Az aszály okozta alacsony vízállás nem azt jelenti, hogy eltűnt a folyó, hanem azt, hogy kevés az utánpótlás a vízgyűjtő területeken.
A radiocafé Millásreggeli című műsorában Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője arról beszélt: a mostani aszályos helyzet nem egyetlen forró nyár következménye, hanem több éve tartó csapadékhiány és tartósan magas hőmérséklet eredménye, amely már a nagy folyóink vízjárásán, a tavak szintjén és a vízvisszatartás lehetőségein is látszik.
A rekord nem azt jelenti, hogy 31 centi mély a Duna
Budapestnél a Duna vízállása 31 centiméterre süllyedt, vagyis a korábbi, 2018-ban mért 33 centis minimum alá. Ez látványos szám, de könnyű félreérteni. A vízügyi szakemberek által emlegetett vízállás ugyanis
nem a folyó tényleges mélységét jelenti.
A mérés egy úgynevezett vízmérce nullpontjához viszonyít. Ez egy mesterségesen kijelölt alapszint, nem a tengerszint, és nem is azt mutatja, mikor száradna ki teljesen a meder. Vagyis amikor rekordalacsony vízállásról hallunk, az nem azt jelenti, hogy a Dunában bokáig ér a víz, hanem azt, hogy a megszokott viszonyítási ponthoz képest szokatlanul alacsony a szint.
Miért nem jön utánpótlás?
Siklós Gabriella szerint rövid távon sem a Duna, sem a Tisza esetében nem látszik érdemi változás. Ennek egyik oka, hogy nemcsak Magyarországon kevés a csapadék, hanem a teljes vízgyűjtő területeken is. A másik, hogy ami eső leesik, azt a rendkívüli módon kiszáradt talaj gyorsan elnyeli.
Ezért
a helyi záporok sokszor nem jutnak el a patakokba, folyókba, tavakba.
A szóvivő arról is beszélt, hogy a magas hegyekben az elmúlt évek telein egyre gyakrabban eső esett hó helyett. Így kevesebb maradt meg úgynevezett hóban tárolt vízkészletként, amely tavasszal olvadáskor fokozatosan táplálná a folyókat.
Mit tehet ilyenkor a vízügy?
Alacsony vízállás idején sincs olyan, hogy „nincs dolguk” a vízügyeseknek. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság május 14-én létrehozta az Országos Vízügyi Koordinációs Központot, és 24 órás ügyeletben dolgoznak a víz megtartásán.
Ahol az állami kezelésű területeken erre van lehetőség, holtágakban, csatornákban, tározókban magasabban tartják a vizet. A Tisza-tó esetében például a nyár elején a szokásos nyári szabályozási szintnél 10 centiméterrel magasabban tartották a vizet, ami 1,6 millió köbméter többlet tározását jelentette.
A szóvivő szerint országszerte
37 százalékkal több vizet tartanak vissza,
mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ez sok apró, helyi intézkedésből áll össze, és gyakran kevésbé látványos, mint amennyire fontos.
Balaton, Sió-zsilip és a téli kérdés
A Balaton körüli viták jól mutatják, mennyire nehéz egyszerre több elvárásnak megfelelni. Ha magas a vízszint, a part menti kiöntések miatt jön a kritika, ha alacsony, akkor azért, mert „nem tartottak vissza eleget”. Csakhogy a szóvivő szerint a tónál egyszerűen nem érkezett elég víz: az elmúlt 12 hónapból kilencben 70–80 százalékkal kevesebb csapadék hullott a vízgyűjtőre az átlagnál.
A Sió-zsilip időszakos átöblítése is indulatokat váltott ki, pedig a művelet a Balaton vízháztartása szempontjából elenyésző mennyiséget érintett. A vita mégis rámutat valamire: a nyári vízhiányt már nem lehet pusztán napi üzemeltetési kérdésként kezelni.
Az igazi kérdés az lesz, hogy ősszel és télen mennyi vizet sikerül megtartani a tájban.
Ebben fontos eszköz a Vizet a tájba! program is, amelynek célja, hogy ahol lehet, a víz ne gyorsan távozzon a területekről, hanem helyben maradjon. Ez azonban nemcsak műszaki, hanem jogi, agrár- és természetvédelmi kérdés is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Siklós Gabriella: az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője.
- Országos Vízügyi Főigazgatóság: a magyar állami vízügyi szervezet központi irányító intézménye, amely az árvízvédelem, a vízkészlet-gazdálkodás és a vízvisszatartási feladatok koordinációját is végzi.
- Vízmérce nullpont: a vízállásmérés mesterségesen kijelölt viszonyítási szintje. Nem a meder alját és nem a tengerszintet jelenti, hanem azt az alapot, amelyhez képest a vízállást mérik.
- Hóban tárolt vízkészlet: az a vízmennyiség, amely télen hó formájában felhalmozódik a hegyekben, majd tavasszal olvadáskor fokozatosan táplálja a folyókat.
- Vizet a tájba!: a víz helyben tartását ösztönző program, amelyben gazdák is jelezhetik, ha területükön visszatartanák a vizet, ahelyett hogy az gyorsan elvezetésre kerülne.
