Bár vannak olyan programok, amelyek jó irányba mutatnak, a Vízválasztó Mozgalom szerint az aszály csak szemléletváltással szelídíthető meg.
Bár a tél a szokásosnál csapadékosabb volt, 2026 tavaszán ismét aszályról szólnak a hírek Magyarországon. A radiocafén, a Millásreggeliben Balogh Péter, a Vízválasztó Mozgalom elnöke és szervezője fejtette ki: a probléma gyökere nem az időjárásban keresendő, hanem egy évszázados, rendszerszerű hibában – és a megoldás is csak rendszerszintű lehet.
Valóban aszály van, vagy csak hírverés?
Balogh Péter egyértelműen fogalmaz: nagyon nagy a baj. A Közép-Tisza vidékén, ahol él és gazdálkodik, januárban 45 milliméter csapadék esett – ez a téli átlaghoz képest nem kiemelkedő, és azóta összesen is alig 40 milliméter gyűlt össze. A látszólag sok hó valójában kevés vizet jelentett: a hegyekben márciusra szinte eltűnt a hókészlet. A Tiszán a tavalyi évben feleannyi vízkészlet folyt el, mint 30 éves átlagban, ez pedig drámai visszaesés.
Nem az időjárás okozza, hanem a tájhasználat
Balogh Péter szerint az időjárás változékonysága önmagában nem magyarázza a helyzetet. A valódi ok egy 100-150 éve tartó, koncepcionálisan rossz tájhasználat: az árvízi víztöbbleteket, amelyek valaha kiegyensúlyozták a táj vízmérlegét, szisztematikusan levezették. A folyószabályozások, csatornázások és vízrendezések eredménye, hogy az Alföld és a Kárpát-medence tája – ahogy ő fogalmaz – „ki lett véreztetve”.
A hasonlata szemléletes: olyan ez, mintha egy munkatársat napi 20-22 órás munkára fognának, miközben energiaitalokkal tartják életben. Az összeomlás törvényszerű, ahogy a táj esetében is.
Mi a „Vizet a tájba” program, és miért csúszott félre?
A kormányzati Vizet a tájba program elvileg jó irányba mutat, de Balogh szerint a megvalósítás hibás. A gazdálkodók és a rendszer az öntözővíz-juttatásként értelmezte a programot, holott a lényeg egészen más lenne. A vizet a mélyvonulatokba, természetes medrekben, ártereken kéne visszavezetni, ahol az nem szántóművelést, hanem gyepet, nádat, halat és életet tart fenn. Nem nyáron kell ezt csinálni, hanem télen, a nagy vizek idején.
Miért nem vezették ki a januári víztöbbletet?
2026 januárjában a Közép-Tiszán 800 köbméter/másodperc körüli vízmennyiség folyt le – ez tizenötszöröse a nyári alacsony vízállásnak. A Vízválasztó Mozgalom szólt, hogy ez az az víztöbblet, amelyet ki kellene vezetni a tájba. Ez mégsem történt meg, részben azért, mert a magántulajdonban lévő területek tulajdonosai nem engedélyezték a víz földjükre vezetését.
Balogh Péter szerint ez elfogadhatatlan állapot. Az állam nem hivatkozhat arra, hogy egy-egy tulajdonos megakadályozza a vizesítést, mert ez természeti törvényszerűség, és a szabályozásnak ezt kezelnie kell, nem megkerülnie. A gazdálkodói ellenállás ugyanakkor érdekeltségi kérdés is: ha az agrártámogatások és szabályozók úgy változnak, hogy megérje vizes területet tartani szántó helyett, a hozzáállás is megváltozhat.
Mi lenne az igazi megoldás?
Balogh Péter szerint tájhasználatváltásra van szükség, ez lenne az igazi szemléletváltás. Ahol a táj eredendően vizet tart, ott nem szántóföldi művelés kellene, hanem gyep, legelő, természetes vizes élőhely. A mélyebb fekvésű területeken nem a víz elvezetése, hanem a víz megtartása a logikus megközelítés.
Mindehhez a jogi szabályozást és a támogatási rendszert is át kell alakítani: közérdekként kell kezelni a vízmegtartást, és érdekelté kell tenni a gazdálkodókat. A Vízválasztó Mozgalom számításai szerint a jelenlegi infrastruktúra minimális fejlesztésével is sokszorosára lehetne növelni a tájba visszavezetett vízmennyiséget.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Balogh Péter: Gazdálkodó, geográfus, a Vízválasztó Mozgalom szervezője és elnöke, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke. 2022-ben, a pusztító aszály után szervezte meg az első Vízválasztó konferenciát.
- Vízválasztó Mozgalom: 2022-ben alapított civil kezdeményezés, amely a magyarországi vízgazdálkodás és tájhasználat rendszerszintű megváltoztatásáért küzd. Szakemberek, gazdálkodók, önkormányzati és természetvédelmi szereplők hálózata.
- Vizet a tájba program: Kormányzati program, amelynek célja a vízkészletek visszavezetése a mezőgazdasági tájba.
- Tájhasználatváltás: Az a szemlélet, amelynek értelmében a gazdálkodásnak a táj természetes adottságaihoz kell igazodnia. A mélyebb, vizenyős területeken gyep és vizes élőhely helyett nem szántóföld, hanem legelő vagy természetes meder lenne a megfelelő művelési forma.
- A Kárpát-medence vízgazdálkodása: A Kárpát-medence 300 000 négyzetkilométeres természetes vízgyűjtő terület. Az elmúlt 150 év folyószabályozásai és lecsapolásai nyomán a természetes vízvisszatartó képessége drasztikusan csökkent, ami az aszályok fokozódásához és a talajvíz süllyedéséhez vezet.
- WWF Magyarország: Természetvédelmi szervezet, amely a vizek visszavezetésére irányuló programokban is részt vesz Magyarországon.
