongozásához” vezet. A közterületi problémákat – mint a hangoskodás, szemét, kábítószer-kereskedelem – egy egyszerű záróra nem tudja orvosolni, egységes közterületi rendalkotásra van szükség.
A megoldás felé vezető út egy összfővárosi szintű stratégia kidolgozása egy kijelölt felelőssel (mint az amszterdami éjszakai főpolgármester vagy a párizsi éjszakai tanács). Ennek a felelősnek össze kell hívnia az érintett feleket – lakosságot, vállalkozókat, döntéshozókat – egy közös jövőkép és cselekvési terv kialakítására. A szakértő szerint a minőségi, helyiekre fókuszáló kulturális kínálatot kell előnyben részesíteni a belvárosban, míg a nagyobb klubokat érdemesebb a város kevésbé terhelt területeire, például a több mint 10 négyzetkilométeres rozsdaövezetekbe kihelyezni. Az önkormányzatok közvetlen ösztönzőkkel és ingatlangazdálkodással támogathatják a minőségi éjszakai életet. Bár a helyzet bonyolult és a lakók érdekérvényesítő képessége erős, a kompromisszumkészség és a döntéshozói bátorság elengedhetetlen ahhoz, hogy Budapest ne kiüresedett Disneylanddé váljon, hanem egy rendezetten pezsgő, mindenki számára élhető várossá. Az elmúlt hetekben bevezetett hosszabb metró üzemidő is egy ilyen apró, de fontos lépés a jó irányba.
