Míg eddig az űrkutatás a nagy ügynökségek (NASA, ESA, stb.) kiváltsága volt, most új korszak köszöntött be: magáncégek indítanak küldetéseket a Holdra. Ebben a forradalmi változásban pedig egy magyar vállalkozás, a Pulispace Technologies is élen jár. Dr. Pacher Tibor és csapata olyan technológiát fejlesztett, ami felértékeli a Hold felszínét, és olyan adatokat szolgáltat, amelyekért már most sorban állnak.
De miről is van szó pontosan? A Pulispace fejlesztése, a Lunar Water Snooper egy zseniális kis kütyü, ami lényegében neutronokat számol a Hold felszínén. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy megállapítsák, mennyi hidrogén van a holdfelszín felső körülbelül egy méteres rétegében, ami nagy valószínűséggel vízjeget jelent.
Miért olyan fontos ez? Nos, jelenleg csak keringő egységeink vannak, amelyek adatai alapján tudjuk, hogy valahol van vízjég, de a térbeli felbontásuk nem túl jó – nagyjából 15-20 kilométeres területre mondják meg, hogy „itt körülbelül ennyi és ennyi van”. A Pulispace eszköze viszont precíz, felszíni méréseket tesz lehetővé.
Az Európai Űrügynökség (ESA) megkötötte az első adatvásárlási szerződést a Pulispace-szel. Ez azért történelmi lépés, mert mélyűri kutatásban ilyen még nem volt. Eddig az ügynökségek vezették a kutatásokat, de most ott tartunk, hogy magánfinanszírozású expedíciók zajlanak a Holdon. Az ESA-t ebben az esetben nem az érdekelte, hogyan kerül oda az eszköz, mit csinál, hanem maga az eredmény, az adat.
De miért fizetne egy ügynökség az adatokért? És ki más fizetne érte? Itt jön képbe az, ami sokakat izgat: a holdi bányászat. Több magáncég is van, akiknek az üzleti modellje az, hogy vízjeget bányásszanak a Holdon, abból üzemanyagot (hidrogént és oxigént) állítsanak elő folyékony állapotban. Nekik nagyon fontos tudni, hol érdemes egyáltalán nekiállni. Ez olyan, mint a földi bányászatban a feltárás: egy cég felkutatja, hol és mennyi nyersanyag van, mielőtt a bányászati cég megvenné a jogot a kitermelésre. Azonban ez a „térkép” vagy adat nem lesz ingyenesen elérhető mindenki számára.
Persze nem minden fenékig tejföl, és vannak még tisztázatlan kérdések. Például a Hold jogi státusza egyelőre meglehetősen ködös. Az 1967-es űrjogi szerződés szerint nem lehet területet foglalni a Holdon, de azt nem szabályozza, mi történik, ha valaki ott „talál egy aranytojást”. Vannak kísérletek viselkedési kódexek létrehozására, mint a NASA által propagált Artemis Megállapodás, amit már több mint 50 ország aláírt. Ez ismétli a régi szerződés alapelveit (nem bántjuk egymást, segítünk), és próbál valamilyen formában, ha nem is jogilag kötelező érvényűen, biztonsági zónákat javasolni az értékes területek körül. Sokakban él azonban a félelem, hogy a Holdon egyfajta „vadnyugat” alakulhat ki.
