Rofusz Kinga illusztrátor az Astrid Lindgren díj-jelölésről, az alkotói folyamatról és a könyv, az animáció és a báb közötti különbségről.
Az illusztráció sokszor láthatatlan munka: a képek ott vannak a gyermekkönyvek lapjain, de kevesen gondolnak arra, mennyi idő, érzelmi réteg és tudatos döntés előzi meg egyetlen rajz megszületését. Rofusz Kinga, akit az Astrid Lindgren Memorial Award (ALMA) jelöltjeként tart számon a szakma, a radiocafé Százhold című műsorában mesélt alkotói módszeréről, a könyvillusztráció és az animációs film közötti különbségről, a tökéletlenség értékéről, és arról, miért nem akaszt saját képet a falára otthon.
A jelölés zavarba ejtő megtiszteltetés volt
Az Astrid Lindgren Memorial Award a gyermek- és ifjúsági irodalom egyik legnagyobb nemzetközi elismerése. Svéd alapítású díj, amelyre illusztrátorok, szerzők és könyvkiadók egyaránt jelölhetők. A 250 jelölt közül minden évben egyetlen jelölt kapja a díjat, a győztest előre nem hozzák nyilvánosságra. Rofusz Kinga bevallottan zavarban van a jelöléstől: a listán olyan alkotók neve szerepel, akiknek könyvei az ő polcán állnak – köztük az általa nagyra becsült Beatrice Alemagna olasz illusztrátoré –, míg ő nem feltételezi, hogy az ő munkái ott vannak az övéiken.
Hogyan születik az illusztráció?
Rofusz Kinga alkotói folyamata szokatlanul hosszú előkészítési fázissal indul. Amikor szöveghez illusztrál, újra és újra elolvassa az anyagot – akár hónapokon át –, miközben egyetlen vonalat sem húz. Csak akkor kezd rajzolni, amikor úgy érzi, már „benne van” a szövegben.
Amit a kész képeken sokan melankolikusnak vagy nyomasztónak neveznek, azt ő belülről egészen másképp éli meg: mélységet, sokrétűséget és sajátos humort lát a saját munkáiban. Szín tekintetében tudatosan limitált palettával dolgozik, könyvenként általában két-három domináns szín határozza meg a hangulatot. A Gimesi Dóra szövegéhez készített kötetben például a szocializmus korszakát ábrázoló fejezetek erősen pirosba hajlanak, míg más részek kékes-vajszínű atmoszférát teremtenek.
A szöveg és a kép viszonya nála nem szó szerinti megfeleltetés: az illusztráció a szöveg világát tágítja, nem illusztrálja betűhíven. Egyik kedvelt példája az, amikor egy karácsonyi történetben egyetlen félmondatnyi utalás volt angyaljárművekre, ő pedig ebből egy szöveg nélküli dupla oldalt csinált, teli szürreális repülőszerkezetekkel.
Animáció, báb, könyv – három különböző közeg
Rofusz Kinga a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődjén, az Iparművészeti Főiskolán végzett animáció szakon, és a Pannónia Filmstúdióban töltött el mintegy tíz évet. Ez idő alatt két egyedi animációs filmet készített: az Arlequin és A sellő és a halász című alkotásokat. Utóbbit még 35 milliméteres filmre forgatta, ami számára ma is autentikusabb médium, a digitális animációt sterilnek érzi.
Ezt a szemléletet osztja egyébként Enyedi Ildikó filmrendező is, akiről a műsort vezető Veiszer Alinda megjegyezte, hogy ő is addig dolgozik egy digitális munkán, amíg a „tökéletesség” el nem tűnik belőle. Rofusz Kinga számára a japán esztétika vabi-szabi elvéhez hasonló gondolkodás az iránymutató. A kis tökéletlenség nem hiba, hanem az emberi alkotás természetes velejárója, és éppen ettől válik széppé.
Az animációs pályát végül tudatosan hagyta ott azzal a felismeréssel, hogy az állókép az ő igazi terepe. A könyvillusztráción kívül bábokat is tervez – például Mészöly Miklós Jelentés egy sose volt cirkuszról című darabjához –, ilyenkor szívesen dolgozik csapatban, a rendező koncepciójához alkalmazkodva.
Személyes témából, személyes könyv: az Otthon
Rofusz Kinga egyetlen szöveg nélküli képeskönyve, az Otthon egy valódi élményből született: egy többgenerációs családi ház eladásának fájdalmából, ahol a dédnagymamája is élt, és ahol ő maga is született. A könyvből, amelyet ő maga is az egyik legjobb munkájának tart, azóta papírkivágásos technikát imitáló digitális animációval rövidfilm is készült a KGB Stúdióban.
Az akril festéktechnikára is hasonlóan praktikus okból tért át: olajjal festett, de kisgyermekei születése után a terpentin szaga miatt váltott, és azóta is az akrilnál maradt.
Azt is elárulta, hogy otthona falain nem helyez el a munkáiból: a gyerekei rajzai lógnak ott helyette. Mint mondta, nem akarja „önkényesen kiválasztani”, hogy a gyerekek mit nézzenek – és a gyerekrajzokban egyébként is különleges látásmódot fedezett fel.
Rofusz Kinga exkluzív könyvajánlata
Könyvajánlóként Rofusz Kinga a Révész Emese és Gera Alexandra szerzőpáros Hol készül a művészet? című albumát emelte ki, egy böngészős jellegű, humoros és gazdag képzőművészeti kultúrtörténeti könyvet, amely híres alkotók műtermeibe kalauzolja az olvasót.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Rofusz Kinga: Magyar illusztrátor, animációs filmrendező és bábtervező. Az Astrid Lindgren Memorial Award jelöltje.
- Astrid Lindgren Memorial Award (ALMA): Svédországban alapított nemzetközi díj, amelyet gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó alkotóknak ítélnek oda – szerzőknek, illusztrátoroknak és könyvkiadóknak egyaránt. Évente egyetlen jelölt kapja, a győztest a díjátadóig titokban tartják.
- Beatrice Alemagna: Olasz-francia illusztrátor, a kortárs gyermekkönyv-illusztráció egyik meghatározó alakja.
- Pannónia Filmstúdió: A magyar animációs film legendás intézménye, ahol a 20. század második felében számos világhírű alkotás született. Rofusz Kinga itt töltötte animációs pályájának első szakaszát.
- Silent book: Szöveg nélküli képeskönyv, amelyben kizárólag az illusztrációk viszik a történetet. Rofusz Kinga Otthon című kötete ebbe a műfajba tartozik.
- Vabi-szabi (wabi-sabi): Japán esztétikai elv, amely a tökéletlenségben, mulandóságban és befejezetlenségben talál szépséget.
- Százhold: A radiocafé gyermek- és ifjúsági irodalmi műsora.
