A közösségi média jutalmaz, összehasonlításra késztet, és közben észrevétlenül az önképünket is átírhatja.
Miért olyan nehéz letenni a telefont, miért tud fájni egy gyengébben teljesítő poszt, és hogyan lesz a megélt pillanatból tartalom? A radiocafé Krízisek és pofonok című műsorában Bőhm Kornél Sándor Alexandra Valéria társadalomkutatóval beszélgetett a közösségi média pszichológiájáról, a szelfik torzító hatásáról és arról, hogyan csúszhat át az önkifejezés önigazolási kényszerbe.
Kéznél van és jutalmaz
A közösségi média egyik legegyszerűbb, mégis legerősebb vonzereje az, hogy mindig kéznél van. Nem kell külön erőfeszítés ahhoz, hogy belenézzünk: a telefon a zsebünkben van, az alkalmazás egy mozdulattal megnyitható. Sándor Alexandra Valéria szerint a technikai közelség mellett az is fontos, hogy ezek a platformok késleltetett jutalmazásra épülnek.
A mechanizmus ismerős: görgetünk, és nem minden tartalom érdekes, de időről időre jön egy videó, egy kép vagy egy bejegyzés, ami megfog. Ez a remény tart bent a rendszerben. Ahogy a beszélgetésben elhangzott, a folyamat kicsit
olyan, mint egy nyerőgép: a következő húzás talán megadja azt az élményt, amiért érdemes maradni.
Ez nemcsak a fogyasztásra igaz, hanem a posztolásra is. A lájk a legegyszerűbb pozitív visszajelzésnek tűnik, mégis komoly érzelmi súlya lehet. Ha egy bejegyzés jól teljesít, örömöt okoz; ha kevésbé, az könnyen személyes elutasításnak érződhet, még akkor is, ha ennek sokszor inkább algoritmikus oka van, mintsem valós emberi ítélet.
A kirakat, amit valóságnak érzünk
A közösségi média nem feltétlenül hazudik, inkább válogat. És nemcsak a platform, hanem mi magunk is. Többségünk nem a hétköznapi átlagot mutatja meg, hanem a jobb fényt, a jobb szöget, a jobb napot. Egy vacsora, egy tengerpart, egy sikeres fellépés vagy egy meghittnek szánt közös kép sokkal könnyebben kerül ki, mint a fáradtság, a bizonytalanság vagy a kudarc.
A gond ott kezdődik, amikor mások válogatott pillanatait a saját teljes életünkhöz mérjük. A másik ember kirakatát nézzük, miközben mi a raktárt, a kupit és a rosszabb napokat is ismerjük magunknál. Ettől az összehasonlítás eleve igazságtalan.
A túlhangsúlyozott online reprezentáció néha éppen valamilyen hiányt fed el. Ha valamit nagyon bizonygatni kell a nyilvánosság előtt, az
sokszor nem a stabil elégedettség, hanem a külső megerősítés iránti igény jele.
A birodalom visszavág
A közösségi média egyik legérdekesebb csapdája, hogy egy idő után nemcsak megmutatjuk magunkat, hanem elkezdjük magunkat ahhoz a képhez igazítani, amit felépítettünk. Vagyis már nem az történik, hogy az életünkből válogatunk tartalmat, hanem az életünket rendezzük át úgy, hogy illeszkedjen az online szerepszemélyiséghez.
Ez könnyen identitásfeszültséget okozhat. Ha valaki kéthetente posztol magáról egy menő helyen készült képet, a követői akár azt is hihetik, hogy ez az illető állandóan ilyen közegben él. Közben ő maga pontosan tudja, hogy ez nem a teljes valóság.
A rés elkezd tágulni belül is: megfelelni annak, amit mások már elhisznek rólunk.
Ennek látványos példája lehet az is, amikor valaki megpróbál kitörni a róla kialakult online szerepből. A beszélgetésben példaként felmerült Pumped Gabo esete: hiába szeretne valaki komolyabb, árnyaltabb témákról megszólalni, a közönség gyakran ahhoz az avatárhoz ragaszkodik, ami miatt eredetileg követni kezdte.
A szelfi nem tükör
A szelfi hétköznapi műfaj lett, de ettől még nem ártatlan. A kamera szöge, a lencse torzítása, a filterek és az utólagos szerkesztés mind alakítják, hogyan látjuk magunkat. Sándor Alexandra Valéria arra is felhívta a figyelmet, hogy aki nagyon sokat ellenőrzi magát előlapi kamerán vagy szelfiken keresztül, elkezdheti torzan érzékelni a saját külsejét.
Ez különösen érzékeny terület a fiatalabb felhasználóknál. Ha valaki amúgy is sérülékenyebb lelkiállapotban van, bizonytalan az identitásában vagy elégedetlen magával, a közösségi média rossz terep lehet az önigazolás keresésére. Mások nézegetése és a saját képek folyamatos posztolása is mélyebbre viheti az önértékelési zavarokat.
A vizuális platformok, mint a TikTok vagy az Instagram, különösen erősen építenek erre a logikára.
Nem attól lesznek károsak, hogy léteznek, hanem attól, milyen állapotban és milyen érzésekkel használjuk őket.
Követők, dominancia, kommentháború
A közösségi médiában a láthatóság maga is értékké vált. A követőszám, a reakciók mennyisége, a kommentek és az elérés egyfajta társadalmi, sőt gazdasági tőkévé alakulhat. Ezért a platformokon könnyen kialakul egy olyan verseny, amelynek nincs valódi célvonala: mindig lesz valaki, akit meg lehet előzni, és mindig lesz valaki, aki előrébb jár.
A dominancia itt nem fizikai, hanem figyelmi természetű. Akihez sok ember kapcsolódik, annak nagyobb a befolyása is. Nem véletlen, hogy az influencer szó ennyire pontos: aki sokakhoz eljut, az ízlést, véleményt, fogyasztást és hangulatot is képes alakítani.
Ehhez társul a kommentkultúra kegyetlensége. Az online térben az emberek gyakran bátrabbak, nyersebbek, mint személyesen lennének. A negatív visszajelzés pedig aránytalanul erősen tud megmaradni:
száz hozzászólásból sokszor éppen az az egy bántó mondat ég be a legjobban.
Amikor a telefon ül velünk az asztalnál
A műsorban előkerült a phubbing fogalma is, amely a phone és a snubbing szavak összevonásából jött létre. A jelenség egyszerű: valaki a telefonját nyomkodja, miközben a vele szemben ülő embert gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja.
Ismerős kép: barátok vagy családtagok ülnek egy asztalnál, és mindenki a saját kijelzőjét nézi. Ettől még lehet, hogy épp fontos dolgot olvasnak vagy intéznek, de a személyes kapcsolat szempontjából ez sovány vigasz.
A figyelem ilyenkor fizikailag jelen van, de mentálisan máshová kerül.
A közösségi média nem önmagában ellenség. Olyan közeg, amely felerősíti azt, amit beleteszünk. Így a kérdés valójában nem az, hogy ki lehet-e vonulni belőle teljesen, hanem az, hogy tudatosabb tudjuk-e használni és értékelni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Sándor Alexandra Valéria: társadalomkutató, kommunikációs tréner, a Lájkok rabjai – A közösségi média fogságában című könyv szerzője.
- Phubbing: a phone és a snubbing szavakból alkotott kifejezés. Azt a helyzetet jelöli, amikor valaki a telefonja miatt elhanyagolja a vele személyesen jelen lévő másik embert.
- Algoritmus: olyan háttérrendszer, amely a felhasználói viselkedés alapján válogatja és rangsorolja a megjelenő tartalmakat. A közösségi médiában nagy szerepe van abban, mit látunk sokszor és mit alig.
- Influencer: olyan online szereplő, aki nagy eléréssel és követőtáborral bír, ezért képes hatni a közönsége véleményére vagy fogyasztási döntéseire.
- Pumped Gabo: magyar médiaszereplő és influenszer.
