A western első évtizedeiben negatívan ábrázolták az őslakosokat, de egy indián származású filmkészítő szembefordult a sztereotípiákkal.
A kor közhangulatának megfelelően a western első évtizedeit általában véve finoman szólva sem az indiánok árnyalt ábrázolása jellemezte. (Ugyanezt természetesen elmondhatjuk az afroamerikaiakról is, ami a későbbiekben egy külön cikk témája lesz.) Egy francia filmgyártó cég tengerentúli terjeszkedésének köszönhetően azonban egy amerikai őslakos alkotó, James Young Deer (neve az észak-amerikai őslakosok között gyakori: angol keresztnév mellett hagyományos vezetéknév szerepel: Ifjú Szarvas – a szerk.) meglehetősen előnyős pozícióba jutott a némafilmes korszak Hollywoodjában. Befolyását arra használta fel, hogy a korabeli westernsablonokkal szemben az észak-amerikai indiánokat méltósággal ábrázolta. Kaszkadőrmutatványok tekintetében is produkált néhány előremutató kunsztot, egy filmje hihetetlenül aktuális témaválasztásával pedig egy laza évszázaddal megelőzte Martin Scorsesét.
A barbár őslakosok kliséje
Az amerikai őslakosok legtöbbször arctalan, kegyetlen, barbár hordákként bukkantak fel a filmvásznon a western műfajában. Változatosságot leginkább az jelentett, hogy éppen a telepesek szekereit árasztják el nyílzáporral, vagy a közlekedéstechnológiai fejlődés jegyében esetleg vonatot támadnak meg a vademberek. Beszédes, hogy a cikksorozatukban korábban tárgyalt, bizonyos számítások szerint első western Kidnapping by Indians címmel került bemutatásra 1899-ben. A manifest destiny (nyilvánvaló elrendeltetés) eszméjének megfelelően az éra filmtermése azt sugallta, hogy a telepeseknek isteni joguk van elfoglalni a földet, az őslakosok elűzése pedig a civilizáció elkerülhetetlen velejárója.
Indián stúdióigazgató, francia hátszéllel
A nanticoke indián törzs leszármazottja, az egyébként afroamerikai felmenőkkel is rendelkező James Young Deer azonban még ebben a korszakban is megtalálta a helyét az amerikai filmgyártásban. A francia Pathé stúdió az 1900-as, 1910-es években Amerikában is terjeszkedett, leányvállalatokat hozva létre a tengerentúlon. A cég vezetői felfigyeltek a színészként, forgatókönyvíróként és rendezőként is tehetséges Young Deerre.
Az alkotó a becslések szerint 100-150 némafilmet készített a Pathé égisze alatt. Igazgatói pozícióig jutott a stúdió Los Angeles Edendale negyedében található részlegében. Ezzel ő lett az első színes bőrű alkotó, aki döntéshozói hatalommal bírt Hollywoodban. Western produkcióiban az indiánokat pozitív, méltóságteljes hősökként mutatta be. Az 1910-es White Fawn’s Devotionban rasszok közti szerelmet ábrázol. Young Deer lovas üldözései, verekedései, esései kaszkadőrmutatványok szempontjából is előremutatónak számítottak a filmgyártásban. Az 1910-es The Red Girl and the Child például a női kaszkadőrmunkában volt úttörő.
Az oszázs gyilkosságok nyomában
Young Deer nem csak a Vadnyugatról, hanem az akkori jelenkor őslakos traumáiról is készített filmeket. Pályája késői szakaszán, 1926-ban a Tragedies of the Osage Hills az oszázs indiánok ellen, olajért és földért elkövetett gyilkosságsorozatot dolgozta fel. Mindössze pár hónappal a bűntettek egyik legfőbb felelőse, Ernest Burkhart letartóztatása után aktuális politikai thrillerként sokkolhatta a közönséget ugyanaz a sztori, amelyet közel száz évvel később Martin Scorsese már a régmúlt gátlástalan igazságtalanságaként mutatott be a 2023-as Megfojtott virágokban.
Elveszett filmek jelentős alkotója
A western kevésbé megénekelt őslakos pionírjének pályafutása nem volt töretlen, és korántsem minden szelete elérhető az utókornak. Egy „elő-MeToo”-ügy keretein belül megvádolta őt egy kiskorú lány. A filmkészítő külföldön húzta meg magát, míg a bíróság ejtette a vádat, bizonyítottság hiányában megszüntetve az eljárást. Filmjei túlnyomó többségének kópiái pedig egész egyszerűen elvesztek, megsemmisültek. Mindenesetre a kevés, napjainkban is megtekinthető filmjének egyikét. a White Fawn’s Devotiont az egyik első fennmaradt őslakos rendezésű alkotásként az amerikai Kongresszusi Könyvtár Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a Nemzeti Filmregiszterbe, így megkapta a „kulturális, történelmi vagy esztétikai szempontból jelentős mű” elnevezést.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- James Young Deer: amerikai rendező, forgatókönyvíró, színész és stúdióigazgató (1876-1946). Az amerikai őslakosok témáját ő dolgozta fel először komolyan vehető módon a western műfajában.
- Kidnapping by Indians: a Mitchell and Kenyon brit filmgyártó cég által 1899-ben készített rövid némafilm. Bizonyos vélekedések szerint minden idők egyik első western alkotása.
- Manifest destiny (nyilvánvaló elrendeltetés): a 19. századi Amerikai Egyesült Államokban uralkodó eszme. Sugallata szerint a fehér telepeseknek az a rendeltetésük, hogy Észak-Amerika nyugati irányába terjeszkedjenek, és ennek érdekében muszáj elűzni az őslakosokat.
- Pathé: 1896-ban alapított, napjainkban is létező francia vállalat, amely a 20. század elején a világ legnagyobb és legbefolyásosabb filmgyártó, filmforgalmazó és fonográfgyártó óriáscége lett.
- Martin Scorsese: 1942-es születésű amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer. A Taxisofőr, a Krisztus utolsó megkísértése, a Nagymenők, a Casino és a Megfojtott virágok rendezője. Az új-hollywoodi generáció egyik legmeghatározóbb alakja. Oscar-díjat a 2006-os A tégláért kapott.
- Megfojtott virágok: Martin Scorsese 2023-as, tíz Oscar-díjra jelölt rendezése. Az oszázs indiángyilkosságok szellemi atyját, Ernest Burkhartot Leonardo DiCaprio játssza benne. Rajta kívül Robert De Niro, Lily Gladstone, Jesse Plemons és Brendan Fraser is szerepel a drámában.
- Kongresszusi Könyvtár (Library of Congress): az Egyesült Államok washingtoni székhelyű, 1800-ban alapított nemzeti könyvtára. A világ legnagyobb könyvgyűjteményével büszkélkedhet. Az amerikai törvényhozás segítése mellett kulturális kincstárként, valamint az amerikai filmes és zenei örökség hivatalos megőrzőjeként is működik.
