A csernobili atomkatasztrófa magyarországi médiatálalása valóságos „állatorvosi lónak” tekinthető, amely tökéletesen megmutatta a Kádár-korszak sajtórendszerének működését, korlátait és gyengeségeit. Ez egy komplex krízis volt, amelyre nem volt precedens, és a magyar média válságkezelési képességeit tette próbára. Boldog Dalma médiakutató volt Bőhm Kornél vendége a Krízisek és pofonokban.
A legnagyobb probléma a Szovjetunió felé mutatott erős lojalitás volt, ami egy szovjet kommunista típusú sajtómodell sajátossága volt ebben az időszakban. Mivel maga a szovjet pártvezetés időhúzással reagált, mint kríziskezelési stratégiával, és csak április 28-án este adott ki egy nagyon szűkszavú, mindössze három mondatból álló hivatalos TASZ-közleményt a magyar pártvezetés és a média is bizonytalanságban volt.
A fő szabály a Kádár-korszak sajtómodelljében az volt, hogy kizárólag hivatalos tájékoztatási formákat (mint a TASZ vagy az MTI jelentései) lehetett használni a tájékoztatásra, nyugati hírforrásokat nem feltétlenül. Eközben a Magyar Rádiónál működő „lehallgató szolgálat” – ami nem a belső elhárítás lehallgatása volt, hanem a külföldi adók figyelése a világ eseményeiről való tájékozódás céljából – már április 28-án este tudta nyugati forrásokból, hogy a baj nagyobb: több ezer kilométeres távolságra is kimutatták a radioaktív szennyeződést, például Skandináviában.
Egy MTI-hír is érkezett a szerkesztőségekbe, ami jelezte a skandináv sugárzásemelkedést, de ez eredetileg csak belső tájékoztatásra szolgált, nem adásba szánták. Bedő Iván, a rádió akkori turnusvezetője azonban vállalta a következményeket, és beengedte ezt a hírt az esti adásba.
Az elégtelen, hiányos és zavaros hivatalos tájékoztatásra a közvélemény erősen reagált. A belső közvéleménykutatások szerint a válaszadók 55%-a egyáltalán nem volt elégedett a magyar tájékoztatással Csernobilról, majdnem minden második ember félelmet és szorongást tapasztalt, ami hatással volt a mindennapi életükre. A sugárzás láthatatlan, szagtalan, íztelen természete tökéletes táptalaj volt a rémhíreknek is, például kórházi osztályok lezárásáról vagy óvodák bezárásáról.
Sokan ezért a Szabad Európa Rádióhoz fordultak, amely bár az első napokban szintén nem kapott pontos adatokat, kontextusba helyezte a problémát, említve az erőmű konstrukciós hibáit, és nagyobb perspektívát nyújtott. Gyorsan összeült a válságstáb, és megbízható információ nélkül is elkezdték a méréseket és egy millió jódtabletta legyártását. Április 30-án a Tájékoztatási Hivatal szigorú kontroll alá vonta a teljes magyar médiát, Voltak ellentmondó intézkedések, például május 1-jén legeltetési tilalmat rendeltek el, de a május 1-jei felvonulásokat megtartották, miközben a legnagyobb sugárdózisú felhő haladt át az ország felett.
