A felszín alatti vizek állapotáról budapesti világkongresszuson egyeztettek a szakemberek, a probléma a tavainktól az ivóvizünkig is elér.
Ami a szemünk előtt van, arról könnyebb beszélni: az alacsony vízállásról, a kiszáradó tavakról, a csapadékhiányról. Arról viszont jóval kevesebb szó esik, hogy ugyanez a történet a felszín alatt is zajlik. A radiocafé Millásreggeli című műsorában Erőss Anita, az ELTE kutatója és a budapesti Hidrogeológiai Világkongresszus főszervezője arról beszélt: ha csak a felszínt nézzük, a probléma felét sem értjük.
Nem külön világ
A hidrogeológia szűk szakterületnek tűnhet, valójában azonban sokkal többről szól, mint kutakról és vízrétegekről. Erőss Anita szerint a felszín alatti vizeket csak holisztikus szemlélettel érdemes vizsgálni, vagyis úgy, hogy közben a teljes vízkörforgalmat, a vizes élőhelyeket és a felszíni vizekkel való kapcsolatot is figyelembe vesszük.
A felszíni és a felszín alatti vizek ugyanis nem külön rendszerek. Ami a folyókban, tavakban vagy a talajban történik, az a másik oldalon is következményekkel jár. A nyári vízhiányról szóló hírek mögött tehát gyakran olyan folyamatok is állnak, amelyeket nem látunk közvetlenül.
Az ivóvízünk nagy része
A kutató arra is felhívta a figyelmet, hogy a legnagyobb mobilizálható édesvízkészlet a felszín alatt található. Ez adja az ivóvizet, az öntözővizet és számos helyen az ipari vízbázist is. Vagyis nem mellékszereplőről, hanem alapinfrastruktúráról van szó.
Csakhogy ez a készlet sem kimeríthetetlen tartalék. A felszín alatti vizek csapadékból pótlódnak, ezért erősen klímafüggők. Ha kevesebb az pótlódás, miközben a vízkivétel nem csökken, a vízszint süllyedni kezd. Egy ponton pedig nem elég legyinteni, hogy majd fúrunk egy új kutat: a kutak kapacitása véges, és ez műszaki szempontból sem mindig egyszerű vagy gyors megoldás.
A sekély rendszerek érzik meg először
Erőss Anita szerint különösen sérülékenyek azok a sekély rendszerek, amelyek gyorsabban reagálnak a csapadékhiányra és a túlzott vízkivételre. Ez a lakossági kutak szempontjából is fontos kérdés. Ha sokan kezdenek egyszerre a könnyen elérhető, sekélyvíz-készletekre támaszkodni, az előbb-utóbb ezeknek a rendszereknek a rovására mehet.
A műsorban példaként a Velencei-tó is szóba került: a kutató szerint itt a klímaváltozás és a jelentős vízkivétel együtt vezetett oda, hogy a tó vizét tápláló sekély rendszerek már nem érik el magát a tavat.
Üzentek a döntéshozóknak
A budapesti világkongresszusra 856 szakember érkezett 70 országból, a szervezés pedig legalább hároméves munka volt. Erőss Anita szerint Magyarországnak a témában van mit megmutatnia, a hévizektől és termálvizektől a hévizes barlangokig.
A kongresszus egyik fontos eredménye egy nyilatkozat a felszín alatti vizekről, amely tíz pontban fogalmaz meg üzeneteket a döntéshozók számára. A lényeg egyszerű, még ha a megoldás nem is az: ne csak a felszíni vizeket nézzük, hanem az egész rendszert!
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Erőss Anita: az ELTE kutatója.
- Hidrogeológia: a felszín alatti vizek tudománya. Nemcsak magát a vízkészletet vizsgálja, hanem annak kapcsolatát a felszíni vizekkel, az élőhelyekkel és a teljes vízkörforgalommal.
- Hidrológusok Nemzetközi Szövetsége: a leiratban említett világszervezet, amelynek világkongresszusát 2026-ban Budapesten rendezték.
- Szőcs Teodóra: magyar hidrogeológus, aki 2024-ben a nemzetközi szervezet elnöke lett.
- Nyilatkozat a felszín alatti vizekről: tízpontos üzenetcsomag a döntéshozóknak. Célja, hogy közérthetően és tömören foglalja össze, milyen szemléletváltásra lenne szükség a vízgazdálkodásban.
