Sipos Mihály, a Fenntartható Visszafejlődés alapítója szerint a „fenntartható fejlődés” a marketing-művilág legnagyobb hazugsága, mivel egy véges rendszerben nem lehetséges a korlátlan fejlődés. Tapasztalatai alapján az emberiség az ipari és digitális forradalom ellenére sem fejlődött testileg, lelkileg vagy szellemileg; épp ellenkezőleg, hanyatláson megy keresztül. A „fenntartható visszafejlődés” éppen ezt a hanyatlást igyekszik visszafordítani, visszatalálva a gyökerekhez, az eredethez, és arra ösztönözve az embereket, hogy vegyék kezükbe életük irányítását.
Sipos Mihály 2010-ben elhatározta, hogy szakít addigi életével, otthagyta egyetemi oktatói és kutatói állását, és egy Tisza-Körös-közi tanyára költözött azzal a céllal, hogy egy olyan családi gazdaságot hozzon létre, amely teljes élelmiszer-önellátást biztosít. „Döntésemet a családom és a barátaim eleinte őrültségnek tartották.” – mondja Sipos.
Gyermekei, Julianna és Bojtorián, igazi tanyasi környezetben nőttek fel, megtanultak baltával és késsel bánni, tüzet gyújtani, ami a civilizált társadalomban élő gyerekek számára ismeretlen tapasztalat. „Ez az életmód kevésbé stresszes, és ipari élelmiszerek nélkül az ember ellenállóbb a betegségekkel szemben.” – teszi hozzá Sipos. Az önellátás, bár ideális, nem „rózsaszín álom”, hanem napi 16 óra kemény munkát igényel. A Tulipános Tanya állati termékekből 100%-ban önellátó, míg kertészeti termékekből eddig maximum 75%-ot értek el, főként a folyamatosan érkező tanulók és önkéntesek jóvoltából.
A Fenntartható visszafejlődés közössége mára kontinenseken átívelő tanyaközösséggé nőtte ki magát, mely elsősorban városi értelmiségiekből áll, akik cserekereskedelemmel látják el egymást. Ezen élelmiszerek tisztasága szigorúbb szabályokhoz kötött, mint a hazai biominősítés. Sipos hangsúlyozza, hogy a falusi emberek ma már urbanizált életmódot élnek, így a városi értelmiségiek döbbennek rá hamarabb a modern életmód zsákutcájára és a bolti élelmiszerek minőségi problémáira.
A kistermelők és a biopiacok kritikája is elhangzott a műsorban: Sipos Mihály szerint a piacon vásárolt termék sem biztos, hogy jobb, sőt akár rosszabb is lehet, mint a bolti. Ez annak tudható be, hogy a kistermelőket sokkal kevésbé ellenőrzik, mint a nagy beszállítókat, és a profitmaximalizálás gyakran veszélyes adalékanyagokhoz vezethet. A profit a „társadalom mérgezője”, és sokan feladják az eredeti elveket, ha anyagi érdekek motiválják őket.
A megoldást a tömegek számára az élelmiszer-önrendelkezési jog visszavétele és a közösségek újjáépítése jelenti. Sipos Mihály hiszi, hogy alulról építkezve, a falvakra támaszkodva, az összefogó utcák és falvak képesek megváltoztatni az egész országot. A cél az, hogy minél több olyan ember legyen, akik nem mástól várják a megoldást, hanem önmaguk veszik kézbe a dolgokat és mernek „nagyok lenni”.
