A tantermi színház alapkoncepciója megsüvegelendő: a cél, hogy olyan gyerekekhez is eljusson a színház, akik egyébként nem láthatnák.
Hogyan tudja elérni a színház azokat a gyerekeket, akikhez nem jut el egy kőszínházi bérlet? Miért pont a 10-13 évesek azok, akikre a legtöbb kulturális program nem számít? És mit szólnak a diákok, amikor a padok közt egyszer csak megszólal az előadás? A radiocafé Százhold című műsorában Veiszer Alinda vendége Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház alapítója és intézményvezetője, a FÜGE Egyesület ügyvezető elnöke volt.
Mi az a tantermi színház?
A tantermi színház lényege, hogy a produkció megy az iskolába, nem fordítva. Ez a szemlélet a mobilitásból fakad. A cél, hogy olyan iskolákban és olyan kistelepüléseken is elérhető legyen a színházi élmény, ahol a közelben nincs kőszínház. A FÜGE Egyesület Tantermi Színházi Projektje 2010-ben indult el – azzal a szándékkal, hogy a vidéki gyerekek ne maradjanak ki a színház csodájából.
A műfaj saját formai követelményeket teremt: kevés szereplő, egy kocsiba beférő díszlet, nincs sok jelmez. Az osztályterem maga az adott helyszín – pad, tábla, tanári asztal –, ezekből kell főzni. Az infrastrukturális megszorítás azonban szabadságot is teremt, díszlet hiányában a figyelem az emberi jelenlétre, a szavakra és a mozgásra irányul.
A műfaj lassan, de egyértelműen önálló területté nőtte ki magát a magyar független színházi életben. 2010-ben még szürke zónaként kezelték, keverve a beavató színházzal és a színházi neveléssel. Ma már legitim, autonóm műfaj – amelynek a FÜGE projekt az egyik úttörő alakítója volt.
Nehéz bejutni az iskolákba
Nem minden iskola fogad be bármilyen előadást. Rozgonyi-Kulcsár Viktória nyíltan beszélt arról, hogy az elmúlt évtizedben falakba ütköztek: bizonyos témákat – mint a fiatalok szexuális felvilágosítása, testiség – egyre nehezebben lehetett bevinni az osztálytermekbe. Az oktatáspolitika és az intézményi önkontroll közötti metszéspontban sok lehetőség záródott be. A decentralizáció is lassú: a tantermi színház területileg még mindig inkább Budapest-fókuszú, bár a törekvés vidékre is szól.
Megnyíló diákok
Veiszer Alinda egy korai személyes emléket idézett fel: egy nagyszínpadi Rómeó és Júlia előadást, ahol a kényes jeleneteket a tizenéves közönség nevetéssel kezelte, mert a kín és a zavar a legkönnyebben így talál utat kifelé. A tantermi előadások más dinamikát teremtenek. A diák a saját terében, a saját közösségében látja az előadást, a színész a szemébe néz, bármikor megszólíthatja. Ez az egyenrangúság nyitottságot szül.
Az alkotók ezért kettős eszköztárral mennek be. Van a darab, és van a drámapedagógiai módszer – interakció, fórumszínházi technikák, csoportmunka, szavazás. A cél az, hogy a bizalmat megszerezzék, és ne játsszák el. Ha valaki megnyílik, azzal tudni kell valamit kezdeni – ezért a FÜGE ma már szakmai szervezeteket is bevon a programokba, amelyek a lelki segítségnyújtást tovább tudják vinni.
A kiskamasz és az irodalom: az eltűnt korosztály
Az egyik legfontosabb felismerés a beszélgetésben: a 10-13 éves korosztályra kevés kulturális program irányul. Rozgonyi-Kulcsár Viktória és Veiszer Alinda egyaránt azt tapasztalják a saját gyerekeiken, hogy a kamaszkor ma korábban kezdődik és intenzívebb, mint korábban. A kiszámítható „már nem gyerek, de még nem kamasz” nyugalmi zóna eltűnt: a kislányok tíz évesen már kamaszkori mintázatokat mutatnak.
A FÜGE Tantermi Színházi Szemlén tavasszal két darab debütált, amelyek kifejezetten ennek a korosztálynak szólnak – holland könyvek adaptációjaként, az Európai Unió Kreatív Európa Programjának támogatásával, a Jurányi és a Pagony Kiadó együttműködésében.
Innen látni az egész világot
Az első darab alapja a holland szerző, Enne Koens gyerekkönyve. A regény egy kislány nézőpontjából meséli el, hogyan talál egy levelet, és hogyan indul el egy nyomozás, amelynek végén a saját édesanyja titkára bukkan.
A kötet legfontosabb erénye a szándékolt békaperspektíva: a gyerek lassú, pontos, érzékeny megfigyelését veszi komolyan. A kislány figyeli az ablakon át, hogymit csinálnak a szomszédok, megszámolja a sokgyermekes szomszéd gyerekeit, szagokat és hangokat jegyez meg – és ezzel teljes emberi történetek nyílnak meg.
A három szereplőre írt adaptáció ügyes megoldással oldja meg a sokszereplős könyv problémáját: a kislányt végig egyetlen színésznő játssza, az összes többi karaktert – köztük az anyát és a barátok szüleit is – két férfi alakítja, kellékekkel és gesztusokkal.
Made by Indira – a romboló divat
A második darab Caja Cazemier és Martine Letterie holland szerzőpáros regényéből készült. A főszereplő egy holland kamaszlány, aki rajong a divatért – és aki egy indiai utazás során szembesül azzal, hogy az olcsó ruháit rabszolgamunkával gyártják. Az előadás egyszereplős, de egy zenész is részt vesz benne.
A könyv kimondottan edukatív hangvételű: honlapokat ajánl, értékelési listákat közöl – ezek az adaptációban természetesen sűrítve, üzenetként jelennek meg, nem szó szerint. A célcsoport az a kamaszgeneráció, amely már saját vásárlási döntéseket hoz – sokszor internetes oldalakon, a szülők bankkártyájával –, és amelynek valóban szüksége van a felismerésre, hogy egy 800 forintos top mögött milyen emberi költség húzódik.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Rozgonyi-Kulcsár Viktória: Színházi menedzser, a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház alapítója és intézményvezetője, a FÜGE (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület) ügyvezető elnöke.
- FÜGE (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület): 2010-ben alapított, független előadó-művészeti ernyőszervezet, a Jurányi Ház fenntartója.
- Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház: 2012-ben megnyílt, II. kerületi budapesti független színházi alkotóközpont és játszóhely, egy több mint száz éves, korábban üresen álló iskolaépületben. A hazai független színjátszás fontos bázisa.
- Tantermi Színházi Projekt: A FÜGE 2010 óta működő programja, amely osztálytermi keretek között visz el színházi előadásokat iskolákba.
- Kreatív Európa Program: Az Európai Unió kulturális és kreatív iparágakat támogató finanszírozási keretprogramja.
- Fórumszínház: Augusto Boal brazil rendező által kidolgozott interaktív színházi módszer, amelyben a nézők beavatkozhatnak az előadásba, megállíthatják és átírhatják a cselekményt.
- Pagony Kiadó: Magyar gyerekkönyv-kiadó, a FÜGE állandó alkotói partnere.
