Háromezer hallgatóból ezren mentek tovább, és sokaknál a HSUP nemcsak tantárgy, hanem az első valódi startuppróba lett.
A startupvilágot sokan még mindig távoli, látványos sikertörténetekkel azonosítják, pedig az első fontos lépés gyakran jóval hétköznapibb: egy egyetemi kurzus, egy csapat, egy mentor és egy valós probléma, amire valaki megpróbál működő megoldást találni. A radiocafé Millásreggeli című műsorában Szvath-Telkes Viktória, a Nemzeti Innovációs Ügynökség Hungarian Startup University Programjának (HSUP) operatív vezetője arról beszélt, mit mutat a program most lezárult második féléve, és mire jó valójában egy ilyen egyetemi startupképzés.
A legfontosabb számok
A beszélgetés alapján a program első félévét nagyjából 3000 hallgató kezdte el, közülük 1000-en döntöttek úgy, hogy folytatják a második félévet. Ez azért fontos adat, mert a második szakasz már nem pusztán bevezetés a startupgondolkodásba, hanem jóval gyakorlatiasabb munka: csapatban, mentorral, konkrét ötleten kell dolgozni.
A második félévet folytatók 80 százaléka sikeresen teljesítette a tárgyat. Közülük mintegy 300 hallgató vett részt projektmunkában, vagyis már nem csak tanult az innovációról, hanem saját startupötlet fejlesztésén dolgozott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a hallgatók úgynevezett progress reportban foglalták össze, honnan indultak, milyen problémára kerestek megoldást, és milyen piacra szánták az elképzelt vállalkozást.
A számok önmagukban is beszédesek, de talán még fontosabb, hogy a program itt már túlmutat az elméleten. Nem arról szól, hogy valaki tudja-e, mi az üzleti modell vagy a piacra lépés. A lényeg, hogy az illető képes-e egy ötletet értelmesen végiggondolni, csapatban dolgozni rajta, és vállalni a külső értékelést is.
Hogyan működik a program?
A HSUP szabadon választható egyetemi tantárgyként működik. A jelentkezés a szokásos tárgyfelvételi időszakban történik az adott intézményben, vagyis a diákoknak nem egy különálló startupversenyre kell nevezniük, hanem egy kurzust vesznek fel. Ez sokat számít abból a szempontból, hogy az innováció így nem egy szűk elit kiváltsága, hanem szélesebb hallgatói kör számára is elérhető tapasztalat.
A program jelenleg 33 magyarországi egyetemen érhető el, és az idei évben elsőként csatlakozott hozzá egy külhoni intézmény is, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az oktatás nyelve angol, és mindkét félévre külön kell jelentkezni.
Ez a felépítés jól mutatja, hogy a program nem egy egyszeri inspirációs alkalomnak készült. Az első félév végére a hallgatóknak elő kell állniuk egy ötlettel, a másodikban pedig ezt az ötletet kezdik el komolyabban formálni. Vagyis aki továbbmegy, annak már van valamilyen szintű elköteleződése is.
A második félév
Szvath-Telkes Viktória elmondta, hogy a hallgatókat a program elejétől fogva igyekeznek segíteni, vagyis nincsenek magukra hagyva az ötleteikkel. A második félév elején minden résztvevő kap egy mentort, és két csapattárssal együtt, háromfős csapatban dolgozik tovább.
Ez azért lényeges, mert a startupkultúrában a jó ötlet önmagában ritkán elég. Legalább ennyire fontos, hogy valaki tudjon visszajelzést fogadni, együttműködni, feladatot megosztani, és megérteni, hogy a problémamegoldás ritkán magányos műfaj. Egy egyetemi környezetben ez különösen hasznos készség, mert sok hallgató számára ez lehet az első alkalom, amikor félig-meddig valós vállalkozási helyzetben kell helytállnia.
A program ösztöndíjjal is jár: a hallgatók jelenleg havi 65 ezer forintot kapnak négy hónapon keresztül. Ez nem feltétlenül elég egy vállalkozás finanszírozására, de arra már inkább, hogy legyen mozgásterük az ötlet fejlesztésére. Emellett a 15 leginnovatívabbnak és legpiacképesebbnek ítélt csapat bekerül a Demo Day-re, ahol extra 1 millió forintos kiemelt ösztöndíj jár.
Nem a következő Facebookot keresik
A kiválasztás több szempont alapján történt, az értékelésben a Nemzeti Innovációs Ügynökség szakértői mellett külső szakértők is részt vettek. A végső pontszámok alapján állt össze az a 15 csapat, amely bemutatkozhat a Demo Day-en.
A műsorban elhangzott egyik legérdekesebb megállapítás az volt, hogy a hallgatók nem a „következő Facebookot” akarták feltalálni. Inkább nagyon gyakorlatias, a saját mindennapjaikból ismert problémákra kerestek megoldást. Ez sokat elárul arról, milyen irányba változik a fiatal innovátorok gondolkodása.
A startupszféra körül gyakran él az a kép, hogy csak a hatalmas, világmegváltó ötletek számítanak. A valóság ezzel szemben sokszor az, hogy a használható, jól körülhatárolt problémákra adott tiszta válaszoknak van valódi esélyük. Egy egyetemi hallgató számára pedig éppen az lehet hiteles kiindulópont, amit nap mint nap megtapasztal: szervezési nehézség, információhiány, kényelmetlen folyamat vagy rosszul működő szolgáltatás.
A Demo Day maga a valóság
A Demo Day a program egyik kulcspillanata. A kiválasztott csapatok angol nyelven, úgynevezett három plusz hét perces formátumban pitchelik az ötletüket: három percben bemutatják a projektet a zsűri és a befektetők előtt, majd hét percben kérdésekre válaszolnak.
Ez a forma nemcsak látványos záróesemény, hanem komoly szűrő is. Itt már nem elég, hogy egy ötlet papíron jól hangzik. Röviden, érthetően és meggyőzően kell beszélni róla, miközben a csapatnak a kritikus kérdésekre is reagálnia kell. Vagyis ugyanazokat az alaphelyzeteket gyakorolják, amelyekkel később pályázatokon, befektetői tárgyalásokon vagy partnerkeresés közben is találkozhatnak.
A korábbi évek tapasztalata alapján a projektek nagyjából 10 százaléka tud megmaradni. Ez első hallásra szerény arány, valójában azonban reális. A startupvilágban a lemorzsolódás nem rendkívüli jelenség, inkább a tanulási folyamat része. A programnak van alumni rendszere, amely a tovább élő projekteket mentorációval, felkészítéssel és piaci kapcsolódásokkal segíti, emellett a résztvevők később más, a Nemzeti Innovációs Ügynökség által meghirdetett pályázatokban is részt vehetnek.
És azok sem feltétlenül vesztesként távoznak, akiknek a csapata később felbomlik. A visszajelzések szerint a résztvevők olyan szemléletet és tudásanyagot kapnak, amely a későbbi munkavállalásban is használható, sőt van, aki csak évekkel később vág bele saját vállalkozásba, részben azért, mert itt találkozott először ezzel a világgal.
Középiskolások felé is nyitnak
A program ősszel folytatódik: szeptemberben indul a HSUP hetedik tanéve, és ez lesz a harmadik év, amikor angol nyelven zajlik. A cél továbbra is az, hogy magyar és külföldi hallgatók egyaránt bekapcsolódhassanak, miközben a szervezők a nemzetközi terjeszkedésben is gondolkoznak.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy ebben a tanévben elindult a HSUP BASE program, amely már a középiskolás korosztályt célozza. Egyelőre az OTIO, vagyis az Országos Tudományos és Innovációs Olimpia projektjei kerültek be, de a terv az, hogy a program a jövőben szélesebb körben is megnyíljon minden olyan középiskolás előtt, aki szeretne projektfejlesztéssel foglalkozni, tanulni róla, vagy már van is egy ötlete.
Ez azért érdekes fejlemény, mert azt sugallja: az innovációs szemléletet egyre korábban próbálják beépíteni az oktatási pályába. Ha a középiskolából érkező csapatok később a HSUP-ban folytathatják a munkát, akkor egy hosszabb, egymásra épülő tanulási út rajzolódhat ki.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Hungarian Startup University Program (HSUP): kétféléves, egyetemi keretek között elérhető startupkurzus, amely az innovációs gondolkodást és a gyakorlati vállalkozásfejlesztést kapcsolja össze.
- Nemzeti Innovációs Ügynökség: a program működtetője; célja, hogy erősítse a magyar innovációs ökoszisztémát és segítse a piacképes ötletek fejlődését.
- Demo Day: a HSUP program záróeseménye, ahol a kiválasztott csapatok rövid prezentációban mutatják be a projektjüket zsűri és befektetők előtt.
- Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem: erdélyi magyar felsőoktatási intézmény, az első külhoni egyetem, amely csatlakozott a HSUP-hoz.
- OTIO: az Országos Tudományos és Innovációs Olimpia középiskolásoknak szóló verseny.
