Lopez Benjamin városfejlesztési szakértő szerint, ha valaki ma végigmegy a budapesti Nagykörúton, valószínűleg nem lesz jó kedve. Sokak fejében ma már inkább egy „átjáróház”, egy útvonal, amit a 4-es vagy 6-os villamossal szelünk át, semmint egy olyan hely, ahol szívesen töltünk időt. Ezt a nem túl felemelő állapotot több tényező együttesen okozza, melyeket Lopez öt kulcsterületként azonosított.
Az egyik legszembetűnőbb probléma a közterületek állapota. Utoljára 1996-ban volt itt átfogó, faltól falig tartó felújítás, és az azóta eltelt jó pár évtized meglátszik: az útburkolat katasztrofális műszaki állapotban van, a biciklisávok leszűkültek, a faverem rácsok kitörtek, a pollerek eldőltek, és az utcabútorok sincsenek jó állapotban. Az egész tér egyfajta káoszos miliőt áraszt, és minden egyes felhasználó számára – legyen szó autósról, biciklisről vagy gyalogosról – rossz érzés itt végigmenni.
Emellett az épületállomány is súlyos problémákkal küzd. A homlokzatok sokszor tragikus állapotban vannak, de ami még feltűnőbb, az a földszinti portálok helyzete. Ennek egyik oka egy valóságos jogszabályi és rendeleti káosz: a pesti oldalon érintett hat önkormányzat mindegyikének saját településképi rendelete, arculati kézikönyve van, sőt, az önkormányzati üzlethelyiségekre vonatkozó pályáztatások is eltérőek. Ez a helyzet azt eredményezi, úgy igazából senki nem érzi magáénak a területet, és hiányzik az egységes akarat a rendbetételre.
A szolgáltatási környezet is jelentősen leromlott. Egykor a Nagykörút Budapest egyik kereskedelmi tengelye volt, de a WestEnd bevásárlóközpont megnyitása óta ez fokozatosan romlik. Ma már jellemzőbbek az olcsó kocsmák, főleg a Blaha Lujza tértől délre. Egyre több az üres üzlethelyiség, és a képet a GSM boltok, diszkontok és pénzváltók uralják. Csak a pesti szakaszon több mint 60 GSM üzlet található, amelyek Lopez szerint az „alsóbb kategóriára lövő” kínálatot jelentik.
Mindezek hátterében egyfajta jogszabályi és üzemeltetési anomália is meghúzódik. A már említett hat kerület mellett a kétszintű önkormányzatiság kérdése is felvetődik, ami gyakran vezet „egymásra mutogatáshoz” ilyen helyzetekben.
Felmerül a kérdés, érdemes-e egyáltalán tenni valamit a Nagykörúttal. Ott van a WestEnd, a Blaha Lujza tér környékét is rendbe tették, és ott is bevásárlóközpont van. Nehéz elképzelni, hogy két ilyen nagy pláza mellett pár száz méterrel megéljenek kisebb vendéglátóhelyek vagy szolgáltatók. Ráadásul, aki ide jönne, rögtön beleütközik a parkolás kérdésébe.
Az urbanisztikai vita a plázák megjelenésével kezdődött a tradicionális üzletutcák megmentéséről, de a tabu hamar ledőlt: Nyugat-Európában már az 50-es, 60-as évektől fejlesztik a belvárosi üzletutcákat, mert rájöttek, hogy egy jól működő üzletutca több mint egyszerű bevásárlóhely: a társas kapcsolatoknak is színtere, jóval komplexebb élményt kínál, mint egy pláza. Budapesten is látunk kisebb szakaszokon példákat, mint a Bartók Béla út vagy a Kecskemét utca környéke, ahol megfelelő fizikai és kereskedelmi környezettel vissza lehetett csábítani az embereket.
Fenntartható működéshez olyan szervezeti, jogszabályi és üzemeltetési megújulásra van szükség, ami megoldja a jelenlegi anomáliákat. Fontos lenne például a hat önkormányzat rendeleti környezetét összehangolni, hogy egységesen lehessen hasznosítani például az önkormányzati üzlethelyiségeket, akár kedvezményes bérleti díjakkal ösztönözve a minőségi portálok kialakítását, ahogy a Bartók Béla úton is történt. Emellett elengedhetetlen a városmarketing és a kommunikáció szerepe is a Nagykörút jelenlegi negatív imázsának megváltoztatásában.
