Balogh Petya szerint a vállalkozói gondolkozás alapja nem csak az önbizalom, hanem az önreflexió és a hosszú távú bizalom is.
A sikeres cégépítésről sokszor úgy beszélünk, mintha az főleg stratégián, pénzen és jó időzítésen múlna. A radiocafé Dzsungelharc című műsorában Balogh Péter üzletember – közismert és közkedvelt becenevén Balogh Petya – ennél személyesebb, és talán kényelmetlenebb képet rajzolt: szerinte vállalkozni nem csak önbizalommal, hanem önreflexióval lehet igazán. Vagyis azzal a képességgel, hogy egy nehéz helyzetben ne csak azt kérdezzük meg, ki hibázott, hanem azt is, nekünk mi közünk volt ahhoz, ami történt.
Nem a végső siker, hanem a nagyobb hatás érdekli
Balogh Petya, a STRT Holding társalapítója és igazgatósági elnöke arról beszélt, hogy mindig úgy kel fel: reméli, még tud valami igazán nagy dolgot csinálni. Bár korábban már komoly sikereket ért el, például az NNG felépítésével, ezt nem lezárt történetként, hanem egy hosszabb út állomásaként látja.
Mint mondta, őt nem elsősorban a hagyományos értelemben vett siker hajtja. Nem az, hogy még többet keressen, hanem az, hogy annak, amit épít, nagyobb hatása legyen. Ez a különbségtétel fontos:
nem tagadja a pénz szerepét, de nem is teszi meg végső célnak.
A saját megfogalmazásában a hasznosság nem elvont erkölcsi kategória, hanem szinte számolható kérdés: mekkora értéket teremt, és hány embernek. Innen nézve a vállalkozás nem pusztán önmegvalósítás, hanem felelősség is. Ha valaki képes értéket létrehozni, akkor szerinte kötelessége minél nagyobb körben megtenni.
Egyedül gyorsabban, csapatban messzebbre
A beszélgetésből világosan kirajzolódik Balogh Petya viszonya a függetlenséghez. Korán önálló akart lenni, bizonyítani, hogy egyedül is boldogul. A cégépítés közben viszont gyorsan rájött arra, amire sok vezető csak későn:
nagy dolgot nem lehet tartósan egyedül létrehozni.
Szerinte ha valaki gyorsan akar haladni, mehet egyedül, de ha messzire akar jutni, csapat kell mellé. Ez nemcsak jól hangzó mondat, hanem vezetői elv is. Olyan közösséget akar építeni, ahol jó emberek dolgoznak együtt, és ahol a bizalom fontosabb kötőanyag, mint a félelem.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem szeret parancsolni, és nem hisz abban, hogy a vezető attól vezető, hogy minden részletet ellenőriz. Inkább azt tartja fontosnak, hogy a kollégák pontosan értsék, mit miért csinálnak. Ha ez megvan, akkor a feladat már nem a főnök kedvéért elvégzendő teher, hanem közös ügy.
A bizalom nem naivitás
Sok vezető fejében a bizalom kockázatot jelent: mi van, ha a munkatárs nem végzi el, amit vállalt? Balogh Petya válasza erre meglepően nyugodt. Azt mondja, szinte biztos benne, hogy az emberei megcsinálják a feladatot, mert olyan emberekkel szeret együtt dolgozni, akik képesek rá.
Közben egy fontos társadalmi tapasztalatra is rámutat: szerinte a vezetők gyakran alábecsülik az embereket. Ha valaki önálló életet él, családot tart fenn, gyerekről gondoskodik, akkor nehéz indokolni, miért ne lenne képes megoldani egy munkahelyi feladatot, vagy legalább jelezni, ha elakadt.
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden hiba következmények nélkül marad. Inkább azt, hogy a hiba pillanatában nem a bűnbakkeresés az első. Balogh egyik visszatérő elve szerint ilyenkor azt kell eldönteni: a probléma részei leszünk, vagy a megoldásé. Ha valami nincs kész, előbb meg kell oldani, és csak utána érdemes megnézni, mi ment félre és mit lehet legközelebb jobban csinálni.
Az önreflexió az egyik legkeményebb vállalkozói eszköz
A beszélgetés egyik legerősebb gondolata az volt, hogy bármi történik, érdemes átgondolni: ebben én hol vagyok benne. Ez a szemlélet nem mentegeti a tisztességtelen partnert, nem tagadja a külső körülmények szerepét, de a tanulságot mindig visszahozza a saját működésünkhöz.
Balogh Petya ezt egy szemléletes mondással írta le:
nem a kisegér a hibás, hanem a lyuk a zsákon.
Vagyis ha egy ügyfél vagy beszállító átveri a céget, akkor a történet tanulsága nem merül ki annyiban, hogy a másik fél rosszhiszemű volt. A fontosabb kérdés az, milyen rés maradt nyitva a rendszerben, amit ezt lehetővé tette.
Ez a fajta gondolkodás fájdalmas lehet, mert nem engedi meg a teljes önfelmentést. Ugyanakkor hosszú távon éppen ez adhat stabilitást. Ha minden rossz helyzetből beépül valami tanulság, akkor a veszteség nem tűnik el, de értelmet kap.
Miért ritka a hosszú távú gondolkodás?
Szóba került az is, hogy Magyarországon miért nehéz hosszú távon gondolkodni. Balogh Petya szerint ennek egyik fő oka a bizalomhiány: sok vállalkozó nem hisz abban, hogy öt vagy tíz év múlva is ugyanabban a környezetben működhet majd.
Ha valaki attól tart, hogy egy szabályváltozás, egy kiszámíthatatlan döntés vagy egyszerűen a környezet bizonytalansága felülírja a terveit, akkor érthető módon rövidebb távon akar nyerni. Ez a logika végül oda vezethet, hogy a cégek kevésbé mernek saját erőből fejleszteni, és inkább kivárnak.
Balogh Petya ezzel szemben azt mondja: mindig lesz valahogy. Nem azért, mert ne látná a kockázatokat, hanem mert hisz benne, hogy a problémák kezelhetőek.
Ha a környezet romlik, alkalmazkodni kell; ha egy piac beszűkül, új piacot kell találni.
A lényeg nála az, hogy az értékteremtő tudás nem azonos egyetlen jogi entitással vagy pillanatnyi üzleti helyzettel.
A pénz nem szükséges rossz, hanem energia
A beszélgetés vége felé a pénzhez való viszonya is szóba került. Balogh Petya itt is árnyalt álláspontot képvisel. Szerinte nem baj, ha a pénz nem fő cél, de az baj, ha valaki nem érti. Aki nem ért a pénzhez, azt a pénz „otthagyja” — vagyis nem lesz képes nagyra növelni a vállalkozását.
A pénzt ő elsősorban energiának nevezi: olyan eszköznek, amely lehetővé teszi a következő lépést, például egy új kolléga felvételét, egy fejlesztés elindítását vagy egy hasznos ötlet felskálázását. Ez fontos különbség azokhoz a mítoszokhoz képest, amelyek a pénzt vagy démonizálják, vagy kizárólagos céllá teszik.
Balogh Petya szerint a valóban nagy hatás ott jön létre, ahol a társadalmi hasznosság és a profitábilis működés találkozik. Ha valami értékes a világnak, de nem termel pénzt, akkor könnyen megmarad kicsiben. Ha viszont üzletileg is működik, akkor sokkal több emberhez érhet el.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Balogh Péter (Balogh Petya): Üzletember, vállalkozó, a STRT Holding társalapítója és igazgatósági elnöke. Korábban az NNG (NavNGo) navigációs szoftvervállalatot építette fel, amely a Here Technologies felvásárlása előtt az egyik legjelentősebb magyar technológiai sikertörténet volt. Ma befektetőként, mentorként és cégépítőként aktív, és rendszeresen szerepel a magyar startup- és vállalkozói közéletben előadóként, vendégként.
- STRT Holding: Balogh Péter által társalapított befektetési és cégépítő vállalkozás, amely korai fázisú startupokat és növekvő vállalatokat támogat tőkével, tudással és hálózattal.
- NNG (NavNGo): Balogh Péter által korábban épített magyar navigációs szoftvervállalat, amely beépített autós navigációs megoldásokkal vált ismertté világszerte. Ma is önálló cégként működik, és a járműipari szoftverek piacán aktív.
