Gary Cooper, John Wayne és egy Oscar-díj: a western-szuperprodukciók döcögős időszaka a hangosfilm hajnalán.
Az 1927-es A dzsesszénekes nem csak óriási sikert aratott a mozikban mint az első (részben) hangosfilm, gyakorlatilag lezárva a némafilm korszakát, hanem egyúttal hosszú évekre kijelölte az akkori jelenkor legnépszerűbb műfaját. Hollywoodban rögtön világossá vált, hogy a zenés filmeké, musicaleké a jelen és a jövő. Az 1920-as, 1930-as évek fordulóján a trendeknek megfelelően hirtelen hangossá vált western eleinte továbbra is monumentalitással, külső helyszíneken forgatott, látványos képsorokkal próbálta megtartani közönségét – kezdetben sikerrel. Ám hamarosan kiderült, hogy a drága költségeknek és az elmaradozó bevételeknek köszönhetően nem lesz tartható ez az irány.
Gary Cooperből sztár lett
Victor Fleming 1929-es rendezése, A virginiai férfi (The Virginian) volt az első olyan nagyszabású western, amely teljesen szakított a némafilmes feliratokkal, és a hangot tette meg főszereplővé. No meg Gary Coopert, aki a névtelen és hallgatag cowboy karakterével itt sztárcsináló szerepre lelt. Alakításával a hangosfilm rögtön bebizonyította, hogy a feszült, drámai csendnek és a kimért beszédstílusnak is drámai szerepe lehet.
Persze más módon is trükköztek a hanghatásokkal. A rendező kivitette a nehéz, hangszigetelt kameradobozokat a szabadba, a kaliforniai Lone Pine sziklás tájaira. Itt aztán hatalmas technikai vívmányként fel lehetett venni a természetes háttérzajokat, majd a madárcsicsergést, a szél zúgását, és a paták dobogását össze lehetett hangolni a párbeszédekkel. A vonuló tehéncsorda bőgése pedig viccesen hathatott a korabeli mozikban.
A forgatás elképesztően nehézkes és drága volt. A külső helyszíneken nagy nehezen elrejtett, statikus mikrofonok folyamatosan rögzítették a nem kívánt környezeti zajokat is, például a stáb mozgását. Ezért a jeleneteket számtalanszor újra kellett venni. Viszont a Paramount Pictures első grandiózus, hangos westernprodukciója hatalmas közönségsikert aratott. Így nem meglepő, hogy a konkurens stúdiók vérszemet kaptak. Ők is akartak egy-egy szeletet a hangos western tortájából.
John Wayne-ből nem lett sztár
Raoul Walsh 1930-as alkotása, A nagy ösvény (The Big Trail) egy másik ígéretes tehetségből kísérelt meg sztárt csinálni. Bizonyos Marion Morrison kapta meg az epikus western főszerepét. A fiatal színészt a rendező keresztelte át John Wayne-re, miután a Fox stúdió az Anthony Wayne javaslatot túl olaszosnak tartotta. A feljegyzések szerint a színész még csak jelen sem volt, amikor művésznevéről döntöttek.
A hét államban forgatott szuperprodukciót az alkotók 70 mm-es szélesvásznú változatban is elkészítették, sőt, ezt tartották az igazi verziónak. Harminc évvel megelőzték a korukat: hatalmas, panorámás képek kerülhettetek a vászonra. Walsh több ezer statisztát és hasonló nagyságrendű valódi állatot mozgatott. A rendkívül nehéz kamerát speciális emelőszerkezetekre tették, hogy a sziklákon leereszkedő szekérkaravánok képsorait rögzítsék.
A film azonban óriási anyagi bukás volt. Bár a kritikák dicsérték a látványt, a mozik egyszerűen kongtak az ürességtől. 1930-ban már tombolt a nagy gazdasági világválság. A mozitulajdonosoknak semmi pénzük nem volt arra, hogy megvásárolják a szélesvásznú változathoz készült vetítőgépeket és vásznakat (mindössze néhány nagyvárosi luxusmozi engedhette meg magának). A hagyományos változatot ugyan széles körben le tudták vetíteni, de a közönség inkább dalra és vidámságra vágyott a válság közepette. Utólag fura belegondolni, de ekkoriban úgy tűnt, John Wayne-ből nem lehet sztár a western műfajában.
Az Oscar-díjas bukás
Az RKO stúdió Edna Ferber bestseller regényének adaptációjával próbálkozott. A Wesley Ruggles által rendezett, 1931-es Cimarron egy oklahomai család történetén keresztül mutatja be a Vadnyugat negyven évét. Ugyan a nem fehér karakterek divatjamúlt, sztereotip ábrázolása miatt utólag sokan megszólták a filmet, technikai bravúrjai vitathatatlanok. Az oklahomai földfoglalás jelenetében Ruggles több ezer statisztát, szekeret és lovast mozgatott. A hangmérnökök dübörgő patákkal és tömegzajjal keltettek hatást, a maszkmesterek pedig az akkori szemnek hitelesen öregítették az évtizedeket megélt karaktereket.
A Cimarron kritikai szempontból a csúcsra ért. Ez lett az első western, amely megnyerte a legjobb filmnek járó Oscart. Az Akadémia a későbbiek során sem sűrűn osztogatta westerneknek a fődíjat. Mindössze két modern klasszikus, Kevin Costner 1990-es Farkasokkal táncolója és Clint Eastwood két évvel későbbi Nincs bocsánata diadalmaskodott a királyi kategóriában. Egyes, megengedőbb elemzők szintén Oscar-díjas westernnek nevezik a Coen testvérek Nem vénnek való vidék című 2007-es munkáját. Mi azonban legyünk szigorúbbak: ez az 1980-ban, Texasban játszódó bűnügyi történet legfeljebb neo-western lehet.
Ennek ellenére a film a kasszáknál veszteséges lett. Bár sokan beültek rá a mozikban, a korabeli adatok szerint a stúdió több mint félmillió dollárt bukott a filmen az elképesztő gyártási és marketingköltségek miatt. A Cimarron bebizonyította, hogy még egy Oscar-díjas western sem képes kitermelni a saját költségeit a gazdasági válság kellős közepén.
Felkészülnek az éneklő cowboyok
Összességében a stúdiók levonták a következtetést. Nem kell erőltetni a hangosfilmes western-szuperprodukciókat, mert a nehéz mindennapok elől menekülő nézők nem a Vadnyugat drámáira és poros pusztáira vágynak. Viszont ezzel párhuzamosan elindult a western egy kissé bizarr vonulata, amely másképp küzdött meg a zenés filmekkel. A cowboyok hosszú éveken át csak akkor tudták felvenni a versenyt A dzsesszénekessel és követőivel, ha maguk is dalra fakadtak. De ez már egy másik történet. Vagy inkább egy másik dal.
Westerntörténeti sorozatunk korábbi fejezeteit itt olvashatják:
- A néma banditák és az első franchise
- Sokat látott szakértők
- Az indián, aki beelőzte Scorsesét
- A western afroamerikai úttörői
- Némafilmes szuperprodukciók
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Victor Fleming: amerikai filmrendező (1889-1949). Fontos szerepe volt Gary Cooper és Clark Gable karrierjének beindításban. Nevéhez olyan örök darabok fűződnek, mint az Óz, a csodák csodája és az Elfújta a szél – utóbbiért Oscar-díjat kapott.
- Gary Cooper: amerikai színész (1901-1961). A hollywoodi filmgyártás klasszikus korszakának egyik legmeghatározóbb ikonja. Sztoikus, becsületes karakterek megformálója, az amerikai hős mintaképe. Két Oscar-díjat kapott: a York őrmester és a Délidő főszerepéért.
- Paramount Pictures: 1912-ben alapított hollywoodi filmstúdió.
- Raoul Walsh: amerikai filmrendező (1987-1980). Hollywood aranykorának termékeny alkotója. Főleg krimikben és kalandfilmekben utazott, mint a Magas-Sierra vagy az Őfelsége kapitánya.
- John Wayne: amerikai színész, producer, rendező (1907-1979). Marion Robert Morrison néven született, de rajongói leginkább a Herceg (Duke) néven emlegetik. Westernek egész sora mellett számos háborús filmekben is láthattuk. Amikor 1970-ben átvette az Oscart A félszemű seriff főszerepéért, megjegyezte: „ha ezt tudom, már 35 évvel ezelőtt felteszem azt a szemkötőt!”
- Fox Film: William Fox által 1915-ben alapított hollywoodi filmstúdió, a 20th Century Fox egyik elődje.
- RKO Pictures: 1929-ben alakult amerikai filmstúdió, amely a hollywoodi aranykorban meghatározó szerepet töltött be. Napjainkban is létező cég, ám eredeti formájában 1957-ig működött.
- Wesley Ruggles: Oscar-jelölt amerikai rendező (1889-1972). Több mint ötven film, így az Oscar-díjas Cimarron, a Nem vagyok angyal és az Arizona is a nevéhez főződik.
- Oscar-díj: másképpen Academy Awards. A legrangosabb filmes díj, amelyet a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) ad át több kategóriában 1929 óta.
