Felmérés, ellenőrzés és tartós megoldás kell a lakosság védelméhez – fórumot tartottak az azbesztszennyezésről.
Mi történik az azbeszttartalmú útalappal a lefedés után? Hogyan előzhető meg, hogy bontási anyagként más településre kerüljön? Ezekre a lakosság mindennapi biztonságát érintő kérdésekre is keresték a választ a november 16-i Független Civil Azbesztfórumon. A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ) szakmai megközelítése szerint a beavatkozásokat megbízható felmérésre, helyszíni kockázatértékelésre és hosszú távon ellenőrizhető műszaki megoldásokra kell alapozni.
A Magyar Azbeszt- és Kármentesítő Szövetséggel együttműködésben az eddigi tapasztalatok, illetve feltárt hiányosságok alapján Győrben megrendezett fórumon szakértők, térségi önkormányzatok, civilek és a média képviselői vettek részt.
Mit old meg a lefedés, és milyen feladatok maradnak utána?
A szakmai üzenet egyértelmű: az azbeszt jelenléte és a tényleges belégzési kockázat között különbséget kell tenni. Dr. Gelencsér András levegőkémikus, akadémikus hangsúlyozta a kiporzás és a kitettség körülményeinek jelentőségét. A területek állapota, forgalma és használata alapján lehet meghatározni, hol milyen sürgős beavatkozás indokolt.
A lakosságnak érthető tájékoztatásra van szüksége arról, mit lehet biztosan tudni és mi igényel további vizsgálatot.
A lefedés csökkentheti a kiporzást, de az azbeszttartalmú anyag a helyszínen marad. Ez nyilvántartást, rendszeres ellenőrzést, karbantartást és a későbbi közműjavítások előzetes megtervezését igényli. Dr. Ágoston Csaba, a KSZGYSZ elnöke szerint minden beavatkozásnál meg kell határozni az elérendő állapotot, annak időtávját és számonkérhető műszaki követelményeit. A megoldások költségeit a későbbi feladatokkal együtt szükséges összevetni. Külön figyelmet kapott a szennyezés továbbterjedésének megelőzése. Az útbontásból származó kőanyagok és mart aszfalt újrafelhasználás előtti, dokumentált azbesztvizsgálatát szorgalmazta. Az ellenőrzés azt szolgálná, hogy
a szennyezett anyag ne válhasson újabb területek feltöltésévé vagy útalapjává.
A KSZGYSZ az azbeszttartalmú útburkolati kőzetanyag felszámolását és egy külön, erre a célra létrehozandó hulladéklerakóba, úgynevezett monodepóniába történő lerakását tartja hosszú távon is elfogadható megoldásnak, mivel a tapasztalatok szerint a leburkolt felületek esetében a későbbi beavatkozások alkalmával a legalapvetőbb biztonsági intézkedések sem valósulnak meg.
A tartós megoldáshoz szakmai háttér és kiszámítható forrás kell
Czap Gergely, a Magyar Azbeszt- és Kármentesítő Szövetség vezetőségi tagja bemutatta, hogy a szakszerű eltávolításhoz rendelkezésre állnak a megfelelő technológiák. Alkalmazásuk gondos tervezést, megfelelő szakembereket, a lakosság és a dolgozók védelmét, ellenőrző méréseket és biztonságos hulladékkezelést kíván.
A két szövetség közösen készítette el a lakosság részére az azbeszttartalmú útburkolati kőzetanyaggal kapcsolatos útmutatóját, hogy mindenki tisztában legyen az alapvető megelőzési lehetőségekkel.
Dr. Moldvay Judit tüdőgyógyász professzor a megelőzés és a kitettségi adatok megőrzésének fontosságát emelte ki. Az azbeszthez köthető betegségek akár évtizedek múlva jelentkezhetnek; a korábbi körülmények ismerete segítheti az orvosok munkáját. A fórumon elhangzottak alapján ugyanakkor egy adott személy későbbi egészségi kockázatáról nem adható biztos előrejelzés.
A fórumon a résztvevők az előadások és a kerekasztalbeszélgetések kapcsán egységes szakmai eljárásrendet, kockázatalapú intézkedési tervet és állami koordinációt sürgettek. Az önkormányzati hozzászólások szerint a feladat műszaki és pénzügyi terheit a települések önmagukban nem tudják viselni. A lakosság védelmét a világos felelősségek, a kiszámítható források és az ellenőrizhető végrehajtás szolgálhatják.
Konkrét szakmai javaslatok a lakosság védelméért
- Központi állami koordináció: az azbesztszennyezés felmérése és a mentesítés államilag irányított, szervezett keretek között történjen.
- Megbízható vizsgálatok: kizárólag szabványos, akkreditált azbesztvizsgálatok alapozzák meg a döntéseket; a szakszerűtlen mérések eredményeit ne használják fel.
- Egyértelmű mentesítési célok: minden szennyezett helyszínnél határozzák meg a végleges célállapotot, és a jogszabályi előírásokkal összhangban részesítsék előnyben az azbeszttartalmú anyag eltávolítását a helyben történő lefedéssel szemben.
- A szennyezett anyagmennyiség növekedésének megelőzése: az átmeneti és végleges beavatkozások ne növeljék indokolatlanul az azbeszttel szennyezett anyag mennyiségét.
- Szakmailag megalapozott helyi beavatkozások: támogatást csak műszakilag megalapozott, jogszerű megoldások kapjanak. Minden beavatkozásnak legyen a szakszerűségért és jogszerűségért személyében felelős műszaki vezetője.
- Az újrafelhasználás ellenőrzése: jogszabályban rögzített eljárásrend írja elő az újrahasznosított útburkolati és ágyazati anyagok rendszeres, dokumentált azbesztvizsgálatát, különös tekintettel a mart aszfaltra.
- Minden érintett munkavállaló védelme: az elővigyázatossági és munkavédelmi előírásokat minden olyan szervezett munkavégzésnél tartsák be, ahol azbesztterhelés fordulhat elő, az azbesztmentesítésen kívüli tevékenységeknél is.
- Képzés: az azbesztmentesítési feladatokat ellátók számára egyértelműen kerüljenek meghatározásra képzettségi követelmények.
Az eseményt szervező szövetségek a beérkező javaslatok alapján frissítik szakmai javaslatukat, amit a közeljövőben újra megküldenek az érintett minisztériumok részére.
Korábban a radiocafé A holnap tegnapja című műsorában is esett szó az azbeszthelyzetről, ennek felvétele itt hallható:
Ki kicsoda, mi micsoda?
- KSZGYSZ (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége): a környezetvédelmi szolgáltatásokkal és technológiákkal foglalkozó vállalkozások szakmai szövetsége, a fórum egyik szervezője.
- Magyar Azbeszt- és Kármentesítő Szövetség: az azbesztmentesítéssel és kármentesítéssel foglalkozó szakemberek és cégek szövetsége.
- Dr. Ágoston Csaba: A KSZGYSZ elnöke.
- Dr. Gelencsér András: levegőkémikus, akadémikus.
- Czap Gergely: a Magyar Azbeszt- és Kármentesítő Szövetség vezetőségi tagja.
- Dr. Moldvay Judit: tüdőgyógyász professzor.
- Azbeszt: természetben előforduló, szálas szerkezetű ásványcsoport, amelyet korábban széles körben használtak az építőiparban. A belélegzett szálak súlyos, akár évtizedekkel később jelentkező tüdő- és mellhártyabetegségeket okozhatnak, ezért az Európai Unióban felhasználása tilos.
- Kiporzás: az a folyamat, amelynek során egy anyagból finom szemcsék vagy szálak kerülnek a levegőbe, például forgalom, szél vagy bontás hatására. Azbeszt esetében ez határozza meg a belégzési kockázatot.
- Kitettség (expozíció): azt jelenti, hogy valaki milyen mértékben és mennyi ideig érintkezik egy ártalmas anyaggal. Az egészségi kockázat szempontjából ez legalább annyira fontos, mint maga a szennyezés jelenléte.
- Lefedés: olyan átmeneti vagy tartós beavatkozás, amelynél a szennyezett felületet új réteggel borítják. Csökkentheti a kiporzást, de az azbeszt a helyszínen marad.
- Monodepónia: kizárólag egyetlen hulladéktípus, jelen esetben azbeszttartalmú anyag befogadására kialakított hulladéklerakó.
- Mart aszfalt: az útfelújításkor lemart régi aszfaltburkolat, amelyet gyakran újrahasznosítanak. Ha azbeszttartalmú útalappal keveredik, továbbterjesztheti a szennyezést.
- Akkreditált vizsgálat: olyan laboratóriumi vizsgálat, amelyet független szerv által elismert, szabványos eljárásokat alkalmazó laboratórium végez, így az eredménye megbízható és hivatalosan is elfogadható.