A tudatos gyermektelenség egy indulatos és nem értéksemleges kérdés, amelyet nem lehet csak egy szempontot figyelmbe véve magyarázni. A komplex jelenséget vette górcső alá Bőhm Kornél Tanács Eszterrel a radiocafé Krízisek és pofonok c. műsorában.
A gyermektelenséget általában két csoportra osztják: tudatosan gyermektelenek és azok, akiknek nem lehet gyermeke. A valóság azonban árnyaltabb, létezik egy hármas felosztás is, ahol az egészségügyi és a körülmények miatti gyermektelenséget is megkülönböztetik. A gyermektelenség okai sokrétűek, nem csak egyetlen ok állhat a háttérben.
A tudatos gyermektelenség mögötti gyakori okok:
- a független, szabad élet vágya
- a gyermekgondozással járó kötelezettségek elutasítása
- a párkapcsolat féltése
- a túlnépesedéssel és klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak (főleg a fiataloknál)
- egzisztenciális nehézségek, munkaerőpiaci bizonytalanság, lakhatási problémák
A beszélgetés kitér arra is, hogy a gyerektelenek csoportjain belül is létezik feszültség, valamint a gyerektelenek és nem gyerektelenek között is. A gyerektelenek gyakran szembesülnek azzal a narratívával, hogy ők a felelősek a népesség csökkenéséért, a gyermekkel rendelkezők pedig irigységet érezhetnek a gyerektelenek szabadsága miatt. A gyermekvállalás kérdése sokak számára amolyan „beleszólós” téma, ami a kormányzati intézkedésekhez is gyakran köthető. A gyerekesek irigységet érezhetnek a gyerektelenek szabadsága miatt.
A beszélgetés során szóba kerül a megbánás kérdése is. Kutatások szerint a nők 5-14%-a megbánja, hogy gyereket vállalt, míg a gyermektelen nők 29%-a, az anyák 40%-a bán meg valamit reproduktív döntéseivel kapcsolatban.
Szóba kerül a nemi szerepek kérdése is. A nőkkel szemben az anyaszerep elvárása erősebb, míg a férfiaknál inkább a teljesítmény és a munka dominál. A férfiak is megélik a gyermektelenség miatti veszteséget, és a férfiaknál is előfordul, hogy a beteg családtag ápolása miatt maradnak gyermektelenek.
A párkapcsolatokban a gyermekvállalással kapcsolatos nézetkülönbségek konfliktusokhoz is vezethetnek. Az embereknek gyakran van egy ideális elképzelése a családjukról, ami nem mindig valósul meg, ám a pszichológus szerint „fontos megtalálni az örömöt abban, ami létrejön, és az is, hogy alklamazkodjunk a változásokhoz.”
