Pogátsa Zoltán elemezte a lengyel gazdasági csoda gyökereit. Miben előzte meg Lengyelország Japánt, és miért az állam hajtotta a növekedést a piac helyett?
A lengyel gazdasági csoda az elmúlt évek egyik legizgalmasabb közgazdasági kérdése: hogyan jutott el egy ország a hiánygazdaságtól és a „lengyel hamburger” viccektől odáig, hogy egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson meghaladja Japánét? Pogátsa Zoltán közgazdász a radiocafé Sajátos Pogátsa című műsorában Kántor Endrével részletesen elemezte, mi áll valójában a lengyel sikersztori mögött – és a válasz meglepő: nem a piac, hanem az állam.
Miért érdekes nekünk a lengyel gazdasági csoda?
A közép-kelet-európai térségben közül ma két lemaradó és két sikerországról lehet beszélni Pogátsa Zoltán szerint. Magyarország stagnál, Szlovákia leszakad, míg Románia és Lengyelország egyértelműen a sikeres pályán halad. Lengyelország különösen fontos viszonyítási pont, hiszen hazánkhoz hasonló fejlettségű és hasonló történelmi örökségű ország, csakhogy az összehasonlítás ma már egyre kényelmetlenebb.
A rendszerváltás idején a lengyel GDP a magyar kétharmada volt. Az évtized hangulata jól érzékeltethető azzal a korabeli vicccel, amelyet Pogátsa is felidéz: „Hogy néz ki a lengyel hamburger? Két kenyérjegy között egy húsjegy”. Magyarország a gulyáskommunizmus révén a keleti blokk viszonylagos jólétének mintaképe volt, Lengyelország pedig szegény testvér. Mára az arány megfordult.
Lengyelország vs. Japán: a helyzet kissé árnyaltabb
Az egyik legmegdöbbentőbb adat, amelyet a műsorban felidéztek: a egy főre jutó lengyel GDP vásárlóerő-paritáson mára meghaladta a japán értéket. Ez a hír bejárta a nemzetközi sajtó hasábjait is. Pogátsa azonban fontos árnyalatokra hívja fel a figyelmet.
Egyrészt a lengyel árszínvonal még mindig jóval alacsonyabb, mint a japán – vásárlóerő-paritáson tehát az összehasonlítás érvényes, de a reáljövedelmek Lengyelországban még messze nem érték el a japán szintet. Másrészt Japán az az OECD-gazdaság, amely évtizedek óta stagnál, tehát az összehasonlítási alap sem kedvező Japánnak. A GDP és az életszínvonal nem ugyanaz: egy ország gazdagsága sok-sok évnyi felhalmozott GDP-ből áll össze, és ahhoz, hogy Lengyelország valóban gazdagabb legyen Japánnál, évtizedeken át kellene felette maradnia.
Mikor történt valójában a csoda?
Pogátsa Zoltán elemzésének egyik legfontosabb megállapítása, hogy a lengyel csoda nem a rendszerváltáskor ment végbe. A rendszerváltástól egészen a 2008-as pénzügyi válságig Magyarország és Lengyelország nagyjából párhuzamos pályán haladt, és a magyar GDP folyamatosan fölötte volt a lengyelnek.
Az első fordulópont 2008-ban érkezett el. Magyarországon Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt – amelyet Pogátsa „gazdasági Hirosimának” nevez – 11 százalékos államháztartási hiány keletkezett, amelyet aztán brutális megszorítás követett. Az ország IMF-hitelre szorult, a GDP zuhant. Ezzel párhuzamosan Lengyelország – ahol akkor Donald Tusk volt a miniszterelnök – deficitfinanszírozással stimulálta a gazdaságát, vállalva az újjászületett keynesianizmus elvét: válság idején az állam költ. Lengyelország lett az egyetlen EU-tagállam, amely nem került recesszióba 2008-ban, és a 2010-es évek elejére a lengyel és a magyar GDP egy főre jutó értéke kiegyenlítődött.
A második fordulópont a Covid utáni időszak. Miközben Magyarország stagnálásba ragadt, Lengyelország ekkor kapcsolt igazán nagy növekedési sebességre – Pogátsa szerint ez a „valódi lengyel csoda”.
Nem a külföldi tőke hajtja a lengyel gazdaságot
A közkeletű vélekedéssel szemben – miszerint a piac és a külföldi befektetők húzták Lengyelországot – Pogátsa Zoltán amellett érvel, hogy ez egy államilag hajtott sikertörténet. A BIS egyik tanulmánya alapján a lengyel növekedés döntő részét a tőkefelhalmozás adja, amelyben a kormányzati beruházások aránya kimutathatóan magasabb volt, mint az EU-27-es átlagban.
A keresleti oldal vizsgálata is ezt erősíti: a növekedés legnagyobb részét a háztartások fogyasztásának bővülése adta, a másodikat a kormányzati fogyasztás. A lengyel bérek a térség legalacsonyabb szintjéről indultak, és mára a visegrádi négyek között a legmagasabbra kúsztak.
Fontos adat, hogy a külföldi működő tőke aránya a lengyel GDP-hez képest ebben az időszakban még csökkent is – 38-40 százalék körül mozog, míg Magyarországon 50 százalék felett van. A lengyel fejlődés motorja tehát egyértelműen a hazai beruházás volt, nem a külföldi befektetők.
A jó infrastruktúra versenyelőnyt jelentett
Az állami beruházások legkézzelfoghatóbb eredménye a lengyel infrastruktúra radikális fejlesztése. Pogátsa felidézte, hogy régebben Lengyelországba belépve visszaesést érzett az utak minőségében, de a helyzet mára teljesen megfordult. A 2008-2010-es időszakban óriási ugrás történt az autópálya-hálózat hosszában, és a gyorsvasúti rendszer terén is Lengyelország lett a kelet-európai térség egyetlen fejlett hálózattal rendelkező országa.
A légiforgalom sem kivétel: miközben Magyarország elveszítette a Malévot, a lengyel LOT légitársaságot a regionális „pókháló” középpontjává fejlesztették. A tervek szerint egy olyan új repülőteret építenek, amely a Charles de Gaulle és a Heathrow együttes kapacitásával vetekszik. A repülőteret ráadásul egy olyan gyorsvasúti hálózathoz csatlakozik, amellyel Varsóból két és fél órán belül elérhető minden lengyel nagyváros.
Kántor Endre joggal mutatott rá, hogy az összeköttetés nemcsak praktikus előny, hanem stratégiai: egy tranzitforgalomra alkalmas, nagy kiterjedésű ország esetén az infrastruktúra a növekedés alapja.
Elengedett adósságok
A rendszerváltás körülményei is segítettek a lengyeleknek: adósságaik egy részét a nemzetközi hitelezők elengedték a kilencvenes évek elején, Magyarországét viszont nem. Így Lengyelország alacsonyabb adósságszintről indult, és ez később, a 2008-as válság idején bizonyult döntő előnynek. Volt mozgástér a deficit finanszírozásához, miközben Magyarország az IMF-hitel szorításában vergődött.
A lengyel bérnövekedés és a belső kereslet ereje szintén fontos tényező: Lengyelország 40 milliós belső piacával közel sem olyan nyitott és sebezhető gazdaság, mint az erősen exportorientált Magyarország.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Pogátsa Zoltán: Magyar közgazdász, a radiocafé Sajátos Pogátsa című műsorának állandó szereplője.
- Kántor Endre: A Sajátos Pogátsa műsor társházigazdája.
- Donald Tusk: Lengyel politikus, 2007 és 2014 között Lengyelország miniszterelnöke, majd az Európai Tanács elnöke, 2023-tól ismét miniszterelnök. A 2008-as válság idején deficitfinanszírozással stimulálta a lengyel gazdaságot.
- Leszek Balcerowicz: Lengyel közgazdász és politikus, a lengyel rendszerváltás egyik kulcsfigurája, a „sokkterápia” nevű radikális gazdasági átmenet kidolgozója.
- Keynesianizmus: John Maynard Keynes brit közgazdász nevéhez fűződő gazdaságpolitikai irányzat, amely szerint válság idején az állam aktív szerepvállalással – akár deficitkiadásokkal – élénkíthet a gazdaságon.
- Vásárlóerő-paritás: Olyan összehasonlítási módszer, amely az egyes országok eltérő árszínvonalát is figyelembe veszi a GDP-adatok összevetésekor. Alkalmas arra, hogy megmutassa, mennyit ér valójában egy adott jövedelem az adott ország árviszonyai között.
- BIS (Bank for International Settlements): Nemzetközi Fizetések Bankja, a jegybankok jegybankjaként ismert bázeli székhelyű intézmény, amely közgazdasági kutatásokat is végez.
- Gulyáskommunizmus: Az 1960-as évektől jellemző magyar gazdaságpolitikai modell informális neve, amely a keleti blokkon belül viszonylagos fogyasztói szabadságot és jólétet biztosított.
- PKN Orlen: Lengyel állami olajipari és energetikai nagyvállalat, a közép-európai régió egyik meghatározó cége.
- LOT: Lengyelország nemzeti légitársasága, amelyet az elmúlt évtizedekben regionális légiforgalmi csomóponttá fejlesztettek.
- Allegro: Lengyelország vezető online piactere, a közép-európai e-kereskedelem egyik meghatározó szereplője.
