A magyar halfogyasztás fejenként évi 5 és fél kiló, és ennek nagy része karácsonykor fogy el. Pedig hazai hal van, és nem csak az ünnepekre jutna.
A halról Magyarországon még mindig az jut a legtöbb ember eszébe, hogy decemberben sorbaállunk érte, aztán hosszú hónapokra megint lekerül a bevásárlólistáról. Pedig a helyzetennél jóval érdekesebb: a radiocafé Millásreggeli című műsorában Timmel Ede, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy a hazai halellátás az aszály ellenére biztosított, a magyar halfogyasztás mégis makacsul alacsony marad.
Kevés halat eszünk, és azt is egyszerre
A műsorban elhangzott adatok szerint Portugáliában az egy főre jutó éves halfogyasztás 54 kilogramm, míg Magyarországon nagyjából 5,5 kilogramm. A különbség látványos, dráadásul a hazai helyzetet az fedi fel még inkább, hogy ebből
az 5,5 kilóból körülbelül 4 kilogramm karácsonykor fogy el.
Vagyis nálunk a hal továbbra is erősen szezonális étel. Nem a napi vagy a heti étkezési rutin része, hanem ünnepi fogás. Ez a szokás nemcsak a fogyasztást tartja alacsonyan, hanem a piacot is egyetlen rövid időszakban terheli meg.
Lesz magyar hal karácsonyra
A beszélgetés alapkérdése az volt, hogy az aszály és a vízhiány után jut-e elég magyar hal az ünnepi asztalokra. Timmel Ede szerint igen: a hazai ellátás biztosított lesz.
Ez jó hír, hiszen a vízhiány sokakban bizonytalanságot kelthetett a haltermelés jövőjéről. A szakember ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar akvakultúra szerkezete viszonylag stabil: a termelés körülbelül
egyharmada hazai fogyasztásra megy, egyharmada horgásztelepítésre, egyharmada pedig exportpiacokra kerül.
Ez azt is jelenti, hogy a magyar polcokra a szükséges mennyiség előteremthető, még ha az export alakulása közben bizonytalanabb kérdés is marad.
A ponty még mindig központi szereplő
Ha magyar halról van szó, a pontyot nehéz megkerülni. A tógazdasági termelés 84 százalékát ez a halfaj adja, a többi részben olyan fajok jelennek meg, mint az amúr, a süllő, a csuka vagy a harcsa.
A ponty nemcsak itthon fontos: az exportban is ez a meghatározó halfaj, főként Romániába, Szerbiába és Bulgáriába kerül belőle. Vagyis amit sokan tipikusan magyar karácsonyi halként tartanak számon, annak régiós piaca is van.
A ponty erős hazai jelenléte ugyanakkor némileg be is szűkíti a közgondolkodást.
Sokan úgy tekintenek rá, mint kötelező ünnepi elemre, nem pedig mint sokoldalúan elkészíthető, egész évben fogyasztható alapanyagra.
Mi tart vissza minket a halfogyasztástól?
A beszélgetés alapján két visszatérő akadály biztosan van. Az egyik a szezonalitás, a másik a szálkáktól való idegenkedés.
A magyar fogyasztó jelentős része óvatos a hallal, mert macerásnak érzi. Sokaknak rossz élmény kapcsolódik a szálkákhoz, mások egyszerűen nem tudják, hogyan érdemes a különböző halfajokat elkészíteni. Ez a bizonytalanság különösen azoknál erős, akik ritkán vesznek halat, így rutint sem szereznek.
Pedig vannak technikák, amelyek sokat segítenek. Ilyen az irdalás is, amikor a hal húsát sűrűn bevagdossák, hogy a finom Y szálkák kezelhetőbbé váljanak. A műsorban az is elhangzott, hogy a konyhatechnológia sokat számít, vagyis
nem feltétlenül maga a hal a probléma, hanem az, hogy mit tudunk kezdeni vele.
Az afrikai harcsa lehet a belépőhal
Az afrikai harcsa szerepe is szóba került. Timmel szerint ez az intenzív termelés sikerterméke, amelyet sok fogyasztó azért szerethet, mert szálkamentesebb, ízben semlegesebb, és könnyebben feldolgozható.
A beszélgetésben elhangzott megfogalmazás szerint ez szinte a halak csirkemelle: egyszerű vele dolgozni, filézve sokaknak ismerősebb alapanyagérzetet ad, mint a klasszikusabb, szálkásabb hazai halfajok.
Az is elhangzott, hogy Magyarország az Európai Unió legnagyobb afrikaiharcsa-termelője, évi 5500 tonnával. Ez a halfaj tehát nem egzotikus kitérő, hanem
nagyon is fontos része a hazai kínálatnak.
Hazai hal kontra trendi import
A műsorban szóba került az is, hogy a lazac népszerűsége mennyire elviszi a figyelmet a hazai halakról. A lazac sokak szemében kényelmes, modern és könnyen elkészíthető választás, miközben a ponty vagy a busa továbbra is inkább hagyományos, nehezebben szerethető szereplőként él a köztudatban.
Timmel Ede ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai extenzív tógazdaságokban a ponty, az amúr és a busa esetében nem használnak sem kemikáliát, sem gyógyszeres kezelést, táplálkozásuk pedig természetes planktonszervezetekre épül. Mint mondta,
ezek a halak majdnem biominősítésű élelmiszerként kerülnek az asztalra.
Az afrikai harcsa más technológiával készül, ott összetett tápot használnak, de a beszélgetés szerint antibiotikumot ott sem alkalmaznak. A hazai hal mellett így nemcsak íz- vagy árérv szólhat, hanem környezeti és eredetbeli szempont is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Timmel Ede: a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója.
- Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet: a hazai halászati és akvakultúrás ágazat szakmai szervezete, röviden MA-HAL.
- Akvakultúra: halak és más vízi élőlények ellenőrzött tenyésztése, nevelése.
- Irdalás: olyan konyhatechnikai eljárás, amikor a hal húsát sűrű bevágásokkal előkészítik, hogy a finom szálkák kevésbé zavarják az étkezést.
- Extenzív tógazdaság: olyan haltermelési forma, amely természetesebb körülményekre, tóra és a víz természetes táplálékbázisára épít.