Dr. Tomka Barnabás hadipari tanácsadó volt a Kántos Endre és Ács János vendége a Millásreggeliben. A beszélgetés során a globális fegyverkezési trendekről, a hadipari központokról és a legnagyobb gyártókról volt szó, valamint arról, hogy Magyarország hol helyezkedik el a hadipar térképén.
A globális fegyverkiadások folyamatosan növekednek, az elmúlt három évben meghaladták a 2000 milliárd dollárt. 2023-ban ez az összeg elérte a 2440 milliárd dollárt. A növekedés különösen a háborús feszültségek időszakában figyelhető meg, például a 2008-2010-es gazdasági válság idején volt egy visszaesés, de azóta folyamatosan emelkedik a trend. Az ukrán-orosz háború természetesen tovább fokozta a kiadásokat, mivel a fegyverek fogynak, a pótlásukra szükség van, és a biztonsági környezet bizonytalansága miatt a konfliktusoktól mentes országok is növelik a védelmi kiadásaikat.
A világ 100 legnagyobb hadipari gyártója 2023-ban több mint 600 milliárd dollár értékben gyártott le eszközöket. Az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be, a 100-ból 41 amerikai cég 300 milliárd dollár feletti bevételt realizált. A kínai és orosz cégek követik az amerikaiakat, míg Európa 27 céggel képviselteti magát a listán, de bevételük alacsonyabb, mint az amerikaiaké, alig több mint 100 milliárd dollár. Ez részben annak köszönhető, hogy más típusú eszközöket gyártanak, például kézi fegyvereket, míg az amerikai cégek drágább rakétarendszerekre specializálódtak.
Az Amerikai Egyesült Államok hagyományosan fegyvergyártó és fegyverkereskedelemben érdekelt ország, ráadásul szinte folyamatosan részt vesz háborús konfliktusokban. A fegyvereladások sokszor a politikai kapcsolatrendszer erősítésének eszközei, és az Amerikai Egyesült Államok ebben is nagyon hatékony.
Európa nem egységes államrendszer, így az európai országok sokszor egymással versengenek, és az amerikaiakkal is, ami magyarázza a kisebb bevételt.
A fegyverek fő útvonalai a konfliktuszónákba vezetnek, ahol a legnagyobb a kereslet.
Az orosz-ukrán háború rávilágított arra, hogy Európa alultervezte a fegyvergyártást, és a saját biztonsága fenntartása érdekében sokat importál. A második világháború után Európa belesüppedt abba a hitbe, hogy a kontinensen nem lesz több fegyveres konfliktus, így a katonai beszerzések egyre alacsonyabbak lettek, a fegyverrendszerek pedig elöregedtek. Mára ugyan ráébredt, hogy túl alacsonyan tartotta a készültségi szintet, de egy hadsereget nem lehet egyik napról a másikra megfelelő állapotba hozni.
A NATO-tagság sem jelent garanciát a biztonságra, mivel a NATO haderejét a tagországok haderejei alkotják és; ha a tagországok nem teljesítik az elvárt mértéket, akkor a NATO képességei sem lesznek a megfelelő szinten.
Az elmúlt évtizedekben a közvélemény a honvédséget felesleges tehernek tartotta, de ha jön a kihívás, nehéz megfordítani a „nagy hajót”.A mai magyar honvédség azonban már nem hasonlítható össze a 80-as vagy 90-es évek honvédségével, mivel a beszerzéseknek köszönhetően világszínvonalú haditechnikával rendelkezik.
