Régebben a szakma összetartóbb volt, és Molnár Gál Péter vagy Koltai Tamás írásainak óriási súlya volt, valódi visszajelzést adtak a színházi világnak. Fontos volt, hogy a kritikus látta az előadást, érezte a teret, és szakmai tudása elismert volt. Murányi Tünde és Kerekes József Jászai Mari-díjas színművészek Fehér Mariann Pontjókor! című műsorában a frissen bemutatott Újra hulla című darab kapcsán beszélgettek a mai színház világáról, a kritikusok és díjak megváltozott szerepéről, valamint a szakma felgyorsult tempójáról.
A május 31-én bemutatott Újra hulla egy morbid, abszurd fekete komédia, melyet a „színház a színházban” kifejezéssel jellemzett Kerekes József. A Simon Kornél rendezte darab két különálló, de a végén összefonódó szálon keresztül mutatja be a színházi valóságot. Az egyik vonal egy színészről szól, aki zseninek hiszi magát, ám pályájával elégedetlen, és ügynökével egy kritikust hívnak vendégségbe, akit azért utálnak, mert rosszakat írt róla. A cél egy díj megszerzése, melynek sorsa a kritikus szavazatán múlhat. A találkozó balul sül el, komoly következményekkel.
A másik szál a Nemzeti Színházban játszódik, ahol Kerekes József az igazgatót, Murányi Tünde pedig a fődramaturgot alakítja. Itt egy elhunyt rendező ravatalozásával kapcsolatos abszurd helyzet bontakozik ki, ahol a kinti hőség miatt a test hűtésével adódnak problémák. A két szál végül félreértésekkel és helyzetkomikumokkal találkozik, meglepő fordulatokat tartogatva.
A kritikusok és a díjak jelentőségének megváltozása központi téma volt az interjúban. Murányi Tünde nosztalgiával emlékezett a régi időkre, amikor a szakma összetartóbb volt, és Molnár Gál Péter vagy Koltai Tamás írásainak óriási súlya volt, visszajelzést adtak a színházi világnak. Fontos volt, hogy a kritikus látta az előadást, érezte a teret, és szakmai tudása elismert volt. Ma azonban Murányi Tünde szakadékot érez a kritikusok és a szakma között. Kerekes József is kiemelte, hogy a kritika sokszor személyeskedéssé vált, és nem lehet megbízni abban, hogy a kritikus valóban látta-e az előadást. A kommentek világa, ahol névtelenül írnak bántó dolgokat, tovább rontja a helyzetet. A díjakkal kapcsolatban a színészek egyetértettek abban, hogy a régi mondás szerint „a díjat osztják és nem kapják.”
Murányi Tünde úgy érzi, alkalmazkodni kell a felgyorsult színházi világhoz, miközben igyekszik megőrizni egy „elmélyült belső, másik életét”. ’A problémás színész, az már nem kell, aki kérdez vagy gondolkodik.” – mondja a színésznő, Kerekes József azonban drasztikusabban fogalmazott: ő nem hajlandó tudomásul venni ezt a felgyorsult tempót és a social média térnyerését.A színész számárai az a valós érték, amit élőben tapasztal, és nem az, ki hogyan szerepel a közösségi médiában.
