79 éves korában meghalt Nádasdy Ádám költő, nyelvész és műfordító. Egy korábbi interjúval emlékezünk rá.
„A család kérésre szomorúan tudatom, hogy Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, a Magvető Kiadó szerzője 2026. március 29-én, 79 éves korában elhunyt. Gyászolják: férje Dr. Patczai Márk, lányai Nóra és Vilma, unokái Ábel, Olga, Noémi, Ágnes, Konrád és Matild, valamint kollégái, tanítványai, tisztelői” – tette közzé közösségi oldalán Török András.
Egy korábbi interjúban, a radiocafé Enyhe Katarzis című műsorában Nádasdy Ádám Szatmári Róberttel beszélgetett a klasszikusok újrafordításának dilemmáiról, a szülői örökség szerepéről és arról, miért kullog Magyarország évtizedekkel a nyugat mögött. Ezzel a beszélgetéssel búcsúzunk tőle.
Magától tanult meg zongorázni
Nádasdy Ádámot saját bevallása szerint elsősorban a strukturális dolgok érdekelték: a matematika és a nyelvészet. Ennek ellenére gimnazista korában a popzene hatására hallás után megtanult zongorázni, olyannyira, hogy képes volt kísérni egy énekest. Az opera műfaja azonban hidegen hagyta: csak a legkönnyebb, slágerszerű romantikus darabokat kedvelte, az operaházat pedig „gyárnak”, „üzemnek” érezte.
Kritikusan viszonyult a nyugat-német rendezői hagyományból táplálkozó elvont modern operarendezésekhez, amelyeket elhibázottnak és fölöslegesnek tartott, mert szerinte eltérítik az előadást a szerző szándékától. Ezzel szemben a londoni gyakorlatot rokonszenvesnek találta, ahol a szöveg áll a középpontban.
Ellesett mesterfogások
Idős édesapja rengeteget dolgozott, és távolságtartó ember volt – Nádasdy inkább elleste tőle a szakma titkait, mintsem hogy egyenesen kapta volna meg azokat. Tőle tanulta meg a műfordítás egyik legalapvetőbb törvényét: a zenével nem lehet alkudozni.
A ritmus és a szótagszám nem tűr kompromisszumot. Ezt szemlélteti egy Michelangelo-szonett fordításának példája: a két szótagos olasz szótag helyén magyarul ki kellett hagyni egy teljes szót, hogy a sor beleférjen a versformába. Ez a fajta szigorúság hatotta át egész műfordítói szemléletét.
Tolmács a tárgyalóteremben – a fordítás etikája
Nádasdy a műfordítást a törvényszéki tolmácsoláshoz hasonlította: ha a vádlott bal oldalt ezt mondta, jobb oldalt azt kell tolmácsolni. Pontosan azt, és nem mást. A fordító nem szerkeszti, nem szépíti, nem értelmezi felül az eredeti szöveget.
Ennek szellemében fogott hozzá a Hamlet újrafordításához is. Célja az volt, hogy megmutassa: Shakespeare eredeti szövege sokkal nagyobb stílusbeli kilengéseket enged meg, mint azt a magyar hagyomány sugallja – a méltóságteljes hangtól egészen az alpári, tréfás végletig.
„A jellemhiba másik neve nő” – miért revideálta Arany Jánost?
A Hamlet egyik leghíresebb mondatát – amelyet Arany János így fordított: „Gyarlóság, asszony a neved” – Nádasdy a mai magyar nyelv szempontjából felülvizsgálat alá vonta. Úgy látta, hogy a gyarlóság szó ma már túl megkönnyebbedett, szinte bocsánatos jelentést hordoz, miközben Shakespeare eredetijében erkölcsi gyengeségről, jellemhibáról van szó. Az asszony szó pedig túl szűk a shakespeari woman – vagyis egyszerűen nő – helyett. Nádasdy saját megoldása, „A jellemhiba másik neve nő” tömör, pontos, és visszaadja az eredeti mondat élét.
Bécs és Belgrád között – miért marad le újra és újra Magyarország?
A beszélgetés második felében Nádasdy társadalmi kérdésekre tért ki. Megfigyelése szerint Magyarország hagyományosan és szinte rendszerszerűen évtizedekkel le van maradva a nyugattól. Úgy látta, hogy ez nem új keletű jelenség: már Széchenyi István idejében is így volt.
A magyarázatot a térképen kereste: Budapest érzületben, civilizációban és az emberi jogok szempontjából félúton van Bécs és Belgrád között. Minél inkább kelet felé haladunk – érvelt Nádasdy –, az élet annál veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb. Az ebből fakadó bizonytalanság arra készteti az embereket, hogy egy erőskezű vezető mögé tömörüljenek, ez pedig a feudalizmus hűbéri függőségi láncolatára vezethető vissza.
Nádasdy úgy ítélte meg, hogy miközben Magyarországon lassan kialakulóban van egy rendes vállalkozói, polgári réteg – ami a Bécs felé közeledést mutatja –, egy erős, központosított hatalom a saját képére akarja formálni az emberek gondolkodását, a feudális függőségre építve. Ez a kettős mozgás, a polgárosodás és a centralizáció egyidejűsége adja szerinte a jelenlegi magyar valóság feszültségét.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Nádasdy Ádám (1947-2026): Magyar költő, nyelvész és műfordító. Legismertebb fordítói munkái közé tartozik a Hamlet és több Shakespeare-darab magyar átültetése. Az ELTE angol nyelvészeti tanszékének egykori oktatója.
- Szatmári Róbert: A radiocafé Enyhe Katarzis című műsorának házigazdája.
- Arany János: A 19. század egyik legnagyobb magyar költője, a magyar irodalom klasszikusa. Több Shakespeare-dráma fordítója, köztük a Hamleté.
- Feudalizmus: A középkori Európában elterjedt társadalmi-gazdasági rendszer, amelyben a hatalmi és gazdasági viszonyokat a hűbéri függőség láncolata szervezte. Nádasdy ennek örökségét látja bizonyos kelet-európai politikai reflexekben.
