Az integritás és az adományozás sem elvont ügy: a közös életünk minőségét alakítja, akár egy fesztivál segítségével is.
A radiocafé Pontjókor! című műsorában Fehér Mariann vendége Valde Orsolya volt, aki a Paloznaki Jazzpiknik alapítójaként ismert, azt azonban kevesen tudják róla, hogy eredeti foglalkozása szerint antikorrupciós jogász. A beszélgetés nemcsak a fesztiválról szólt, hanem arról is, hogyan függ össze az integritás, a társadalmi felelősségvállalás és az adományozási kultúra egy olyan országban, ahol sokan még mindig inkább kivárnak, mint cselekszenek.
Rakaszkodni egy értékrendhez
Valde Orsolya arról mesélt, hogy pályája elején még inkább jogászként dolgozott, miközben a fesztiválszervezés csak egy kisebb részt tett ki az életéből. Ez az arány évek alatt fordult meg, majd 2017-ben teljesen a Jazzpiknikre váltott. Mostanra azonban ismét visszatért ahhoz a területhez, ami eredetileg is foglalkoztatta: az antikorrupcióhoz, pontosabban az integritás kérdéséhez.
A beszélgetés egyik fontos megállapítása éppen az volt, hogy az integritás nem szűk jogi fogalom. Nem csak arról szól, hogy valaki elkerüli-e a korrupciót, hanem arról is, hogyan viselkedik a mindennapokban. Visszaadja-e a tévedésből több visszajárót, átadja-e a helyét másnak, vagyis következetesen ragaszkodik-e egy alapvető értékrendhez. Valde szerint ez az a minimum, amely nélkül sem jó állam, sem jól működő társadalom nem képzelhető el.
Bennünk van, csak gyakorolni kell
Fehér Mariann felvetésére, hogy vajon elvesztettünk-e valamit közösségi szinten, amit most újra meg kellene tanulnunk, Valde Orsolya inkább úgy válaszolt: az alapértékek bennünk vannak. Szerinte az emberek alapvetően szeretnének becsületesek, igazságosak és átláthatók lenni. A kérdés inkább az, hogy ezt a belső késztetést erősíti-e a környezet, vagy éppen ellenkezőleg, felmentést ad a visszaélésekre.
Innen jutottak el egy másik fontos témához: ahhoz a paternalista működéshez, amelyben az emberek hajlamosak mindent az államtól várni. Valde Orsolya szerint ebből a reflexből kellene kilépni. Nem azért, mert az államnak ne lennének feladatai, hanem mert a közösségi ügyek jelentős része csak akkor mozdul előre, ha az emberek maguk is részt vesznek bennük.
Ez a gondolat a demokráciáról szóló hétköznapi beszédben is ritkán kerül ilyen egyszerűen elő: attól, hogy valaki a saját életére koncentrál, még nem vonhatja ki magát abból a közegből, amelyben él. A család, a munkahely, a lakóközösség vagy a kerület mind hatással van az egyéni életminőségre. Ha a rendszer rosszul működik, azt előbb-utóbb mindenki megérzi.
Alma vagy kosár?
Valde Orsolya a korrupcióüldözés és az integritás közötti különbséget erős képpel magyarázta. A represszív megközelítés szerinte olyan, mint amikor a rohadt almát kivesszük a kosárból. Az integritásalapú gondolkodás viszont azt kérdezi: hogyan lehetne magát a kosarat úgy megjavítani, hogy több alma se romoljon meg benne.
Ez a szemlélet túlmutat a büntetés logikáján. Arról szól, hogy egy társadalmi probléma esetén ne csak a látható következményekre reagáljunk, hanem a gyökérokokat keressük meg. Valde Orsolya arról is beszélt, hogy jelenlegi tanulmányai során úgynevezett changemakereket képeznek. Olyan embereket, akik képesek rendszerszinten gondolkodni, pontosan beazonosítani egy társadalmi problémát, és nem csupán egy újabb párhuzamos kezdeményezést indítani, hanem működőbb struktúrát építeni.
Átlátható célra könnyebben adunk
A beszélgetés második témája az adományozás volt. Valde szerint Magyarországon az egyik fő akadály a bizalomhiány. Sok ember azért nem ad, mert nem tudja, hová kerül a pénze, és nem biztos abban, hogy az adott szervezet valóban arra használja fel, amire ígéri.
Éppen ezért tartja kulcsfontosságúnak a transzparenciát. Egy beteg gyerek vagy művész javára szervezett gyűjtés azért tud gyorsan tömegeket megmozgatni, mert a cél világos, a folyamat látható, és az emberek úgy érzik: pontosan tudják, mire adnak. Nem elvont támogatási kérésről van szó, hanem konkrét segítségről.
Valde Orsolya a House of Giving kezdeményezés kapcsán arról beszélt, hogy létrejött egy olyan audit, amely az adománygyűjtő szervezetek átláthatóságát vizsgálja. Az elképzelés lényege egyszerű. Ha az emberek látnak egy szűkebb, ellenőrzött kört, amelyben jobban bízhatnak, könnyebben döntenek a támogatás mellett. Ez azért is fontos, mert a legtöbb embernek egyszerűen nincs ideje hosszasan utánanézni civil szervezetek tucatjainak.
Fesztivál és adományozás
A Jazzpiknik esetében az adományozás nem mellékszál, hanem tudatosan felvállalt társadalmi szerep. Valde Orsolya szerint egy fesztivál különleges helyzetben van: egyszerre sok embert ér el, ráadásul ezek az emberek eleve valamiféle ízlés- és értékközösséget alkotnak. Emiatt az ott megfogalmazott üzenetek is könnyebben célba érnek.
A House of Givinggel közösen létrehozott Fesztivál Giving Manifesto azt próbálja rendszerbe foglalni, hogyan választhatnak a fesztiválok átláthatóan működő adománygyűjtő szervezeteket. A cél nem az, hogy alkalmi jótékonykodás történjen, hanem hogy a közönség megbízható kapaszkodókat kapjon: ha egy szervezet ott jelen van, akkor az megfelel bizonyos átláthatósági elvárásoknak.
Valde Orsolya azt is elmondta, hogy a kezdeményezéshez több nagy fesztivál is csatlakozott, köztük a Sziget, a STRAND, a Be My Lake, a SopronFest, a Campus Fesztivál és a Szegedi Ifjúsági Napok. Ez együtt már olyan láthatóság, amellyel érdemben lehet formálni a közönség gondolkodását.
A segítség kultúrája nem egyik napról a másikra épül fel
A beszélgetésből világosan kiderült: a tudatos adományozás nem kampánykérdés, hanem kultúra kérdése. Valde szerint ezt már gyerekkorban érdemes lenne tanulni, mert arról szól, hogy felismerjük: van eszköz a kezünkben a világ alakítására. Néha ez annyi, hogy utánanézünk egy szervezetnek. Néha az, hogy havi egy kisebb összeget felajánlunk. Máskor az, hogy egy ügyet továbbadunk másoknak.
A magyar helyzetet jól mutatja az a személyes megfigyelése is, hogy az alapítványi eseményeken gyakran ugyanaz a kör jelenik meg újra és újra. Ez arra utal, hogy
a segítésre nyitott réteg létezik, de még mindig túl szűk.
A Jazzpiknik idén a Világszép Alapítványt is támogatja, amely meseterápiával segít traumatizált gyerekeken. Ez a választás jól mutatja, miről beszél Valde Orsolya: a kultúra nemcsak szórakoztatni tud, hanem láthatóvá is tehet olyan ügyeket, amelyek mellett a hétköznapok rohanásában könnyű elmenni.
A segítség kultúrája valószínűleg nem attól fog egyik napról a másikra megerősödni, hogy mindenki hirtelen mecénássá válik. Inkább attól, ha egyre többen érzik úgy, hogy a közös dolgainkhoz nekik is közük van.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Integritás: a beszélgetésben nem jogi technikai kifejezésként jelent meg, hanem olyan következetes értékalapú működésként, amely a mindennapi viselkedéstől a közéleti döntésekig terjed.
- House of Giving: magyar kezdeményezés, amely a tudatos adományozás és a társadalmi felelősségvállalás kultúráját próbálja erősíteni, többek között az átlátható adománygyűjtés szempontjain keresztül.
- Paloznaki Jazzpiknik: Paloznakon rendezett zenei fesztivál, amely a jazz, a funk, a soul és a pop irányából épített saját közönséget, és mára társadalmi ügyek felé is nyit.
- Világszép Alapítvány: teljes nevén Világszép Gyermekvédelmi Alapítvány, amely sérült, traumatizált vagy nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozik, köztük meseterápiás programokkal is.
- Changemaker: olyan ember, aki társadalmi problémákra nem csak egyedi válaszokat keres, hanem rendszerszintű változást próbál elérni.
