Béres Attila demokratikusan vezeti a Miskolci Nemzeti Színházat, a közönség pedig sajátjának tekinti az intézményt.
Matematikusból lett rendező, rendezőből igazgató, és már nagyon régen Liverpool-szurkoló – a radiocafé Megmondtuk előre című műsorában Kapitány Iván és Hevér Gábor vendége Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója volt. A beszélgetés felölelte a ceaușescui kultúrpolitikát, a miskolci Művészeti Tanács működésének titkát, a revans helyett párbeszédet sürgető nyílt levél hátterét – és azt, hogy a You’ll Never Walk Alone-nak mi köze van egy magyar drámaíróhoz.
A matematikától a rendezésig
Béres Attila 1971-ben született Marosvásárhelyen. Édesapja, dr. Béres András filozófus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem egykori díszdoktora és címzetes rektora. Amikor fia a Színművészeti Egyetemre szeretett volna felvételizni, éppen nem volt ott a felvételi kiírásban fiú hallgatók számára magyar tagozaton. A Ceaușescu-rendszer éppen abban az évben próbálta ellehetetleníteni a magyar nyelvű színészképzést.
Így lett a következő állomás a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kolozsváron, ahol 1993-ban matematikusként végzett, de szakdolgozatát soha nem védte meg. Ezt a helyzetet úgy mutatja be: „matematikus a szakdolgozat megvédése nélkül”. Ezután elvégezte a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemet, majd 1999-ben Budapestre költözött, ahol 2003-ban szerzett rendező diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Babarczy László osztályában.
A Pestre költözésben szerepet játszott a szakmai vágy mellett egy személyes tényező is: akkori barátnője, és majdani felesége, Ari-Nagy Barbara – ma az Örkény Színház dramaturgja – éppen Budapesten tanult.
Két év színpad után jött a fordulat
A pályát Béres rövid ideig a színpadon kezdte: 1997 és 1999 között a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban játszott. Saját bevallása szerint hamar rájött, hogy nem az ösztönei, hanem az agya dolgozik a szerepeken. Míg mellette olyan színészek „kattogtak” ösztönösen, mint osztálytársa, a kolozsvári Viola Gábor, ő maga folyamatosan gondolkodott azon, hogyan kellene csinálni. Székely Gábor mondta ki végül egyértelműen: a rendező nem színészkedhet. Ez volt a döntő fordulat.
A Művészeti Tanács: öt ember, páratlan szám
Béres Attila 2015-től vezeti a Miskolci Nemzeti Színházat. Már harmadszor kapta meg az igazgatói megbízatást, amely most 2030. január 31-ig tart. Az intézményt megkülönbözteti az átlagtól, az a Művészeti Tanács. Öt tagja – Béres Attila, Keszég László, Rusznyák Gábor, Szabó Máté és Szőcs Artur – közösen dönt minden esztétikai, kommunikációs, társulati és műsorpolitikai kérdésben. Ha nincs konszenzus, szavaznak – a létszám szám szándékosan páratlan, hogy mindig születhessen döntés.
Béres szerint ez az, ami valódi különbséget jelent: nem személyi ízlésdiktatúra működik, hanem kollegiális döntéshozatal. Olyan kompromisszumot a tanács sosem kötött, amelyért szégyenkezni kéne. Az alkotói szabadságot pedig a szerinte is kényes időszakban is megőrizték: Ascher Tamás, Mohácsi János és Székely Kriszta is rendeztek Miskolcon.
Nem volt zökkenőmentes az elmúlt évtized, másfél évvel ezelőtt megbízatásának megújítása korántsem volt magától értetődő. Végül – Béres szerint – nem ők, hanem az általuk épített színház győzött: a miskolci közönség érdekelt volt abban, hogy ez a csapat maradjon.
A nyílt levél: revans helyett párbeszéd
A műsorban szóba került az a nyílt levél, amelyet a Miskolci Nemzeti Színház Művészeti Tanácsa adott ki, reagálva Vidnyánszky Attila nyilatkozataira. Béres Attila szándéka egyértelmű: az elmúlt tizenhat év „enyém-tiéd, mi-ti” retorikáját kell végre felváltani egy olyan szemléletre, amelyben nincs „jó színház” és „rossz színház” politikai töltéssel, csak élő és halott – Peter Brook szavaival.
Béres a revans gondolatát határozottan elveti, noha érti a forrását: tizenhat év kizárásai, a pályáról való kiszorítások és elüldözések után természetes, hogy az emberekben bosszúvágy él. De ha ezt a logikát folytatják, soha nem érnek el egyébhez. Ami szerinte meg kell változtatni, hogy ugyanazok a személyek dönthessék el ugyanazokat a kérdéseket – díjakat, kinevezéseket, fesztiválprogramokat – tizenhat éven át. Két Országos Színházi Találkozó, két akadémia, „két minden” – ez az, ami véget kell hogy érjen.
203 éves hagyomány: miért különleges a miskolci közönség?
A Miskolci Nemzeti Színház az első magyar kőszínház, 1823-ban épült – nem felső parancsra, hanem fillérenként összeadott polgári adományokból. Béres ezt tartja annak a kulturális örökségnek, ami máig megkülönbözteti a miskolci közönséget. Ők azt mondják, „megyünk a színházunkba”, és nem „a színházba”. Ez a tulajdonosi kötődés megmutatkozik a nézőszámokban is: egy évadban körülbelül 145 ezer jegyet adnak el, az iskolarádiós beavató programokkal együtt pedig jóval több embert érnek el.
A Liverpool, a Liliom és a You’ll Never Walk Alone
A végén szóba került a kikapcsolódás is. Béres Attila focit néz, méghozzá a Liverpoolnak szurkol, ami mögött egy irodalmi összefüggés rejtőzik. Ez a Liverpool FC himnuszává vált You’ll Never Walk Alone eredete: a dal a Carousel című musical betétdala, amelyet Rodgers és Hammerstein írt Molnár Ferenc Liliom című drámájából adaptálva. Béres Attila pontosan emiatt lett Liverpool-szurkoló: a klub himnuszának gyökerei egy magyar drámaíróig nyúlnak vissza.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Béres Attila: Rendező és színházigazgató, 1971-ben született Marosvásárhelyen. A Miskolci Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója, jelenleg harmadik ötéves ciklusát tölti.
- dr. Béres András: Filozófus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem díszdoktora és egykori rektora, Béres Attila édesapja.
- Ari-Nagy Barbara: Dramaturg, Béres Attila felesége, az Örkény Színház dramaturgja.
- A Miskolci Nemzeti Színház Művészeti Tanácsa: Az intézmény kollegiális irányítótestülete, amelynek öt tagja közösen dönt minden lényeges szakmai kérdésben: Béres Attila, Keszég László, Rusznyák Gábor, Szabó Máté és Szőcs Artur.
- Carousel: Rodgers és Hammerstein 1945-ös musicalje, amelyet Molnár Ferenc Liliom című drámájából adaptáltak. A darab betétdalaként hangzik el a You’ll Never Walk Alone, amely a Liverpool FC himnuszává vált.
- Vidnyánszky Attila: A Nemzeti Színház igazgatója, akinek nyilatkozataira a miskolci Művészeti Tanács nyílt levélben reagált.
- Peter Brook (1925–2022): Brit színházi rendező, a 20. század egyik legmeghatározóbb alakja. „Kétfajta színház van: élő és halott” – az ő mondása, amelyre Béres Attila hivatkozik.
