Három év a föld alatt, UV-fény és érintetlen barlangok – Berentés Ágnes az Egyéletemben mesélt a sötétségről, a gyógyulásról és a láthatatlan világról.
A barlang az a hely, ahol a természet szüzességét utoljára lehet megtapasztalni – és ahol az ember belépése azonnal nyomot hagy. Berentés Ágnes geológus, barlangász és barlangi fotós a radiocafé Egyéletem című műsorában műsorában Babik Editnek mesélt arról, hogyan jutott el a „soha többé barlang” első élménytől a tizenkét évig tartó, három évnyi föld alatti tartózkodáshoz. Szó esett arról a különleges UV-fény technikáról is, amellyel magyarországi bányák és barlangok szürke falait James Cameron Pandorájához hasonló látványvilággá varázsolja.
Az első élmény: soha többé barlang
Berentés Ágnes gyerekkorában a Baradla-barlangot unalmasnak találta. Amikor az egyetemen a Bükki Barlangkutató Egyesület nyílt napjára hívták, határozottan nemet mondott. Aztán mégis elment, és az ötórás kúszós-mászós túra végére úgy érezte, örül, hogy élve kijutott.
Néhány évvel később, már geológushallgatóként egyszer egyedül ment le a csapat után egy barlangba. Nem félt a sötétben. Egy szárnycsapást is hallott, amelyet nem tudott azonosítani, de teljes nyugalom volt benne. „Komfortos voltam lent” – fogalmazott. Ezután egy baráti csapat bükki túráján érezte azt az erős késztetést, amely véglegesen eldöntötte, hogy barlangász lesz.
Ahol még ember nem járt
Berentés Ágnes kutatóként kezdett, nem sportolóként. Ez azt jelentette, hogy ástak, bontottak, agyagot túrtak. A cél az volt, hogy ember számára járhatatlan folyosók mögé jussanak. Alig fél-egy éves barlangász tapasztalattal már olyan helyeken járt először emberként, ahol korábban senki.
„Nem azt éreztem eufórikusan, hogy én találtam” – mondta. Inkább azt, hogy az érintetlen természet látványával szemben világossá vált számára az emberi jelenlét pusztító hatása. Még vigyázva is sérül a hely. Ez az élmény indított el a gondolatot, hogy ezt mindenkinek meg akarja mutatni.
„A helyet kell felhozni. És ennek a fotózás lesz az egyetlen eszköze.”
A barlang mint gyógyír
22 éves korában orvosok diagnosztizáltak nála egy betegséget, amellyel kapcsolatban azt mondták, hogy onnantől csak rosszabb lesz. Berentés Ágnes a barlangászatba vetette magát, részben próbaként. Ha bírja a fizikai terhelést, nem lehet olyan beteg. „Bebeszéltem magamnak, hogy nem vagyok beteg. És rendbe is jöttem minden téren.”
A barlang mentális hatása is egyértelmű volt: a teljes sötétség, az agyagos, háromdimenziós tér, ahol minden mozdulatra figyelni kell, egyszerűen nem hagy kapacitást arra, hogy az ember a felszíni problémáin rágódjon. „Tizenkét év alatt körülbelül három évet voltam barlangban” – tette hozzá, de megjegyezte, hogy a bányák ebben nincsenek benne.
A föld alatt lett festőből fotóssá
Berentés Ágnes képzőművészeti múlttal érkezett a barlangászatba: festett, fát faragott, szobrokat készített. Amikor faportól asztmaszerű tünetei lettek és abba kellett hagynia a faragást, a fotózás vált az egyetlen eszközzé, amellyel a lenti világot felhozhatta. A kamerát bekapcsolni is a föld alatt tanulta meg, teljesen autodidakta módon, régi, olcsó felszereléssel, amelyre egy múzeumi fizetésből spórolt.
Ma stúdiófotósnak nevezi magát: a barlang egy homogén, sötét tér, ahol ő maga viszi be a megvilágítást, és azt hozza ki belőle, amit láttatni akar. Amit a képein mutat, az soha nem az, amit a barlangban közlekedve bárki lát, hanem az, ahogyan ő látja. Modellnek a csapattagokat hívja: „biodíszlet” a szavuk rá – ők ezt tudják, és nem haragszanak meg. Szerepük a méretarány megteremtése, a tér érzékeltetése.
UV-fény és a láthatatlan világ
Berentés Ágnes legismertebb munkái ultraibolya fényben készülnek. Az ásványok egy részének lumineszcencia-tulajdonsága van: UV-megvilágítás hatására látható fénnyel kezdenek visszasugározni. Egy szürke bányafal a szivárvány színeiben pompázhat, egy cseppkő csillagos égbolthoz hasonlíthat.
„Általában azt hiszik, hogy mesterséges intelligencia generálta fotók” – mondta. Holott minden képe Magyarországon készült. A Magyar Természettudományi Múzeumban március 31-ig megtekinthető Látható láthatatlan kiállítása éppen ezt a világot tárja fel. Ugyanott szerepel a Sok arcuktól a lávaalagutakig című, 106 fotóból álló, 14 országot bemutató barlangászati kiállítása is.
Hogyan lehet barlangászni kezdőként?
Berentés Ágnes szerint Budapesten különösen sok lehetőség van belépni ebbe a világba: barlangász tanfolyamok indulnak, amelyek első túrája általában ingyenes, próbatúra jellegű. Aki csak kipróbálná a csúszós-mászós élményt tanfolyam nélkül, arra is van lehetőség. Aki inkább sétálva fedezne fel barlangokat, azoknak a turisztikai látogatóközpontok kínálnak élményt.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Berentés Ágnes: Geológus, geográfus, barlangász és barlangi fotós. Tizenkét éve aktív a feltáró barlangkutatásban, UV-fényes barlangi és bányai fotóival itthon és külföldön is ismertté vált. Fotói jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban láthatók.
- Babik Edit: A radiocafé Egyéletem című műsorának műsorvezetője.
- Lumineszcencia: Az a jelenség, amelynek során egy anyag – például egy ásvány – külső energiaforrás (pl. UV-fény) hatására látható fényt bocsát ki. Különleges esetei a fluoreszcencia (megvilágítás közben világít) és a foszforeszcencia (megvilágítás után is világít).
- Baradla-barlang: Magyarország leghosszabb barlangja az Aggteleki Nemzeti Parkban, UNESCO Világörökség részeként is elismert turisztikai látványosság.
- Bükki Barlangkutató Egyesület: A Bükk hegységben tevékenykedő amatőr barlangkutató szervezet, ahol Berentés Ágnes barlangász pályája elindult.
