Gyerekként el sem tudta volna képzelni, hogy a második világháború után ismét géppisztolyokkal lőnek majd egymásra az emberek. Talán ebből adódik az a fajta bölcs elfogadás, ami az életfilozófiáját is áthatja: „fűre lépni szabad”. Bár a történelemben és a mai világban is rengeteg borzalmat lát, azt mondja, „a világ rémes, de nagyszerű, és élni jó”. Szinetár Miklós rendezőt látta vendégül Szatmári Róbert az Enyhe katarzisban.
Rendezői munkájában a közérthetőség a legfontosabb. Van egy szállóigéje a növendékeinek: „10 dkg közérthetőség többet ér, mint 10 kg művészet”. Nem rajong a modern, erőszakos, érthetetlen rendezői divatokért, mint például a Bohémélet „űrkapszulás” előadásáért, aminek szerinte „a világon semmi értelme nincs”. Ezeket nagyrészt agyalt blöffnek és divatmániának tartja, amik feledésbe merülnek majd, míg az eredeti művek örökzöldek maradnak. Kifejezetten dicsérte Szabó Máté Stuart Mária rendezését, ami nem a farmerszoknyás modernizálást választotta, hanem egy fantáziavilágban, ám mégis nagyon aktuálisan, a hatalommal való visszaélés örök mementójaként értelmezte a darabot. Számára az opera abszolút alkalmas arra, hogy politikai, világnézeti és társadalmi dolgokról beszéljen, és ezt érezni például a Don Carlos vagy a Koldusopera interpretációjánál is.
Szinetár a Don Giovanni kapcsán arról beszélt, hogy „a tehetség és az erkölcs két különböző dolog”. Egy zseniálisan tehetséges ember lehet rendkívül erkölcstelen, és Mozart éppen ebben mutatja meg a világ sokszínűségét. Ha tehetné, úgy rendezné meg a Don Giovanni végét, hogy a szereplők lebontanák a Komtúr szobrát, és egy újat emelnének magának, Don Giovanninak, mert nélküle „szegényebb a világ”.
A mai politikát sem hagyta szó nélkül: szerinte hiányoznak a nagy, tartással és elképzeléssel rendelkező államférfiak, mint De Gaulle vagy Churchill, akik nem a folyamatos szavazatvadászat jegyében éltek, és képesek voltak népszerűtlen, ám fontos döntéseket hozni. Az „agyalt blöffök” a politikában is megjelennek, ahogy Trump Ukrajnával kapcsolatos „Vladimir Stop!” mondata is egy óriási szarkazmus volt. A rendező úgy véli, ha olyan sokan akarnák a világon a békét, vélhetően már az lenne, majd felidézi Eisenhower szavait, aki óvva intett mindenkit a hadiipar befolyásától.
