Mit jelent a szalagmunka és a szakszervezetiség ma? Staféta-nyertes dokumentumszínház az autógyárak világáról.
Hogyan él egy szalagmunkás Kecskeméten, és mi köze van a sorsához egy budapesti színésznek? Ezt teszi fel kérdésként a Drive, az a Staféta-nyertes dokumentumszínházi előadás, amelyet Kelemen Kristóf és Török Tímea hoztak létre a Jurányi Házban. A radiocafé Tandem című műsorában Balázsy Panna kérdezte a két alkotót a független színházi szcénáról, a közösségi és dokumentarista színház lényegéről, és arról, mi vezette őket a magyar autóipar munkásainak történetéhez.
Mi a Staféta, és miért fontos a független szférának?
A Staféta Budapest Főváros Önkormányzatának pályázata, amelyet a Füge Produkció kezel, és fiatal, pályakezdő színházi alkotóknak biztosít alaptőkét egy-egy produkció megvalósításához. Kelemen Kristóf számára ez a harmadik – egyben utolsó, mivel legfeljebb háromszor lehet pályázni –, Török Tímea számára a második nyertes Staféta-produkció.
A két alkotó azonban nem csupán az elismerést, hanem a rendszer korlátait is megnevezi. A független szféra számára elérhető egyéb pályázati források az elmúlt években nagyrészt elapadtak: a FEA-pályázat, amelyet idén nyáron írtak ki, mindössze 150 millió forintos keretösszeggel próbálta kiszolgálni az egész budapesti független szektort – ez az összeg töredéke annak, amit az állami kiegészítő támogatásból egyidejűleg, lényegesen szűkebb körben osztottak szét.
Mit jelent a közösségi színház – és mi a dokumentumszínház?
A két alkotó egymás mellett, de nem egészen azonos irányban dolgozik. Török Tímea drámainstruktor szakon végzett, és elsősorban alkalmazott színházi formákkal foglalkozik: a közösségi színházban civil emberek saját történeteiket hozzák egy alkotófolyamatba, ők maguk adják elő azokat, és a folyamat maga legalább annyira számít, mint a végeredmény. A Paralel Alkotócsoport – amelynek Fodor Fannival együtt alapítója – e szemlélet mentén dolgozik.
Kelemen Kristóf dramaturg végzettségű rendező, akit a jelenkori társadalom és politika, a kevéssé ismert történelmi pillanatok, és az a kérdés foglalkoztat, hogy miért érdemes valamit épp színházban megmutatni, és nem dokumentumfilmben vagy cikkben. Visszatérő műfaja a dokumentumszínház, amelynek egyik fontos irányzata a német Rimini Protokoll nevű kollektíva munkásságához kapcsolódik. Az ő megközelítésükben a civil szereplők a hétköznapok szakértői, és mint ilyenek lépnek színpadra.
Hogyan jutottak el az autógyárig?
A Drive ötlete Kelemen Kristóftól indult: egy cikket olvasott arról, hogyan fonódik össze az Orbán-kormány érdekrendszere a Magyarországon jelen lévő német autóipari nagyvállalatok – Győrben az Audi, Kecskeméten a Mercedes-Benz, Debrecenben a BMW – érdekeivel. Ami foglalkoztatta, az nem pusztán a politikai összefüggés volt, hanem a munkavállalók szemszöge. Hogyan élik meg mindennapjaikat azok, akik ezekben a gyárakban dolgoznak? Mit jelent számukra egy munkatörvénykönyv-módosítás hétfőn, kedden, szerdán?
Bejártak a gyárakba, gyárlátogatásokon vettek részt, és elsősorban a szakszervezeteken keresztül kezdtek el interjúzni a dolgozókkal. Kecskeméten workshopot is tartottak, ahol a résztvevőkkel közösen gondolkodtak azon, hogyan képzelnék el saját magukat a színpadon. Az alkotói folyamat tudatosan párbeszéd alapú volt: az alkotók is hoztak tudást, a dolgozók is – ezeket próbálták ötvözni.
Ki áll a Drive színpadán?
Az előadásban egy profi színész – Nagy Zsolt, az Örkény Színház társulatának tagja – mellett két civil szereplő áll: Lantos Viktória Zsanett, egy kecskeméti autógyár szalagmunkása és Németh Sándor, a győri gyár egykori szakszervezeti elnöke, aki szívbetegségen esett át, mielőtt vállalta a szerepet. Mindhárman önmagukat játsszák.
Az előadás dramaturgiailag kész konstrukció: vannak felépített jelenetek, videóbejátszások, fény- és hangjelek – de a civil szereplők számára úgy van kialakítva, hogy ne betanult szöveget mondjanak, hanem élőben megszólalhassanak. A végén nyitottabb formátum következik, amelyben a nézők is interakcióba léphetnek a szereplőkkel.
Miért éppen a szakszervezetiség a téma?
Kelemen Kristóf szerint a szakszervezetiség Magyarországon nehéz örökséget cipel. Az államiskolás múlthoz tapad, és kompromittálva érkezett a rendszerváltás utáni korszakba. Az előadás nem elvont politikai téziseket kínál, hanem emberi nézőpontokat. Azt mutatja meg, ahogyan a különböző osztálypozíciókból érkező emberek gondolkodnak a közös valóságról. Kelemen számára ez is a passzivitás-érzet ellen vívott harc: az a beágyazott meggyőződés, hogy úgysem változik semmi, szerinte az egyik legfontosabb szembeszállást igénylő attitűd a mai magyar társadalomban.
Hogyan jut el az előadás szélesebb közönséghez?
A két alkotó egyként vallja: a független színházi szcéna közönsége erősen szelektált – meghatározzák a jegyárak, a marketing buboréka, a földrajzi elhelyezkedés. Kelemen Kristóf külön szomorúsággal szól a jegyárak emelkedéséről: az ő témái olyan emberekhez kellene, hogy eljussanak, akik nem feltétlenül a jól kereső budapesti értelmiségi rétegből kerülnek ki. A vidéki terjesztés – Kecskemét, Győr, Debrecen, tehát éppen azok a városok, ahol a gyárak vannak – tervezett, de a jelenlegi finanszírozási rendszerben az ilyen előadások utaztatása nem megoldott.
A Drive a Jurányiban futó előadások mellett Münchenben és Hamburgban is vendégszerepel, a Goethe Intézet Nemzetközi Koprodukciós Alapjának és Hamburg városának támogatásával – a koprodukciós alkotótárs Teresa Lucia Rosenkrantz hamburgi rendező, aki közösségi színházzal és inklúzióval foglalkozik.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kelemen Kristóf: Rendező, író, dramaturg. Junior Prima-díjas és Bécsy Tamás-díjas alkotó, munkái jelenkori társadalmi és politikai témákat, dokumentarista formákat ötvöznek.
- Török Tímea: Drámainstruktor, a Paralel Alkotócsoport társalapítója. Főleg közösségi színházzal foglalkozik, amelyben civil résztvevők saját történeteiket adják elő.
- Staféta: Budapest Főváros Önkormányzatának és a Füge Produkciónak a pályázata, amely fiatal, pályakezdő független színházi alkotóknak biztosít forrást egy-egy produkció megvalósításához.
- Dokumentumszínház: Olyan színházi műfaj, amelynek alapanyaga valós dokumentumokból, interjúkból, civil szereplők saját történeteiből épül fel.
- Közösségi színház: Alkalmazott színházi forma, amelyben civil emberek saját tapasztalatukat dolgozzák fel és adják elő egy mentorált alkotófolyamat keretében.
- Rimini Protokoll: Berlini dokumentumszínházi kollektíva, amely a „hétköznapok szakértőiként” vonja be civil szereplőit az előadásokba. Kelemen Kristóf munkásságának egyik meghatározó inspirációja.
- Nagy Zsolt: Az Örkény Színház társulatának tagja, a Drive egyetlen profi színésze.
- Teresa Lucia Rosenkrantz: Hamburgi rendező, a Drive koprodukciós alkotótársa; közösségi színházzal és inklúzióval foglalkozik.
