Farkas Gábor zongoraművészt látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis műsorában. A beszélgetés során egyaránt kibontakozik a művész nemzetközi karrierje és a zene iránti szenvedélye, valamint szó esik a zenei világ kulisszatitkairól, a személyes élményekről, Japánról, a zenei oktatásról és arról e belső szenvedélyről, ami a művészt belülről hajtja.
Farkas Gábor nem csupán a világ koncerttermeit járja, hanem a zenei oktatásban is fontos szerepet vállal, a tokiói zongora tanszéken betöltött professzori pozíciója mellett a Magyar Zeneakadémián is tanszékvezető. A Billentyűs és Akkordikus hangszerek tanszékén a zongora mellett olyan hangszerek is megtalálhatóak mint az orgona, hárfa, csembaló, harmonika és a cimbalom.
Fakas szívesen osztja meg tudását a fiatalokkal: Tokióban a növendékek száma igen magas, egy évfolyamban 150 zongorista tanul, de csak néhányukból lesz igazán kiemelkedő szólista. A művész a Comói Zongoraakadémián is tanít, ahol a felvételi eljárás rendkívül szigorú, évente 1000 jelentkezőből mindössze hetet vesznek fel. Itt olyan hírességek is oktatnak, mint pl. Martha Argerich. A zongoraművész elismeri, hogy a versenyek fontosak a pályakezdéshez, de a koncertlehetőségek és a kapcsolatrendszer még fontosabbak.
Farkas kiemeli, hogy Ázsiában a komolyzene virágzik, és egyre több ázsiai zongorista tűnik fel. Szerinte nem kell aggódni a közönség elöregedése miatt, hiszen mindig jönnek új generációk, akik megszeretik a klasszikus zenét. Kínában például a szülők már egészen kisgyermekkorban megismertetik gyermekeiket a komolyzenével, mert úgy gondolják, hogy egy európai művész autentikusabban tudja átadni ezt a zenei örökséget.
A művész időközben a tanítást is megszerette, bár eredetileg nem tervezte, hogy tanári pályára lép. Szenvedélyes embernek tartja magát: azt vallja, hogy a zenéléshez a gazdag érzelemvilág és a fantázia elengedhetetlen. „A pokoli időszakokból is erőt lehet meríteni, ezektől csak jobb zenész leszel!” – teszi hozzá.
