A kortárs irodalom egyik legérdekesebb szerzőpárosa, a Kovács ikrek a közös alkotás kulisszatitkairól, és jövőbeli terveikről a Tandemben.
A Kovács ikrek – Viktor és Dominik – drámaíróként, szerzőpárosként az elmúlt közel egy évtizedben a magyar független színházi élet meghatározó alakjaivá váltak. Balázsy Panna a radiocafé Tandem című műsorában faggatta őket alkotói módszerükről, az ikerlétből fakadó közös írásfolyamatról, és arról az új előadásról, amellyel június 4-én lépnek a közönség elé az Átriumban.
Harmincévesen: összegzés tükör nélkül
A harminc éves kor sokaknak mérföldkő, a Kovács ikreknél azonban nem egyetlen születésnap hozta el az önvizsgálatot – az náluk folyamatos. Elmondásuk szerint naponta van egy kitűzött cél, és esténként elvégzik a számvetést. A 20-tól 30-ig tartó évtizedet mégis egységként értékelték, és arra jutottak, hogy ugyanazok maradtak, akik voltak. Ezt nem feltétlenül tartják erénynek, de ajándéknak igen. A változó körülményekről és a körülöttük formálódó értékrendről inkább kíváncsisággal, mint szorongással nyilatkoznak. Az eltelt tíz év tanulságait nem felülvizsgálatnak, hanem a jövő alapkövének tekintik.
Hogyan ír két ember együtt?
Az alkotótársi viszony kérdése volt az interjú egyik legizgalmasabb szála. A két testvér között soha nem volt tabusított téma, ez az az alap, amelyre az írói bizalom épül. A közös alkotás nem demokratikus szavazással, hanem ösztönösen működik. Kinek az általános leírás megy jobban, kinek az adott pillanat akcióinak a megragadása. Ezek a szerepek ráadásul nem rögzülnek véglegesen, hanem az éppen készülő műtől függően alakulnak.
A folyamat maga szigorúan strukturált, mielőtt ösztönössé válna. Előbb megszületik a premissza, kidolgozódnak a szereplők, elkészül a szinopszis, majd az úgynevezett treatment – egy vázlatos, teljes cselekményt leíró 10-12 oldalas dokumentum. Csak ezután kezdődik az az írás, amelyet ők maguk is szinte transzállapotként írnak le: a szereplők hangjain szólnak, szóban fogalmazzák meg a mondatokat, mielőtt azok papírra kerülnének. A helyszíneket is közösen képzelik el – olyan részletességgel, hogy az egyikük az Alíz írása közben elhitte magáról, hogy személyesen is járt a darab pszichiátriai intézetének folyosóin.
A Milf: amikor a normatív kapcsolat nem boldogít
A Milf című darabjuk egy idősebb színésznő és egy fiatal férfi kapcsolatát állítja középpontba. Az alapötlet mögött egy megfigyelés áll. A szerzők számos olyan kapcsolatot láttak maguk körül, amelyek társadalmilag elfogadottak, mégis boldogtalanok – és fordítva: olyanokat, amelyek kilógnak a normatívnak tekintett keretből, mégis gazdagabbá teszik a bennük élőket. A darab ezt a feszültséget boncolja, a popkultúra és a mítoszok képeit kifordítva.
A Pető Kata színésznővel közösen folytatott hosszas beszélgetések adták az alkotói alapot – de a szerzőpáros hangsúlyozza: a történet fiktív keretet kapott, épp azért, hogy általánosabb érvényű lehessen. A nézői visszajelzések ezt igazolják. Kortól, nemtől, háttértől függetlenül sokan számoltak be arról, hogy a darab saját párkapcsolatukat vagy családi kötelékeiket is tükörbe állította.
Alíz: a kilencvenes évek Csodaországa a pszichiátrián
Június 4-én mutatják be az Átriumban az új előadást, amelyet a Milf alkotói csapata jegyez. Bár a szereplőgárda részben átfed, a történet teljesen önálló: a 90-es évek Magyarországának kisvárosában játszódik, és Lewis Carroll Alice-univerzumát hívja segítségül.
A főszereplő lány anyja zenetanár, egy kis közösség megbecsült tagja, aki lányát is a tudás és a zenei műveltség értékrendjén neveli egészen addig, amíg a rendszerváltás utáni piaci logika mindent átír. Az anya bizonyítási kényszere, önmaga iránt érzett bizonytalansága rányomódik a lányra is, aki összeomlik, és a Wonderland Lélekparkba kerül – egy pszichiátriai intézetbe, amely nem klórszagú folyosókkal, hanem a színek bűbájával csábítja a betegeket és hozzátartozóikat. A valóságban azonban a lány a bent töltött idővel csak mélyebbre süllyed.
A darab megírásához a szerzők sokat kutattak. Hallott történetek, irodalmi és szakirodalmi forrásanyag egyaránt beépült a munkába. Az írás – saját bevallásuk szerint – mély alámerülést igényelt, amelynek nyomai még mindig kísértenek.
Dráma vagy regény?
A Kovács ikrek első regénye, a Lesz majd minden 2024-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. A műfajválasztás nem tudatos stratégia eredménye volt: a szerzők szerint egy történetről általában eleve tudni, hogy dráma vagy elbeszélő próza lesz-e belőle. A regény azért született meg, mert a szereplőkről annyi mindent kívántak mondani, ami a drámai formából kilógott volna, és didaktikussá tette volna a szöveget. A főszereplő, Balogh Simon históriája fokozatosan vált egyre hosszabbá és összetettebbé, végül maga a történet „súgta meg”, hogy regény lesz belőle.
Független színház és a jövő
Amikor a következő évekről kérdezik őket, a Kovács ikrek nem egyetlen műfajban gondolkodnak. A szépírás mellett tudományos kutatás, tanítás, sorozat- és filmírás is szerepel a tervekben – ez volt az elképzelés a kezdetektől fogva. Aggodalmuk nem személyes, hanem strukturális. A független színházi szféra, amely a legtöbbet foglalkoztatta őket, az utóbbi időszakban komoly kihívásokkal nézett szembe. Ha valamit kívánnak maguknak, az lenne, hogy amit eddig csináltak, folytatni tudják – békében.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kovács Viktor és Kovács Dominik (Kovács ikrek): Ikertestvér drámaírók és írótársak.
- Pető Kata: Színésznő.
- Jurányi Ház: Budapesti független kulturális és előadóművészeti központ, a független színjátszás fontos bázisa.
- Treatment: Filmes és színházi szakszó; a szinopszishoz hasonló, de annál részletesebb alkotói vázlat, amely a teljes cselekmény menetét írja le tömörítve.
- Lewis Carroll: Brit író, az Alice Csodaországban című klasszikus mese megalkotója.
