Az azbesztszennyezés gyors elfedése nem megoldás: tartós eredményt csak pontos feltérképezés és szakszerű mentesítés hozhat.
2026 tavaszán kiderült, hogy Nyugat-Magyarország több településén azbesztet tartalmazhat az útépítéseknél felhasznált kőzetzúzalék. Ez nem pusztán környezetvédelmi, hanem közegészségügyi, hulladékkezelési és intézményi probléma is. A veszélyes helyzetről és a megoldás folyamatáról a radiocafé A holnap tegnapja című műsorában beszélt részletesen dr. Ágoston Csaba környezetvédelmi szakértő és Dantesz Attila környezetmérnök.
Nem egy elszigetelt helyszín problémája
A nyilvánosságra került, ijesztő hírek hatására több településen is mintát vettek. Bozsokon, Szombathelyen, Kőszegen, Győrben, Sopronban és más településeken is vizsgálták az útépítéshez használt anyagot.
A szakértői magyarázat szerint az azbeszt ebben az esetben a szerpentinit nevű kőzet egyik alkotója. A közbeszéd régi építőanyagokhoz köti a veszélyes anyagot, ám most nem egy bontáskor előkerülő palatetőről vagy csőről van szó, hanem a mindennapi használat részét képező útalapról.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) álláspontja szerint minden azbesztfajtát az első osztályú karcinogének, azaz rákkeltő anyagok közé kell sorolni.
A gyakorlatban nem is az számít igazán, geológiailag milyen típusú azbesztről beszélünk, hanem az, hogy az ember ne lélegezze be.
Veszélyesebb, mint a régi pala a háztetőn
Mivel az országban sok régi azbeszt-palatető vagy azbeszt-cementcső van még használatban, egyesekben felmerülhet a kérdés: miért ekkora ügy az útburkolati kőzet? Pedig a különbség nagyon is lényeges. A régi azbesztpalában az apró szálak cementes kötőanyagba ágyazódtak. Ez sem veszélytelen, de eleve kisebb az esélye annak, hogy a rostok könnyen a levegőbe kerüljenek.
Az útalapba került kőzetnél viszont nincs ilyen kötőanyag: a követ kibányászták, bedolgozták, majd mechanikai igénybevételnek tették ki. Mivel autók járnak rajta, az anyag kopik, ami komoly kockázatot jelent.
A kárenyhítés nem elég
Ha egy szennyezett felületet ideiglenesen lefednek, leburkolnak, vagy más módon csökkentik a kiporzását, az segíthet abban, hogy rövid távon kevesebb szál jusson a levegőbe. Ez azonban nem azonos az azbesztmentesítéssel.
A végleges megoldás az eltávolítás és a szakszerű ártalmatlanítás. A helyben hagyott, csak letakart anyag ugyanis később újra felszínre kerülhet, főleg nagy porral járó kátyú- vagy közműjavítások, valamint villámárvizek során.
Ezért a műsorban a szakemberek hangsúlyozták:
a minden előzetes vizsgálat nélküli, egyszerű leburkolás nem tekinthető szakmai megoldásnak.
Előbb felmérés, aztán pontos terv
Egymásra épülő lépésekből álló menetrend alapján a Magyar Tudományos Akadémia ajánlást állított össze. Először fel kell mérni, pontosan mekkora a probléma, aztán helyspecifikus kockázatértékelést kell készíteni, és csak ezután lehet eldönteni, milyen műszaki beavatkozás indokolt. Nem minden helyszín egyforma: van, ahol sürgős eltávolításra lehet szükség, máshol átmeneti védelem is elképzelhető, de csak pontos terv kidolgozásával és további lépések meghatározásával.
A legfontosabb lakossági szabály: ne nyúljon hozzá!
Közösen készített lakossági tájékoztatót és szakmai javaslatcsomagot a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, a Magyar Azbeszt- és Kármentesítők Szövetsége és a Greenpeace Magyarország.
A legfontosabb üzenet:
ha valaki olyan kőanyagot lát, amelyről gyanítja, hogy azbesztet tartalmazhat, ne kezdje el saját kezűleg lapátolni, mozgatni vagy elszállítani.
A mozgatás miatt por szabadulhat fel, amely nem csak a szabadban jelenthet gondot, hanem a ruhán és a cipőn bejuthat a lakásba is, ahol a beltéri levegőben koncentrálódhat. A jó szándékú „gyors rendrakás” így súlyos egészségügyi kockázatot okozhat. Az ilyen anyagokhoz csak szakszerű, kiporzáscsökkentő technológiával, megfelelő védőfelszereléssel és ellenőrzött munkarendben szabad hozzányúlni.
EU-s szabályozások és betartásuk
Dr. Ágoston Csaba szerint a jogi és műszaki szabályozási környezet alapvetően rendelkezésre áll. A kérdés inkább az, hogy a meglévő szabályokat (köztük az Európai Unió REACH és CLP rendeletét) mennyire tartják be és mennyire ellenőrzik következetesen. Ezzel párhuzamosan Dantesz arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon nincs átfogó azbesztkataszter, vagyis nem látjuk pontosan, hol, milyen mennyiségben és milyen állapotban van jelen az azbeszt az épített környezetben.
Különösen fontos lenne a közintézmények, például óvodák, iskolák és egészségügyi intézmények vizsgálata, de a társasházak is komoly vakfoltot jelentenek. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2021–2027 becslései alapján kifejezetten jelentős mennyiségű azbesztcement tetőfedő anyag, szórt azbesztszigetelés és azbesztcement cső lehet még az országban.
A szakszerű azbesztmentesítés folyamata
Mindig felmérés jelenti a kezdő lépést, amely helyszíni azonosításból, szükség esetén mintavételből, laborvizsgálatból, majd mennyiségi és minőségi felmérésből áll. Erre épülhet a kockázatbecslés és a munkaterv.
Gyengén kötött azbesztnél zárt, negatív nyomású térre, HEPA-szűrős technológiára és szigorú védelmi rendszerre van szükség. Nyílt térben is vannak kiporzást minimalizáló megoldások, de ezeknél is folyamatosan mérni kell a levegő azbesztrost-koncentrációját. Ha meghaladja a határértéket, a munkát azonnal le kell állítani.
A keletkező veszélyes hulladék kezeléséhez speciális csomagolás, engedélyezett szállítás és veszélyeshulladék-lerakó szükséges. A kapacitások a jelenlegi mentesítési ütemhez vannak kalibrálva; egy országos programhoz külön ártalmatlanítási és laboroldali kapacitásfelmérésre is szükség lenne.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dr. Ágoston Csaba: környezetvédelmi szakértő, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége elnöke, az Óbudai Egyetem docense.
- Dantesz Attila: környezetmérnök, elsősorban hulladékgazdálkodási engedélyeztetéssel, valamint környezetvédelmi mintavételezéssel foglalkozik.
- REACH rendelet: az Európai Unió vegyi anyagokra vonatkozó szabályozása.
- CLP rendelet: uniós szabályozás az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról.
- Azbesztkataszter: olyan átfogó nyilvántartás, amely megmutatja, hol és milyen formában van jelen azbeszt. Magyarországon ennek hiánya komoly probléma.
- HEPA-szűrés: nagy hatékonyságú szűrési technológia, amely biztosítja, hogy a veszélyes rostok ne juthassanak ki a munkaterületről.
