Kovácsházi István Wagner-tenor az Enyhe katarzisban a vidéki színházakról, a modern rendezésekről és pályaívéről beszélt.
Kovácsházi István operaénekes, napjaink egyik elismert Wagner-tenorja a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában osztotta meg gondolatait pályájáról, a műfaj kihívásairól és a minket körülvevő zaklatott világról. A beszélgetés sokrétű képet fest egy tapasztalt művészről, aki mélyen elkötelezett szakmája iránt, és nyitott a modernitásra is, feltéve, hogy az nem a darab rovására megy.
Operettből Wagner-tenor – egy váratlan pályaív
Kovácsházi István maga sem gondolta volna, hogy egyszer Wagner-szerepeket fog énekelni. Pályáját Debrecenben, a Csokonai Színház operatársulatában kezdte, ahol a vidéki színházak hagyományainak megfelelően operettekben is fellépett. Édesapja az Operaház örökös tagja, így a zene iránti vonzalmat otthonról hozta. A fordulópontot egy miskolci Cigánybáró-előadás hozta, ahol Barinkay szerepét énekelte: Szinetár Miklós rendező fedezte fel, és meghívta az Operettszínházba. Hangja azonban inkább az operára predesztinálta, és az út végül a Wagner-repertoárig vezetett.
A vidéki színházak mint műhelyek
Kovácsházi aggodalommal nézi a vidéki operatársulatok hanyatlását. Véleménye szerint a budapesti operaház egy „kirakat”, amely kész, profi énekeseket vár, és a magas jegyárak mellé a közönség profi teljesítményt követel. A szakmát azonban meg kell tanulni, és erre a vidéki színházak „műhelyei” kínálnak lehetőséget: türelemmel, főszerepek eléneklésének lehetőségével, és azzal a szabadsággal, hogy a fiatal énekes hibázhat és fejlődhet.
Modern rendezés: zseni vagy semmi?
Hat évet töltött Németországban, Mannheimben, ahol alaposan megismerte a német rendezői színházat. Híve az olyan előadásoknak, amelyek átgondoltan aktualizálnak egy-egy kérdést, és tükröt tartanak a mai életünknek, de hangsúlyozottan nem a darab és az írott opera rovására. Tapasztalata szerint a modern rendezések fele „borzasztó rossz”: látszólag modernkednek, valójában semmi közük nincs semmihez, és a rendező „megpróbálja nekünk a nagy semmit eladni”. Ugyanakkor volt része zseniális előadásokban is, és dolgozott kiváló rendezőkkel is.
Tehetség, örökség és a színpadi jelenlét kényszere
Kovácsházi nem bátorította fiait, hogy kövessék őt a művészi pályán, különösen nehéznek tartja, ha valaki szülei árnyékában próbál érvényesülni. Ugyanakkor hisz abban, hogy a tehetség mindig utat tör magának. A műfaj mára rendkívül összetetté vált: egy énekesnek ma már nem elég pusztán szépen énekelni, a rendezők színpadi jelenlétet és valódi színészi játékot is elvárnak.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kovácsházi István: Magyar operaénekes, napjaink egyik elismert Wagner-tenorja, aki pályáját vidéki színpadokon kezdte.
- Wagner-tenor: Olyan operaénekes, aki Richard Wagner nehéz, erős hangot és nagy állóképességet igénylő főszerepeit énekli.
- Rendezői színház: Az a szemlélet, amelyben a rendező értelmezése és koncepciója kerül a középpontba, sokszor az eredeti művet is átformálva.
- Csokonai Színház: Debrecen egyik meghatározó kulturális intézménye.
