Nyáry Krisztián író, akire sokan „influencer irodalomtörténészként” hivatkoznak, nem szakmai rátermettségnek, hanem kommunikációs érzékének és szerencsének tulajdonítja a sikerét. Bár vannak nála jobb irodalomtörténészek, abban biztos, hogy a közösségi médiában ő ér el igazán sok embert és és a Líra csoport kreatív igazgatójaként is elmondhatatlanul sokat tesz a magyar irodalomért. Az irodalomtörténészt Behumi Dóri és Veress Dóri látta vendégül a Kettes számrendszerben.
Írásai híres emberek, művészek magánéletéről és emberi történeteiről szólnak, nem unalmas életrajzokról vagy életművekről, vallja Nyáry a saját munkásságáról. Ezt itthon sokan bulvárnak gondolják, ő azonban inkább szórakoztató ismeretterjesztésnek tekinti.
A cancel culture jelenség kapcsán hangsúlyozza, hogy az alkotók gyarlóságait el kell választani művészetüktől. „Milyen jó lenne, ha csak a jó emberek tudnának tehetségesek lenni.” – mondja, de ha morális szűrőn át néznénk, a magyar kultúrtörténet alkotóinak egyharmadát „ki kéne dobni”, és ezzel rengeteget veszítenénk. Nyáry példaként említi Ezra Poundot, akinek versei tankönyvekben szerepelnek, de utcát nem neveznek el róla náci múltja miatt, vagy a francia Ferdinánd Céline-t, aki szintén tanagyag, de az utcákon nem találkozni a nevével. Van életmű és van életrajz, és ezeket szét kell választani.
A könyvolvasás visszaszorulása ellenére Nyáry szerint ma is rengeteget olvasunk, jóval több betűt fogyasztunk naponta, mint Shakespeare korában egy egész életen át. A probléma a minőséggel van: a digitális „skimming” (pásztázó olvasás) helyett a mélyolvasás hiányzik, ez a fókuszált olvasás tartja karban az alapvető emberi képességeket. Ide tartozik az empátia, ami a mások helyzetébe való belehelyezkedés képessége, a kreativitás, mely új válaszok adását vagy új kérdések felvetését jelenti, valamint az intelligencia, ami tulajdonképpen az agy „testedzése”. Kutatások szerint a rendszeresen olvasók körében látványosan kisebb a demencia aránya.
Arról, hogyan térjünk vissza a könyvekhez, Nyáry a következőket mondja: „Elég napi 20 perc fókuszált olvasással kezdeni, ami hamar addiktívvá válhat. Ne erőltessük a nem tetsző könyveket, nyugodtan tegyük le, ha nem jön be, illetve olvassunk könnyedebb műveket is, például krimit, vagy rövidebb formátumokat, mint a versek és novellák, amelyek egyébként alulértékeltek a magyar kultúrában.” A szülői példa a legfontosabb: azok a gyerekek, akiknek sokat olvasnak vagy mesélnek, minden tantárgyból jobban teljesítenek, még matematikából is.
Nyáry Krisztián jelenleg a „Jókai Sétány 200” című előadásával járja az országot Bősze Ádám zenetörténésszel és Bach Kata színésznővel, Jókai zenei és magánéleti kapcsolataira fókuszálva, beleértve Petőfi Sándorral való barátságát és szakításukat. Készülő könyve pedig a magyar identitás kialakulását vizsgálja a 19. században, például az Alföld, a Balaton vagy a magyar konyha „hungarikumainak” alakulását. „Az írói munka magányos és szigorú önfegyelmet igényel, a kávéházi írás legendája pedig gyakran csak egy jól megkomponált előadás volt az írók részéről” – teszi hozzá a végén Nyáry.
