Reisz Gábor a Földszintről, a humor szerepéről, családi emlékekről és a filmkészítésről a Kettes számrendszerben.
Egy lakógyűlés ötletéből indult, egy penészes fal miatt nyomozó férfi története lett belőle. Reisz Gábor filmrendező Földszint című alkotásáról beszélgetett Veress Dórával és Behumi Dórival a radiocafé Kettes számrendszer című műsorában. Közben szóba került az önsajnálat, a családi humor, a vízilabdás múlt és az is, miért kellene a filmes hallgatóknak pályájuk kezdetén elengedni a fesztiválnevezéseket.
Beszélgetni csak a film után
Reisz nem szívesen ad interjút olyasvalakinek, aki nem látta a filmjét. Nem a tájékozatlan nézővel van baja: azt a helyzetet érzi értelmetlennek, amikor az újságíró eljátssza a felkészültséget, majd előveszi a bármelyik rendezőnek feltehető kérdéseket. Így a válaszoló részt vesz egy játszmában, amelyből éppen az érdemi beszélgetés hiányzik.
A nemzetközi fesztiválokon másmilyen érdeklődéssel találkozik: ezeken elsősorban a magyar politikai helyzetre kíváncsiak a kérdezők; a történet és a karakterek gyakran hátrébb szorultak. Velencében a Földszint kapcsán is erős volt ez a figyelem. Reisz ugyanakkor különbséget tesz a fesztiválok szakmai közönsége és a mozilátogatók között. Utóbbiak között akadt olyan magyar magyar rajongó is, aki kifejezetten a filmért utazott ki Olaszországba: ezt különösen jóleső találkozásként említette.
Egy ház lakói és a közös baj
A Földszint alapötletét Berkes Júlia producer vetette fel egy kávézás közben: szívesen látna egy lakógyűlésen játszódó filmet. Reiszt foglalkoztatni kezdte a feladat, a történet pedig idővel kilépett a gyűlés kereteiből.
Főhőse festőművészből lett banki adatrögzítő, aki a feleségével nyaralni készül, amikor felfedez egy penészes falrészt. Két éve laknak a házban, a szomszédait mégsem ismeri. A folt miatt kérdezősködni kezd, és fokozatosan kiderül, milyen rossz állapotban van az épület. Közben azt is megtudja, hogy gyereket várnak.
A nyomozással együtt egy apatikus ember ébredését követjük nyomon. A negyvenes éveiben járó férfinak az önsajnálatával, veszteségeivel és válságával is kezdenie kell valamit, miközben a többi lakót próbálja rávenni arra, hogy érdekelje őket közös otthonuk sorsa.
A hatalmával visszaélő közös képviselő vezette hierarchiába könnyű politikát látni, és Reisz nem is tagadja ezt a szándékot. A részletes politikai számonkérést viszont idegennek érzi: budapesti, középosztálybeli emberként a környezetében tapasztalt érzésekből dolgozik.
Saját magunkon nevetni
Egy penészfolt által elindított nyomozás eleve hordoz magában abszurditást. A Földszint humora a cselekménnyel együtt erősödik, a lakógyűlés pedig Reisz leírása szerint már a burleszkhez közelít.
A rendező számára a humor otthonról hozott nyelv. Szülei szeretetteljes csipkelődéseiben olyan mondatok is elhangozhattak, amelyek más viszonyban sértőek lettek volna. Ő leginkább azt a humort szereti, amelyben az ember saját magából csinál hülyét, amihez ki kell mozdulnia a megszokott nézőpontjából, és kívülről kell látnia magát.
Tépelődő férfialakjaihoz is így közelít. Nehezen hiszi el a mindig tettre kész, belső bizonytalanság nélküli férfit; szerinte a rágódás akkor is létezik, ha nem látható. Női főszereplőben is régóta gondolkodik, de elismeri, hogy rendre a saját tapasztalataihoz közelebb eső, biztonságosabb területekre jut vissza.
Egyedül a buliban
A Rossz verseket különösen személyes filmnek tartja. Első nagyjátékfilmje után úgy érezte magát a filmes közegben, mint aki olyan buliba érkezett, ahol senkit sem ismer, és az egyetlen ismerőse végül el sem jött. Szerette volna elmondani, kicsoda ő.
A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan főhőse is így, Ferenczik Áron és Reisz személyiségéből közösen alakult. A Rossz versek már vállaltan a saját életéből építkezett. Mindkét film mögött szakítás állt; a másodiknál a naplószerű írás kezdetben a fájdalom feldolgozását szolgálta. Gyerekkori emlékeket, családi és párkapcsolati kommunikációt vizsgált, és csak később ismerte fel benne a film lehetőségét. Amikor évekkel utóbb terápiára ment, több ottani gyakorlat is ismerősnek bizonyult ebből a munkából.
A medencétől a filmekig
Tízéves korától huszonegy éves koráig vízilabdázott. Az élsport akaratot, kitartást és közösséget adott, de elvitte az időt a filmkluboktól, a színháztól. Végül egyetemistaként kezdte elengedni: már nem akarta tartani a korábbi terhelést, és magát a játékot is unta. A tragikusan fiatalon elhunyt legendás játékos, Benedek Tibor ettől függetlenül meghatározó példaképe maradt, elsősorban a küzdeni tudása miatt.
A testnevelési tanulmányok választásában a szülői elvárás mellett válogatott tornász, később testnevelő nagymamájának emléke is szerepet játszott. A filmezést eleinte barátokkal készített kisfilmek jelentették. A TF egyik esztétika-filozófia tanára filmklubot tartott, Reisz pedig később jelentkezett az ELTE filmelmélet-filmtörténet képzésére.
A sikeres felvételik a szülei hozzáállását is megváltoztatták. Első filmjén sokat nevettek, magukra ismertek a szereplőkben és meghatódtak. Reisz a bemutató körüli hónapokat a velük megélt legszebb időszakok közé sorolja. Édesapja a Magyarázat mindenre elkészültét már nem érte meg, de a Znamenák István által megformált apában ott vannak a vonásai. A szülői lakásban forgattak, és olyan apróság is bekerült a filmbe, mint a kanál bögréhez ütődése teakeverés közben: Reisz gyerekkorában erre ébredt.
Kísérletezni – közönség nélkül
Rendezőként a színészek gondolatai érdeklik, a munkát nem kiabálással vezeti. A Földszint szűk forgatási ideje ugyanakkor korlátozta a szabad kísérletezést. Régi barátai korábban szereplőként is részt vettek a filmjeiben, most azonban másféle történeteket és munkatársakat is keres. A Földszintben a standupos Fülöp Viktor kivételével már profi színészekkel dolgozott. A vágásnak egyedül kezdett neki, később forgatókönyvíró társa, Schulze Éva, majd Jancsó Dávid is segített.
Enyedi Ildikó tanáraként az SZFE-n a személyességet, szabadságot és játékosságot erősítette benne; tartós mentori kapcsolat azonban Schulze Évához köti. Az egyetemi képzésből a pályakezdés gyakorlati támogatását hiányolta. Szorosabb kapcsolatot szeretne a filmes és színészhallgatók között is. Az intézmény működését diákként sokat bírálta; a 2020-as átalakítással szembeni tiltakozás idején is ezekkel a fenntartásokkal érkezett. Hajdu Szabolccsal beszélgetve fogalmazódott meg számára, hogy a reform szükségessége és a változtatás módjának elutasítása megfér egymással.
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tanítva úgy látja, hogy a hallgatók túl hamar kezdenek fesztiválokban gondolkodni. Az első években védett műhelyt biztosítana: tanulmányfilmekkel lehessen tanulni anélkül, hogy máris a külvilág elismerése szabná meg az irányt. Később viszont konkrét segítség kellene a forgalmazáshoz és a pályaépítéshez. Arra a kérdésre, hogy vezetne-e oktatási intézményt, nemleges választ adott: a következő tíz-húsz évét filmezéssel szeretné tölteni, viszont nem hisz abban, hogy az alkotás és a tanítás korlátlanul osztozhat ugyanazon az időn és figyelmen.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Reisz Gábor: filmrendező és forgatókönyvíró. Nagyjátékfilmjei a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, a Rossz versek, a Magyarázat mindenre és a Földszint.
- Berkes Júlia: filmproducer.
- Schulze Éva: forgatókönyvíró, Reisz Gábor alkotótársa és mentora a Színház- és Filmművészeti Egyetem óta.
- Jancsó Dávid: film-és televíziós vágó.
- Ferenczik Áron: színész, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan főszereplője.
- Znamenák István: Színész, a Magyarázat mindenre című filmben az apát alakítja.
- Fülöp Viktor: stand-up komikus. A Földszint szereplői között ő az egyetlen, aki nem hivatásos színész.
- Benedek Tibor (1972-2020): háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabdázó, a sportág legendája.
- Enyedi Ildikó: filmrendező, az SZFE oktatója volt.
- Hajdu Szabolcs: filmrendező.
- SZFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem): budapesti művészeti felsőoktatási intézmény. 2020-as fenntartóváltását és átalakítását hallgatói tiltakozás és egyetemfoglalás kísérte.
- Babeș–Bolyai Tudományegyetem: kolozsvári állami egyetem, Románia egyik legnagyobb felsőoktatási intézménye, magyar nyelvű képzései is vannak.
- TF (Testnevelési Egyetem): a sportszakemberek budapesti felsőoktatási intézménye, korábban Testnevelési Főiskola.
- Közös képviselő: egy társasház ügyeinek intézésével megbízott személy vagy cég.
- Burleszk: túlzó, helyzetkomikumra és fizikai humorra épülő vígjátéki stílus.
