A száraz őszben a megszokott gombák eltűnnek, de a gombaszezon nem feltétlenül vész el: a természet más fajokat ad és rugalmasságot kér.
Az erdei gombagyűjtés a legtöbb természetjárónak őszi rutin, idén mégis sok helyen csalódással végződik a kirándulás. A radiocafé Millásreggeli című műsorában Almási Petra, az Ehető gombák Magyarországon című könyv szerzője elmondta, hogy a vízhiány nemcsak kevesebb gombát jelent, hanem azt is, hogy egészen másként kell gondolkodni a szezonról.
A gombáknak eső kell, az pedig kevés volt
Almási Petra elmondta, hogy október normál esetben az év egyik leggazdagabb hónapja gombából, most azonban csak nagyon speciális helyszíneken lehet eredményt elérni. Aki találni szeretne valamit, annak a mikroklímákat kell figyelnie, és olyan nedvesebb pontokat keresnie, mint a kisebb vizes árkok környéke.
A magyarázat egyszerű: a gombák jobban függenek a csapadéktól, mint a növények. Bár a talajban vagy a faanyagban élő hálózatuk (az úgynevezett micélium – a szerk.) megmarad, termőtestet csak akkor tudnak fejleszteni, ha ehhez elegendő víz áll rendelkezésre. A mostani talajnedvesség-hiány ezért közvetlenül látszik a kínálaton is.
Nem véletlen, hogy a legkeresettebb fajok közül a vargánya és az őzlábgomba most csak nagyon kevés helyen bukkan fel.
Azért van gomba, de…
Teljes hiányról azért túlzás lenne beszélni. Vannak olyan fajok, amelyek kevésbé érzékenyek a csapadék mennyiségére, mert faanyagon élnek vagy fák parazitái. Almási Petra példaként a gyűrűs tuskógombát és a déli tőkegombát említette. Ezek azonban nem a klasszikus, „biztos lelőhelyes” őszi kedvencek, megtalálásukhoz több idő és nagyobb fajismeret kell.
A szakértő ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a túlélő képletek a talajban ott maradnak, vagyis a száraz időszak nem jelenti azt, hogy végleg eltűnnének az állományok. Ha újra megjön a megfelelő csapadék, a regeneráció lehetséges, még ha nem is egyik napról a másikra.
Külföldön csak óvatosan
Ha valaki nem akar teljesen lemondani az élményről, adódhat a külföldi gombászás gondolata, de itt nincs helye rutinból betartott szabályoknak. Magyarországon állami, nem védett erdőből fejenként naponta két kilogramm gomba gyűjthető, Szlovéniában viszont három kilogramm a limit, tehát más-más országban más-más szabályok lehetnek. A lényeg: mindig a helyi előírásokat kell megnézni.
Otthon is próbálkozhatunk
A másik lehetőség jóval közelebb van, mint az erdő széle: az otthoni gombatermesztés. Almási Petra szerint ma már könnyen elérhetőek termesztőblokkok, és kert sem feltétlenül kell hozzájuk. A legsikeresebben laskagombát lehet nevelni, akár rózsaszín változatban is. Izgalmas kísérlet lehet a süngomba is, amely a vadonban védett, ezért ott nem szabad leszedni, otthon viszont különleges alapanyag lehet.
A TERMÉSZETBEN GYŰJTÖTT GOMBÁT MINDEN ESETBEN MUTASSUK MEG SZAKELLENŐRNEK, AKI MIND A FAJ, MIND A GYŰJTÖTT PÉLDÁNY EHETŐSÉGÉT MEG TUDJA ÍTÉLNI!
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Almási Petra: kertészmérnök, az Ehető gombák Magyarországon című könyv szerzője.
- Mikroklíma: egy kisebb terület sajátos helyi éghajlata.
- Süngomba: különleges megjelenésű, fehér, tüskés gomba; a vadonban védett, ezért ott nem gyűjthető, termesztve viszont fogyasztható.
- Termesztőblokk: előkészített, micéliummal átszőtt közeg, amelyen otthoni körülmények között is lehet friss gomba-termőtesteket nevelni.
- Micélium: a gombák vegetatív része. Vékony, hálózatos gombafonalakból (hifákból) áll, és a gomba életmódjától függően a talajban, faanyagban, élő fában vagy egyéb szerves anyagokban terjed.
- Termőtest: a gomba micéliumból kinövő, szabad szemmel is látható része. A köznyelv ezeket nevezi gyüjtőnéven gombának, a gyűjtők is ezt szedik, és ezeket fogyasztjuk.
