Dr. Jordán Ferenc rendszerökológus a biodiverzitás kérdéséről, a nem növekedés alapú gazdaságról és arról, mit tehetünk egyénként a természetért.
Elképzelhető-e egy nem növekedés alapú gazdaság? Mit tehetünk egyénként a biodiverzitás megőrzéséért? És valóban segíthet-e a mesterséges intelligencia megérteni az ökológiai rendszerek összefüggéseit? Dr. Jordán Ferenc biológus, hálózatkutató és rendszerökológus, a Jövőnk a Földön és Az ember vége a természet esélye című könyvek szerzője a Kávézó a világ végén podcastban McMenemy Márknak adott részletes képet arról, szerinte hol jár most az emberiség, és merre kellene tartania.
Mi az a rendszerökológia, és miért van rá most különösen nagy szükség?
A rendszerökológia lényege, hogy ne csak az egyedi jelenségeket vizsgálja, hanem teljes képet alkosson a természetről, egyszerre látva az összefüggéseket, visszacsatolásokat és nagy léptékű folyamatokat. Jordán Ferenc szerint a biológia soha nem lesz annyira prediktív, mint a fizika, de ez nem a tudományág hibája: minél több elem és folyamat alkotja a rendszert, annál nehezebb pontos előrejelzéseket adni.
A két tudományág szemlélete ideális esetben kiegészíti egymást. Ahogy egy ökológus megfogalmazta, ami a fizikusnak zaj, az a biológusnak zene. Az több tudományágat átfogó megközelítés fontosságáról sokan beszélnek, de Jordán szerint kevesen művelik igazán jól: minden az emberek nyitottságán és kooperativitásán múlik.
Miért nem tud a társadalom hosszú távon gondolkodni?
A klímaváltozás és az ökológiai válság kezelésének egyik legnagyobb akadálya nem a tudás hiánya, hanem a rövidlátó gondolkodás. Jordán szerint a kapitalista rendszer szerkezete – amit a profit és a szavazatmaximalizálás vezérel – eleve a rövid távú döntéshozatalt jutalmazza. A megoldások sokszor az orrunk előtt lebegnek, az önzés mégis útját állja a cselekvésnek.
Az emberi tevékenység ráadásul ma már nem lokális, hanem globális szinten hat a természetre. Régen lehetett tudni, hol folyik ki az olaj és miért pusztulnak a halak, ma viszont egyszerre rengeteg csatornán zaklatjuk az ökoszisztémát, és mire megértjük, mi történik, cselekvésre már alig marad idő.
Robogunk a fal felé
A természetben minden élőlény növekedésre és szaporodásra törekszik, de egymást korlátozzák, kölcsönösen visszafogva egymást. Az ember azonban kilépett ebből a szabályozó játékból, és függetlenítette magát a természetes korlátok alól. Jordán szerint most két út áll előttünk: vagy egy brutális természeti tragédia kényszerít minket, vagy mi magunk döntünk úgy, hogy a bölcsességünk miatt nem élünk a növekedés lehetőségével. Ez utóbbi esetben az emberiség lenne az első faj a Földön, amely növekedhetne, de saját elhatározásból mégsem teszi.
A kapitalizmus teljes eltörlése helyett annak radikális reformját tartja szükségesnek. A jelenlegi pályán – ahogy fogalmazott – robogunk a lejtőn a falnak, és ha nem csinálunk semmit, nekicsapódunk.
A technológia nem elég a klímaváltozás megoldásához
A közbeszédben a klímaváltozásra adott válasz szinte kizárólag technológiai: napelem, elektromos autó, szén-dioxid-leválasztás. A biodiverzitás-vesztés ezzel szemben jóval kisebb figyelmet kap, holott Jordán szerint a kettő elválaszthatatlan egymástól. A biodiverzitás fennmaradhat napelemek nélkül fennmaradhat, a biodiverzitás nélküli napelem viszont nem fog megmenteni minket.
A technokrata jövőképekkel szemben a rendszerökológus arra emlékeztet, hogy még a legvárosiasabb életmódot folytatók is percenként tizenhatszor vesznek levegőt – amelyet növények és algák termelnek. Legfontosabb „társunk” nem a számítógép, hanem az a baktérium, amely az ürülékünket lebontja. Ehhez a belátáshoz – mondja Jordán – nem kell különösebb tudományos képzettség: egyszerűen hagyni kell a természetet működni.
Mit tehet az átlagember a klímaváltozás ellen?
Jordán Ferenc nem az egyéni bűntudatkeltés híve, de konkrét, megvalósítható lépéseket is megfogalmazott. Vonattal közlekedik, nem tart autót. Aki teheti, ne vágja centisre a füvet, hagyjon életteret a rovaroknak, így segítve a biodiverzitás fennmaradását. Kevesebb húst – különösen marhahúst – kellene fogyasztani. A rovarfehérje-alapú ételeket személyesen is kipróbálta, és ökológiailag sokkal hatékonyabb alternatívának tartja.
A változás leghatékonyabb módja szerinte nem az előírás, hanem a jó példa követése: ha a szomszédnak prosperál az olivaültetvénye, én is azt fogom kipróbálni. A diverzitás – személyes, közösségi és ökológiai szinten egyaránt – az alkalmazkodóképesség alapja. A specialisták kora lejárt; a gyorsan változó világban az válik rugalmasabbá, aki két-három dologhoz ért közepesen.
Segíthet-e a mesterséges intelligencia a komplex ökológiai rendszerek megértésében?
Az AI-t Jordán a mobiltelefonhoz hasonlítja: fantasztikus találmány, amelyet az emberek többsége valószínűleg rossz dolgokra fog használni. Adatok átfésülésére, összefüggések feltárására valóban alkalmas lehet – de csak akkor, ha szakértők kezében van. Aggasztónak tartja azt a tendenciát, amikor a tudományos intézményeknek nyilvánosan kell cáfolniuk az interneten terjedő összeesküvés-elméleteket.
A jövőnk 50 év múlva
Jordán Ferenc víziójában az ember sokkal kisebb területekre húzódhat vissza, nagy kiterjedésű területeket visszaadva a vadonnak. Az értelem az ösztönök fölé kerülne, és béke lenne. A legszebb jövőkép az, amelyben a „természetvédelem” szót már nem is értenék – mert nem kellene védeni a természetet. Gondolatait hamarosan angol nyelven is megosztja a világgal: készülő könyvében ezeket a témákat tárja (egyelőre angolul) az olvasók elé.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dr. Jordán Ferenc: Magyar biológus, hálózatkutató és rendszerökológus. A Jövőnk a Földön, Az ember vége és A természet esélye könyvek szerzője. Kutatásai az ökológiai hálózatok szerkezetére és stabilitására összpontosítanak.
- Rendszerökológia: A biológia azon ága, amely az ökoszisztémákat mint összetett, önszabályozó rendszereket vizsgálja, az elemek közötti kölcsönhatásokra és visszacsatolásokra összpontosítva.
- Biodiverzitás: Egy adott terület vagy az egész Föld élővilágának faji, genetikai és ökoszisztéma-szintű változatossága. Csökkenése az ökoszisztémák stabilitását és az emberi életfeltételeket is veszélyezteti.
