A 60 éves Kollár-Klemencz László a Kistehén visszatéréséről, a pop-rock korlátairól és arról, miért az irodalom a végső alkotói szabadság.
Két koncert erejéig visszatér a színpadra a Kistehén Tánczenekar. Frontembere, Kollár-Klemencz László a radiocafé Pontjókor! című műsorában Fehér Mariann-nak mesélt arról, miért hagyta maga mögött a pop-rockot, hogyan lett a gyerekkori emlékekből kultikus zenekar, és miért látja az irodalomban a végső alkotói szabadságot.
Két koncert, négy év után
A Kistehén zenekar május 22-én a Budapest Parkban, június 26-án pedig az Fishing on Orfű fesztiválon lép fel újra együtt. Kollár-Klemencz László elmondta: a visszatérés mögött részben a 60. születésnapja áll – bár hozzátette, ezt a kerek számot most kevésbé érzi súlyosnak, mint annak idején az ötvenet. A zenekar négy évvel ezelőtti feloszlása után mindenki tudta, hogy valamikor még egyszer összeállhatnak; a próbák tanúsága szerint az összerázódás meglepően gyorsan ment.
Mi tette különlegessé a Kistehén-korszakot?
Kollár-Klemencz szerint a zenekar sikerének egyik kulcsa a gyerekkor tudatos visszaépítése volt. Amikor Budapestről Szentendrére költözött, szinte rekonstruálni kezdte az újhartyáni gyerekkort: macskát hozott, Simsont vett, disznót vágott. Ebből a hangulatból születtek azok a dalok – köztük a Szájbergyerek –, amelyeket a kritika akkoriban „alternatív lakodalmasnak” nevezett. A zenekar tagjai hasonló háttérrel rendelkeztek, nem kellett egymásnak magyarázni, mit jelent egy gerle búgása ebéd után.
A korszak európai kontextusát a Manu Chao-féle fellendülés adta, amely a cigány és lakodalmas zenei elemek iránt egész Európában felkeltette az érdeklődést. A Kistehén erre az áramlatra talált rá a maga egyéni hangján – és ez eljuttatta őket amerikai turnékra is.
A Szájbergyerek átka és ajándéka
A zenekar leghíresebb dala kettős érzéseket keltett alkotójában. Kollár-Klemencz László azt mondta: a dal ráült a zenekar fejére – szinte Szájbergyereknek is hívhatták volna az együttest. Belülről szofisztikáltabb lakodalmasnak látták magukat, a közönség viszont elsősorban ezzel azonosította őket. A tömegkultúra „fiókgondolkodása” – ahogy fogalmazott – nehezen engedi ki azt, akit egyszer beskatulyázott.
A második Kistehén-korszak részben ebből a helyzetből való kimászás kísérlete volt: szövegcentrikusabb lett az egész, Erdős Virággal és Grecsó Krisztiánnal is együttműködött, és nagyjából ekkor kezdett el intenzívebben írni. A mostani koncerteken a Szájbergyerek természetesen el fog hangzani – de Kollár-Klemencz hangsúlyozta: ezek az estek elsősorban arról szólnak, hogy az öt zenész újra megélje, milyen együtt színpadon lenni.
Miért hagyta maga mögött a pop-rockot?
A pop-rock műfajt Kollár-Klemencz egy vizesparkos csúszdához hasonlította: bármennyit trükközik az ember, a csúszdán belül marad. Az elektromos gitár, a rockdob, a dinamikus hangszerelés eleve behatárol egy mozgásteret – halkan énekelni, suttogni, igazán személyes hangon szólni ezekkel szinte lehetetlen. A Kollár-Klemencz Kamarazenekar éppen ezt kínálja: az akusztikus hangszerek finomságát, a személyesség lehetőségét. Januárban jelent meg a kamarazenekar legújabb lemeze, A lányok nem sírnak címmel, amelyen Csernovszky Márk zongorista-zeneszerzővel dolgozott szorosabban együtt.
Az irodalom mint végső határ
Kollár-Klemencz László több mint tíz éve ír rendszeresen, és könyvei rendre meg is jelennek. A beszélgetésből kiderült: egyre inkább az irodalomban látja a legtágabb alkotói teret. Míg a zene – különösen az érzelmi állapotok megjelenítésében – egy meleg sálhoz hasonlóan burkolja be az embert, az irodalom egészen más kalandot kínál: felfejtést, szembesülést, fizikai találkozást a szöveggel. Úgy fogalmazott: a dal valamikor talán le fog maradni, de az irodalom az utolsó leheletig kísér.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kollár-Klemencz László: Zenész, zeneszerző és író, a Kistehén zenekar frontembere. Jelenleg a Kollár-Klemencz Kamarazenekar vezetője, több regény és esszékötet szerzője. 2026-ban ünnepelte 60. születésnapját.
- Fehér Mariann: A radiocafé Pontjókor! cím műsorának vezetője.
- Kollár-Klemencz Kamarazenekar: Kollár-Klemencz László akusztikus hangszerekkel dolgozó zenei projektje, amelynek legutóbbi lemeze A lányok nem sírnak címmel jelent meg 2026 januárjában.
- Fishing on Orfű: Magyarország egyik legismertebb alternatív zenei fesztiválja, amelyet évente rendeznek meg az orfűi tavaknál.
- Szájbergyerek: A Kistehén egyik legismertebb dala, amely a 2000-es évek elején jelent meg, és azóta is generációkon átívelő kultuszdallá vált.
- Manu Chao: Francia-spanyol zenész, akinek a 2000-es évek elején megjelent lemeze európai szinten népszerűsítette a világzenei és lakodalmas elemek ötvözését.
