Kováts Adél a Pontjókor!-ban beszélt a fiatal színészek lehetőségeiről és arról, hogy milyen egyszerre igazgatónak és színésznek lenni.
A Radnóti Színház neve az utóbbi időben egybefonódott a bátor társadalmi kiállással és a civil ügyek melletti elköteleződéssel. A Radnóti igazgatója, Kováts Adél színművész a radiócafén a Pontjókor!-ban mondta el Fehér Mariann-nak, miért elengedhetetlen, hogy egy színház reflektáljon a világra, milyen belső tusakodás árán lehet ezt megtenni, és milyen valós nehézségekkel néz szembe egy pályakezdő színész Magyarországon.
Egy intézmény magán viseli vezetőjének világnézetét
Kováts Adél szerint egy intézmény mindig tükrözi vezetőjének személyiségét és szemléletét. A Radnóti kiállása különböző ügyek mellett az ő egyéni felelősségérzetéből fakad – abból, ahogyan egy felelős állampolgárnak jelen kell lennie a társadalomban. Ezek nem felülről jövő utasítások, hanem a társulat közös, érzelmi töltettel bíró szívügyei, amelyekben általában nagy az egyetértés.
Elég! kiállítás, Iványi Gábor és az Emberség kellékei
A Radnóti az évek során több kezdeményezéssel is kiállt fontos ügyek mellett. Támogatták civil alapítványok 1%-os gyűjtését, szót emeltek az SZFE ügye és Iványi Gábor egyháza mellett. Kiemelkedő kezdeményezésük volt az „Elég!” kiállítás, amelynek keretében a színészek az éves fotózás alkalmával egy-egy fontos társadalmi ügyet választottak maguknak. Nem az aktivistává válás volt a cél, hanem a reflektorfény adta lehetőség kihasználása. Legutóbb az Én, Daniel Blake előadáshoz kapcsolódó „Emberség kellékei” kampányban árvereztek el kellékeket civil szervezetek javára.
Túlképzés, kényszerpálya, önmenedzselés
A szakma belülről nézve komoly, rendszerszintű kihívásokkal küzd. Kováts Adél egyenesen fogalmaz: rettentő nagy a színésztúlképzés Magyarországon, miközben a lehetőségek fogynak. Sok fiatal kerül kényszerpályára, mert egyszerűen nincs hely a társulatokban. Bár hisz abban, hogy a nagyon tehetséges és pályaalkalmas ember megtalálja a helyét, elismeri: ma sokkal keservesebb érvényesülni, mint amikor ő kezdte. Akkor több idő volt, lehetett hibázni, és több minőségi megmutatkozási lehetőség kínálkozott. Ma a népszerűség és a minőség nem feltétlenül esik egybe, és a pályakezdőknek magas fokú önmenedzselésre van szükségük.
Igazgató és színész egyszerre – hogyan fér meg a kettő?
Kováts Adélt idén jelölték a Hallhatatlanok Társulatába, amit óriási megtiszteltetésnek tart. Igazgatóként a közösség problémái és érdekei vannak előtérben – színészként viszont meg kell teremtenie a „szuverén időt”, és be kell szűkítenie a gondolkodását egyetlen szerepre. Bevallja, nehéz kikapcsolni az „igazgatói agyát, ami mindig az egészet látja”. Hangsúlyozza: ő nem menedzser, hanem művészember, érzékenységét pedig nem szabad elveszítenie, miközben meg kell tanulnia „macska módon ügyeskedni”: rálátással és elhatározással vezetni a színházat.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kováts Adél: A Radnóti Miklós Színház igazgatója és színművésze, idén a Hallhatatlanok Társulatába jelölt művész.
- Radnóti Miklós Színház: Budapest egyik meghatározó repertoárszínháza, amely az utóbbi években több civil és társadalmi ügy mellett is nyilvánosan kiállt.
- Hallhatatlanok Társulata: A magyar színházi szakma egyik legrangosabb elismerése, amelybe a kiemelkedő életművet felmutató színészeket választják be.
- Iványi Gábor: Magyar lelkész és szociális aktivista, akinek egyháza és szociális munkája körül politikai vita bontakozott ki – a Radnóti Színház nyilvánosan kiállt mellette.
- SZFE-ügy: A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2020-as átszervezése körüli vita, amely széles körű tiltakozást váltott ki a kulturális szférában.
