Czutor Zoltán az Enyhe katarzisban a kettős identitásról, az Azahriah-jelenségről és arról, hogy valójában mi változtatta meg a zeneipart.
Czutor Zoltán, a Nyers és a Belmondo zenekarok alapítója olyan zenésznek tartja magát, aki mindig a saját útját járta. A radiocafé Enyhe katarzis című műsorában nyíltan beszélt szegedi gyökereiről, a kettős identitás adta kívülállásról, a magyar zeneipar változásairól, és arról, miért nem tartja forradalomnak az Azahriah-jelenséget.
Szeged mint szellemi alap: dacosság és misfit-érzés
Czutor Szegeden nőtt fel, és a város iránti kötődése a mai napig meghatározza a gondolkodását. Szegedet egyfajta „misfit országnak” tartja, ahol erős identitástudat él, dacossággal párosulva. Ez a dacosság és autonómiaigény benne is megvan, saját bevallása szerint sokszor „beleugat” a dolgokba, ha valami nem stimmel. Hozzáteszi: bár közéleti műsorokban nem kerüli a véleménynyilvánítást, koncerteken sosem politizál, és amikor politikáról beszél, azt értékek mentén teszi, nem pártpolitikai alapon. Az elmúlt években mégis előfordult, hogy más városokban aláírt szerződéseket mondtak vissza miatta.
A kettős identitás és a kívülálló előnye
Czutor önazonosságát kettős identitása is formálja: roma és magyar egyszerre, ami állandó kívülállást jelent. A cigányoknak „gádzsó”, a „gádzsóknak” pedig cigány – sem ide, sem oda nem tartozik igazán. Ezt nem tragédiaként éli meg, hanem egyfajta „aktív megfigyelői állásként”, amely segíti őt a helyzetek felismerésében és a megfelelő döntések meghozatalában. Meggyőződése, hogy hosszú távon megéri önazonosnak lenni, még ha ez több konfliktust rejt is magában, mint az állandó alkalmazkodás.
Azahriah: bravúr, de nem forradalom
Azahriah-t Czutor tehetségesnek tartja, sőt, a valaha volt legnagyobb magyar könnyűzenei szórakoztatóipari bravúrnak nevezi, de forradalomnak nem. Indoklása: ha valaki mindig ugyanazokat a mintákat ismétli, az nem tekinthető zenei újításnak. Szerinte az igazi újítás a művészetben soha nem az intézmény felől érkezik, hanem mindig valami meglepő, váratlan helyről.
A tehetségkutatók és a mesterséges intelligencia
Czutor szerint a könnyűzene legnagyobb fordulatát nem a mesterséges intelligencia hozta, hanem a tévés tehetségkutatók berobbanása. Ezek a műsorok nem valódi kreativitást keresnek, hanem „jó hangszereket”, olyan énekeseket, akiknek van hangjuk, de saját alkotói látásmódjuk nincs. És persze eladható sztorikat.
A mesterséges intelligencia által komponált zenékről azt mondja: technikailag profik lehetnek, de hiányzik belőlük a lélek. „Még nem hallottam olyat, amin elsírnám magam” – vallja. Úgy véli, a mesterséges intelligencia pont azokat a zenészeket váltja majd ki tökéletesen, akik csak az aktuális ipari igényeket elégítik ki, az igazi alkotókat viszont nem fenyegeti.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Czutor Zoltán: Magyar zenész, a Nyers és a Belmondo zenekarok alapítója, közéleti véleményformáló.
- Enyhe katarzis: A radiocafé kulturális beszélgetős műsora, amelyet Szatmári Róbert vezet.
- Azahriah: Magyar énekes-dalszerző, az elmúlt évek egyik legnagyobb hazai popzenei sikertörténete.
- Gádzsó: Roma kifejezés a nem roma személyre.
- Tehetségkutatók: Tévés versenyműsorok, amelyek célja az énektehetségek felkutatása. Czutor szerint ezek inkább a látványos sztorikat és a „jó hangszereket” keresik, mint a valódi kreativitást.
