Az emberek szoronganak a környezeti problémák miatt, és bár az egyéni cselekvés (például fák locsolása) ad egyfajta elégedettség érzést, mégis tehetetlennek érzik magukat a nagy, rossz irányba haladó rendszerekkel szemben, véli Pogátsa Zoltán. Éppen ezért, a fenntarthatóság szó hallatán sokan, különösen a fiatalok, menekülnek, mert úgy érzik, nincs befolyásuk a szélesebb gazdasági, politikai és társadalmi összefüggésekre. Az is probléma, hogy az embereknek elegük van a korlátozott érvényességű, szimbolikus egyéni akciók hangsúlyozásából, mint például a szívószálak elhagyása, és inkább rendszerszintű megoldásokat szeretnének hallani. A Mastercard ESG Summit 2025 rendezvényen Kántor Endre beszélgetett a közgazdásszal.
A beszélgetés kritikusan szemlélte a jelenlegi kommunikációs megközelítéseket. A fenyegetés, a büntetés vagy a felülről kényszerített szabályozás nem bizonyul hatékonynak a változás elérésében. Különösen félrement narratívának tartja Pogátsa azt az elképzelést, hogy a fenntarthatóvá válás rosszabb világot, önsanyargatást vagy önkorlátozást jelent. Ráadásul, az olyan állítások, miszerint az emberek túlfogyasztanak és profithajhászok, nem állják meg a helyüket, hiszen Magyarországon az emberek alsó 70%-a a megélhetésért küzd, és távolról sem jellemző rájuk a túlfogyasztás vagy a boldogság a fogyasztástól. Sőt, az emberek pszichológiai mutatók szerint inkább depressziósak és stresszesek.
Ezen téves narratívák helyett Pogátsa egy pozitív jövőkép felvázolását javasolja, amely bemutatja, hogy egy fenntarthatóbb világ egyben egy jobb világ is lenne az emberek számára. A fenntarthatósági kérdések gyökere gyakran mélyebben, társadalmi problémákban rejlik: egy szociálisan igazságosabb, jobban szervezett, több embert bevonó, anyagi és pszichológiai biztonságot nyújtó társadalom egyidejűleg zöldebb is lenne. Ennek egyik konkrét példája a „15 perces város” koncepciója, amelyben az emberek könnyen hozzáférhetnek iskolákhoz, orvoshoz és munkahelyhez, drasztikusan csökkentve ezzel a közlekedési igényt, és valós életminőség-javulást kínálva.
Az emberi viselkedés mélyebb motivációit vizsgálva kiderült, hogy az emberek alapvető hajtóerői a szeretet, a figyelem és az elismerés, nem pedig a profit- vagy növekedési vágy. A túlzott fogyasztás, mint például a sportautók vagy hamis designer ruhák vásárlása, gyakran ennek a figyelem- vagy elismerésvágynak a pótlására szolgál, ha máshol nem elégítik ki.
A „mozdulatlanság spirálja” problémáját elemezve a közgazdász rávilágított, hogy a neoliberális gondolkodásmód arra kondicionálta az embereket, hogy a társadalmi problémákat egyéni szinten próbálják megoldani (például magániskolák vagy magánegészségügy igénybevételével), ahelyett, hogy kollektíven lépnének fel a rendszerszintű javításokért. Fontos felismerni, hogy sorsunk nagy része a kollektív együttműködéseken múlik, és az egyéni megoldások nem helyettesíthetik a társadalmi szintű változásokat.
A fenntarthatósági átmenet kulcsa egy egészséges társadalom megteremtésében rejlik, mind pszichológiai, mind fizikai értelemben. Ehhez szükség van a szemléletformálásra már az általános iskolában, az egészségtudatos életmódra való nevelésre, és a mentális egészség támogatására, beleértve a pszichológiai segítségnyújtás elérhetővé tételét is. A szegénység és az egyenlőtlenségek felszámolása elengedhetetlen, mivel a Maslow-piramis alsó szintjén lévő, túlélésért küzdő emberek (Magyarországon a lakosság 70%-a) számára a távoli jövő problémái irrelevánsak addig, amíg alapvető megélhetési gondjaik vannak. Az újraelosztás elengedhetetlen, mivel a globális üvegházhatású gázkibocsátás feléért a felső 10%, kétharmadáért pedig a felső 20% felelős. A parlamenti demokráciákban a problémák tudatosításával és a polgárok meggyőzésével lehet változást elérni, hogy a választásokon ennek megfelelően cselekedjenek.
Végezetül, Pogátsa Zoltán hangsúlyozta, hogy nincs könnyű kiút, és a problémák elkerüléséhez folyamatos, fárasztó és sokszor kellemetlen párbeszédre és meggyőzésre van szükség. Nincs más út, mint elkezdeni együttműködni másokkal, beszélni velük a problémákról, még akkor is, ha ez nehéz, mert máskülönben a klíma-, társadalmi és politikai problémák elkerülhetetlenek.
