Az iráni háború alaposan megtépázta Donald Trump amúgy sem elég szilárd tekintélyét a félidős választások előtt.
Donald Trump, aki a 2024-es választási kampányában a béke embereként pozicionálta magát, az első 14 hónapban hét országban hajtott végre katonai műveleteket. A legújabb, második iráni háború azonban az eddigi legkomolyabb politikai veszteséggel járt számára. Támogatottsága történelmi mélypontra, 36 százalékra zuhant. A radiocafén, a Millásreggeliben Dobozi István, a Világbank volt vezető közgazdásza elemezte, mi áll a fordulat mögött, és hogyan alakulhat Trump második ciklusának hátralévő két éve.
Hogyan lett Donald Trump háborús elnök?
Trump már az első elnöki ciklusában is a béke képviselőjeként reklámozta magát, a 2024-es kampányban pedig kifejezetten azt ígérte, hogy Amerika nem fog új háborúkat indítani – utalva az afganisztáni és iraki konfliktusok tanulságaira. Ez az ígéret nem kis mértékben járult hozzá a győzelméhez.
A fordulat már az új elnök beiktatási beszédében megmutatkozott: Trump 2025. január 20-án szó szerint kijelentette, hogy az Egyesült Államok „újra növekvő nemzet lesz, kiterjeszti területét”. Dobozi István szerint ez egy klasszikus perszonalista külpolitika megnyilvánulása: az elnök történelmi önképe és személyes nagyságvágya felülír minden más szempontot, a nemzeti érdeket, a gazdasági racionalitást és a szövetségesi elvárásokat egyaránt.
Miért éppen Venezuela és Irán?
A műsorban elhangzott értékelés szerint Donald Trump azon amerikai elnökök közé szeretne tartozni, akik területileg vagy befolyásban bővítették az Egyesült Államokat – James Polk vagy William McKinley mintájára. Venezuela esetében a gyors, koncentrált akció sikeresnek bizonyult, az elnököt eltávolították és az ország irányítása Washington befolyása alá került. Ez megerősítette Trumpot abban, hogy a „lefejezéses” stratégia működik.
Irán más tészta. Az iráni–amerikai feszültség közel fél évszázada, az 1979-es iszlám forradalom óta megoldatlan probléma, amellyel egyetlen előző elnök sem tudott megbirkózni. Trump ezt a csomót akarta átvágni, beleértve az atomprogramot, a terrorizmus kérdését és Irán Izrael-ellenes politikáját is. Dobozi István szerint a Netanjahu-hatás is valós, de másodlagos: Trump elsősorban saját történelmi örökségének megalapozása miatt lépett, nem izraeli nyomásra.
Rosszul mérték fel az ellenséget
A második iráni offenzíva Dobozi István szerint azon bukott meg, hogy Trump és köre tévesen mérte fel Irán katonai kapacitását. A terv venezuelai forgatókönyvet követett volna: gyors csapás, a vezetés lefejezése, spontán forradalom, új – baráti – rezsim. Ehelyett Irán komoly ellenállást tanúsít, és az öböl térségében, illetve Izrael ellen továbbra is aktív katonai műveletek zajlanak.
A katonai tanácsadók előre figyelmeztettek: Irán nem Venezuela. Egy Nyugat-Európánál nagyobb ország nem győzhető le légi csapásokkal. A Powell-doktrína, az elsöprő szárazföldi túlerő alkalmazása viszont tömeges amerikai áldozatokkal és valódi háborúval járna, ami politikailag vállalhatatlan.
Az átlagamerikai véleményt mond: Trump bajban van
Az iráni háború kezdettől fogva népszerűtlen. Az amerikaiak 60 százaléka ellenzi, és még a republikánus szavazók körében is magas az ellenzők aránya. A közvélemény „war of choice”-nak, azaz önkéntes, szükségtelen háborúnak érzékeli a konfliktust, szemben például a 2001 utáni afganisztáni beavatkozással, amelyet kezdetben széles támogatás övezett.
A népszerűtlenség azonban nem csupán az iráni frontnak szól. Dobozi István szerint Trump 36 százalékra visszazuhant támogatottsága mögött több réteg húzódik: a megélhetési és megfizethetőségi válság, a bevándorlókkal való bánásmód körüli botrányok (köztük a Minneapolis-i halálesetek), a Legfelsőbb Bíróság által megsemmisített vámcsomag, az Epstein-ügy és a Republikánus Párton belül növekvő elégedetlenség.
Tárgyalás vagy folytatás? Megint a taco-módszer?
Dobozi István szerint Trump, ha látja, hogy egy irány nem működik, képes élesen váltani – ezt nevezik „taco-módszernek” (Trump always chickens out – Trump mindig meghátrál). A jelenlegi helyzet is ezt a forgatókönyvet valószínűsíti: az amerikai fél 15 pontos tárgyalási javaslatot juttatott el közvetítőkön keresztül Iránnak. Teherán egyelőre elutasítja a tárgyalásokat, de tanulmányozza a dokumentumot.
Partraszállás és nagyobb szárazföldi offenzíva Dobozi István szerint nem várható. A fenyegetések elsősorban megfélemlítési célúak – ám az irániak nem adják be a derekukat, mint esetleg egy kisebb ország.
Mi jön novemberben? A félidős választások tétje
A 2026. novemberi félidős választások Dobozi István szerint alapvetően átrajzolhatják a washingtoni erőviszonyokat. A Képviselőházban a republikánusoknak mindössze öt fős többségük van, és ezt a demokraták könnyen megváltoztathatják. Ha ez bekövetkezik, Trump „béna kacsává” válik, mert a törvényhozásban demokrata együttműködés nélkül nem tud semmit elérni, és akár harmadszor is impeachment-eljárás is elindulhat ellene.
Dobozi új látja, két forgatókönyv rajzolódik ki a hátralevő két évre. Az egyik szerint Trump a belpolitikai zsákutcából a külpolitikába menekül, és még agresszívebb lesz – akár Kubával szemben is. A másik szerint a demokrata Kongresszus – alkotmányos jogkörével élve, például a 60 napos katonai jelenlét korlátozásával – visszafogja a külpolitikai kalandozásokat. Trump egyébként egyik háború indításához sem kért kongresszusi felhatalmazást, pedig az alkotmány szerint az kizárólag a törvényhozás joga.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dobozi István: A Világbank volt vezető közgazdásza, rendszeres elemzője a magyar és nemzetközi sajtónak gazdasági és geopolitikai kérdésekben. A Millásreggeli visszatérő vendége.
- Perszonalista külpolitika: Az a külpolitikai irányvonal, amelyben az elnök személyes történelmi önképe, ambíciói és intuíciói döntőek – szemben az intézményi, bürokratikus vagy szövetségesi szempontokkal.
- Powell-doktrína: Colin Powell tábornok nevéhez fűződő katonai elv, amely szerint egy háborúba csak elsöprő túlerővel szabad belemenni, egyértelmű célokkal és kivonulási stratégiával.
- War of choice (választott háború): Az angol katonai és politikai zsargonban olyan háborút jelöl, amelybe az ország nem kényszerből, hanem tudatos döntéssel lép – szemben a létfenntartáshoz szükséges védelmi háborúval.
- Béna kacsa (lame duck): Az angolszász politikában olyan elnököt vagy politikust jelöl, akinek a mandátuma lejár, vagy elveszítette törvényhozási többségét, és ezért korlátozott cselekvőképességgel bír.
- Taco-módszer: Trump always chickens out – Trump mindig meghátrál. Az angolszász politikai kommentárban elterjedt kifejezés arra utal, hogy az elnök, ha egy stratégia zsákutcába fut, visszakozik és irányt vált.
- Impeachment: Az Egyesült Államok alkotmányában szabályozott eljárás, amellyel a Kongresszus az elnököt hivatali visszaélés vagy más súlyos vétség miatt felelősségre vonhatja és eltávolíthatja. Donald Trump az egyetlen amerikai elnök, aki ellen már kétszer is megindították.
- Félidős választások: Az amerikai elnöki ciklus felénél, négyévente tartott kongresszusi választások, amelyeken a Képviselőház összes helyének és a szenátusi mandátumok egyharmadának sorsa dől el. A félidős választások általában az éppen regnáló elnök pártjára nézve kedvezőtlen eredménnyel szoktak zárulni.
