A Művészetek Völgye 35. évében is azt ígéri: lehet nagy fesztivál úgy is, hogy közben emberléptékű maradjon.
Van néhány nyári esemény Magyarországon, amelyről nem egyszerűen programként beszélünk, hanem élményként. A Művészetek Völgye ilyen: sokaknak sátor, udvar, hajnalban evett kenyérlángos, véletlen beszélgetések és lassabb tempó. A radiocafé Pontjókor! című műsorában Oszkó-Jakab Natália fesztiváligazgató arról beszélt, hogyan lett a három települést összekötő kulturális eseményből nemzetközileg is ismert fesztivál, és hogyan próbálják úgy növelni, hogy közben ne veszítse el a lényegét.
Egy fesztivál, amelynek a helyreállítás volt a kezdete
A Művészetek Völgye története nem pusztán kulturális vállalkozásként indult. Az első években, még Kapolcsi Művészeti Napok néven, a kezdeményezés mögött nagyon is kézzelfogható helyi ügy állt: a kiszáradt patakmeder helyreállítása.
Oszkó-Jakab Natália felidézte, hogy Márta István és társai – a környékhez kötődő művészek – látták, hogy a Malmok Völgyében eltűnt a víz, a saját eszközeikkel próbáltak segíteni. Színházat, komolyzenét és irodalmat vittek ki a városi terekből pajtákba, templomokba, udvarokba. A látogatók jöttek, a pénz gyűlt, a patakmedret helyre tudták állítani.
Ez a kezdet sokat elmond arról, miért különleges a Völgy ma is. Nemcsak egy programhalmaz, hanem egy olyan fesztivál, amely a helyi településekkel együtt gondolkodik. A szervezők ma is minden évben kijelölnek fejlesztési prioritásokat: volt, hogy járda épült, volt, hogy park, máskor műemléki környezetet állítottak helyre. Emellett a MűvészVölgy Kúriában egész évben kulturális programokat is szerveznek a helyieknek.
Ne nyári pláza legyen
A 35. Művészetek Völgye július 24. és augusztus 2. között várja a közönséget Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden, összesen 48 helyszínen, 4500 programmal. Ez már önmagában olyan méret, amely könnyen tömegélménnyé válhatna. A fesztivál egyik legfontosabb szervezői kérdése épp ezért, hogy miképp lehet ezt elkerülni.
A fesztiváligazgató szerint a válasz a széthúzott szerkezetben van. Nem egyetlen nagy területre sűrítik a látogatókat, hanem sok kisebb, intim térbe. Figyelik, hol alakul ki tumultus, és logisztikailag újraszervezik a helyszíneket. Ennek egyik példája, hogy korábban a Kaláka Versudvar Kapolcsról Vigántpetendre költözött egy tágasabb helyre.
A fesztivál filozófiája ebben a megközelítésben világos: ne egy „nyári pláza” legyen, ahol minden egy pontba torlódik, hanem olyan tér, ahol az ember sétál, felfedez, megáll, és közben lelassul. Ezt szolgálja az is, hogy a zene csak a programhelyszíneken szólhat, a falvak közötti átjárás pedig csendesebb, nyugodtabb élmény marad.
A Z generáció nem ugyanazt keresi
A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor Oszkó-Jakab Natália arról beszélt: a fiatalabb látogatók fesztiválozási szokásai látványosan változnak. A Z generáció kevésbé vágyik arra a klasszikus, sátorozós, kompromisszumos fesztiválélményre, amely sok idősebb látogatónak még alapélmény.
A szervezők szerint ma egyre többen szeretnének kulturált körülmények között aludni, digitálisan követhető közlekedéssel hazajutni, és nem feltétlenül akarnak tömegben lenni. Ez nem egyszerű kényelmi kérdés, hanem egy szélesebb társadalmi változás része: az online jelenlét mellett sok fiatal valójában magányosabb, sérülékenyebb kapcsolódási mintákkal érkezik a közösségi terekbe.
Erre a Völgy azzal válaszol, hogy nemcsak koncerteket kínál, hanem workshopokat, társasjátékozós helyeket, improvizációs programokat és olyan kisebb közösségi tereket, ahol könnyebb szóba elegyedni másokkal. A POKET udvar vagy a KenderKert ilyen átmeneti terek: nem pusztán nézőként vagy jelen, hanem bekapcsolódhatsz.
Közben a zenei kínálat is több generációra van szabva. A Panoráma Színpadon jön a Quimby, a 30Y, a Kispál és a Borz, a Bagossy Brothers Company, míg a Lőtér inkább a fiatalabb közönség tere. A jubileumi Völgy Szimfonikus koncerten pedig a Danubia Zenekar közreműködésével olyan előadók dalai szólalnak meg szimfonikus átdolgozásban, mint Beton.Hofi, Co Lee vagy az Elefántból ismert Szendrői Csaba.
Együtt bulizó generációk
A Művészetek Völgye egyik sajátossága, hogy itt valóban több korosztály fér meg egymás mellett. Oszkó-Jakab Natália szerint a látogatói adatok sem a klasszikus fesztiválkorfát rajzolják ki: nemcsak a fiatal felnőttek vannak sokan, hanem erős a 45–55 év közötti korosztály, sőt az idősebb látogatók is.
Ez részben a programkínálatból következik. Aki akar, mehet nagykoncertre, de ugyanúgy talál ülős komolyzenei vagy színházi programot is. A Papageno Klasszik, a Völgykomolyzene, a Magyar Állami Operaház vendégjátéka vagy a Duda Éva Társulat fellépése egészen más közönségréteget is megszólít.
A szervezők azt is hangsúlyozzák, hogy itt nem ciki „anyuval bulizni”. A különböző generációk nem feltétlenül ugyanarra a programra mennek, de egy fesztiválon belül mégis találkoznak. Ettől a Völgy nemcsak sokszínűbb, hanem kevésbé zárt is: a látogatók nem kizárólag a saját korosztályuk visszhangkamrájában mozognak.
Közlekedés, szállás, alkalmazkodás
A mai fesztiválszervezés egyik kulcskérdése már nemcsak az, mi történik a színpadon, hanem az is, hogyan jut el és haza a közönség. A Művészetek Völgye erre külön rendszert épített. A helyszínek között a Csigabuszok járnak sűrűn, a közlekedés applikációban is követhető, és hajnalig lehet velük eljutni több környékbeli pontra is.
A fesztiváljegyhez kapcsolódóan a szervezők a MÁV-csoport és a Volán felé is igyekeznek kedvezményes, jól használható összeköttetéseket kialakítani. A cél láthatóan az, hogy ne csak az tudjon részt venni a Völgy életében, aki több napra leköltözik és sátrazik. Egyre többen vannak ugyanis, akik koncert után inkább hazabuszoznak vagy a környék nagyobb városaiban alszanak.
A családosokra is külön figyelnek. Van gyerekkísérő jegy, a műsorfüzetben külön Gyermekvölgy-ajánló szerepel, és a szervezők szerint sok szülő végül rájön: itt a gyerekprogramok mellett saját programja is lehet. Ez fontos különbség egy átlagos családi kiruccanáshoz képest, mert így az egész élmény szerkezete átalakul.
Fenntarthatóság mint napi gyakorlat
A beszélgetés másik nagy témája a fenntarthatóság volt. A Völgy nem csak kommunikációs szinten kapott figyelmet: a fesztivál elnyerte az Eventex Impact-díját, itthon pedig a MARESZ Fenntarthatósági Flash Awardját is.
A szervezők szerint a lényeg nem az, hogy a fenntarthatóság elvont üzenet maradjon, hanem az, hogy a látogatók hétköznapi döntéseire is hasson. Ennek része a 2018 óta működő stratégia, az egyszer használatos műanyagok kivezetése, a repohárrendszer, a lebomló eszközök helyszíni komposztálása és a közösségi közlekedés erősítése.
Külön figyelemre méltó, hogy a repoharakat a fesztivál visszaváltja, vagyis a látogató nem tokent kap, hanem a pénzét láthatja viszont. Ez a szervezők szerint drágább és bonyolultabb megoldás, de következetesebb is. Közben azt is engedik, hogy valaki a korábbi évek poharát hozza vissza vagy használja újra, ami egyszerre praktikus és emléktárgy-jellegű gesztus.
A Művészetek Völgye így ma már nemcsak azért érdekes, mert sok programot kínál, hanem azért is, mert egyre tudatosabban reagál arra, hogyan változik a közönség, és hogyan lehet egy nagy eseményt úgy működtetni, hogy közben a hely, a közösség és a mindennapi szokások se sérüljenek.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Oszkó-Jakab Natália: a Művészetek Völgye fesztiváligazgatója.
- Művészetek Völgye: összművészeti fesztivál Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend térségében. A rendezvény a rendszerváltás környékén indult, és mára az egyik legismertebb hazai nyári kulturális esemény lett.
- Eventex Impact-díj: nemzetközi rendezvényipari elismerés, amely a rendezvények társadalmi és környezeti hatását is értékeli.
- MARESZ: a Magyarországi Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége. A hazai rendezvényszakma fontos szervezete, amely szakmai díjakkal is elismeri a példamutató kezdeményezéseket.
