A VeszprémFest története megmutatja, hogyan lehet egy kisvárosból nemzetközi szinten is észrevehető kulturális helyet építeni.
A radiocafé Kettes számrendszer című műsorában Behumi Dóri és Veress Dóra Mészáros Zoltánnal nem egyszerűen egy fesztiválról beszélgetett, hanem arról a gondolkodásmódról is, amely szerint egy város kulturális élete nem adottság, hanem döntések, kockázatok és makacs hit eredménye. A veszprémi vállalkozó, szervező és menedzser pályája a helyi rádiózástól a vendéglátáson át a nemzetközi fesztiválszervezésig ível, de a beszélgetésből leginkább az látszott: számára Veszprém nem háttér, hanem ügy.
Egy rádióból induló szervezői szemlélet
Mészáros Zoltán első vállalkozása a Rádió Jam volt a kilencvenes évek elején. Ezt úgy idézte fel, hogy a rendszerváltás utáni időszak egyszerre volt kaotikus és felszabadító: sok mindenre nem volt még kialakult minta, viszont éppen ezért rengeteg kezdeményezés el tudott indulni.
A rádiózás nemcsak szakmai tapasztalatot adott számára, hanem egy szervezői alapállást is. Azt tanulta meg belőle, hogy lelkesedésből el lehet indítani valamit, de hosszú távon csak akkor marad életben, ha van körülötte működő struktúra, menedzsment és folyamatos utánpótlás. Ez a gondolat később a fesztiváloknál is visszatért: a jó ötlet önmagában kevés, intézménnyé is kell tudni építeni.
Miért éppen Veszprém?
Mészáros Zoltán szinte demonstratívan kötődik a városhoz és a környékhez. A beszélgetésben többször is elmondta, hogy ma már kifejezetten kerüli Budapestet, és sokkal inkább a kisebb közösségek élettempója áll közel hozzá. Ez a személyes választás azonban nem bezárkózás, hanem ellenkezőleg: annak bizonyítása, hogy nem csak a főváros lehet kulturális központ.
A veszprémi háttérhez sokat tett hozzá a Lovassy László Gimnázium és a város egyetemi közege is. A mai Pannon Egyetem elődje, a Veszprémi Vegyipari Egyetem erős reálszellemiséget hozott a városba, miközben a helyi kulturális életben is voltak meghatározó alakok. Mészáros egy legendás közművelődési szervezőt, Nagy Károlyt emelte ki, aki a szocializmus utolsó éveiben komoly koncertéletet teremtett az egyetemen. Jazz, népzene, könnyűzene: ezek az élmények korán megmutatták, hogy egy vidéki városban is lehet erős kulturális kínálatot építeni.
Nem kell mindig a fővárosra várni
A VeszprémFest története egy merész elképzeléssel kezdődött. Mészáros Zoltán a veszprémi Szentháromság tér adottságaiban egy különleges koncerthelyszínt látott, és azt gondolta: ha máshol működnek világszínvonalú fesztiválok nem fővárosi közegben, akkor miért ne működhetne ez Veszprémben is.
Felidézte, hogy amikor a tervből először hivatalos megvalósíthatósági tanulmány készült, annak a végkövetkeztetése az volt: a fesztivált nem lehet megcsinálni. A kifogások ismerősek voltak és ma is ismerősek: kevés a parkoló, szűk a szálláskapacitás, kicsi a város. Ő viszont más léptékben gondolkodott. A Balaton közelsége, a régió adottságai és a közönség mozgékonysága szerinte éppen elég alapot adott ahhoz, hogy a fesztivál mégis működjön.
Utólag nézve ez nemcsak optimizmus volt, hanem jó helyzetértékelés is. A Mészáros által szem előtt tartott példák között olyan európai fesztiválok szerepeltek, mint a finnországi Pori vagy a svájci Montreux: egyik sem metropolisz, mégis nemzetközi referenciapont.
A fesztivál nemcsak művészet, kockázatkezelés is
A beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor a fesztiválszervezés láthatatlan oldaláról esett szó. Mészáros Zoltán világosan fogalmazott: a legnehezebb kérdés a finanszírozás. A jegybevétel még egy sikeres fesztiválnál sem fedezi a teljes költségvetést. Elmondása szerint a VeszprémFest esetében a jegyeladás csak a büdzsé nagyjából 35-40 százalékát adja, a többit szponzori és támogatási oldalról kell mellétenni.
Ez azért fontos, mert a közönség gyakran úgy gondolja: ha megvette a jegyet, a produkció már ki is van fizetve. A valóságban azonban egy nemzetközi sztár felléptetése, a technika, az infrastruktúra, az esőhelyszín, a személyzet és a teljes lebonyolítás olyan költségszintet jelent, amelyet önmagában a jegybevétel ritkán bír el.
Mészáros arról is beszélt, hogy a hazai fesztiválpiacra egyszerre nehezedik rá a vásárlóerő csökkenése és a kulturális fogyasztási szokások átalakulása. Szerinte a fiatalabb generációk már másképp viszonyulnak a tömegrendezvényekhez, a vendéglátáshoz, sőt az alkoholfogyasztáshoz is. Ez nem feltétlenül baj, de a szervezőknek alkalmazkodniuk kell hozzá.
Miért fontos egy kisvárosnak a „nem unalmas kedd este”?
Mészáros Zoltán a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programhoz is kapcsolódott, és a műsorban felidézte azt a szlogent, amelyet a nemzetközi zsűri különösen szeretett: „No more boring Tuesday evening”, vagyis „Soha többé unalmas kedd este”.
Ez a mondat többet mond el a kulturális fejlesztés értelméről, mint sok hosszú stratégiai anyag. A kisebb városok egyik közös problémája Európa-szerte az, hogy a fiatalok gyakran kevésnek érzik a helyi lehetőségeket, ezért elmennek, és sokszor nem is jönnek vissza. A kulturális kínálat itt nem díszlet, hanem megtartó erő lehet: azt üzeni, hogy nem csak hétvégén vagy a fővárosban történhet valami.
Ez az a pont, ahol a VeszprémFest túlmutat önmagán. Nem pusztán koncertsorozat, hanem része annak a tágabb kérdésnek, hogyan lehet egy várost élhetőbbé és vonzóbbá tenni.
Tehetséggondozás mint második szál
A fesztiválszervezés mellett Mészáros Zoltán számára fontos ügy lett a tehetséggondozás is. Ebben meghatározó szerepe volt a Snétberger Zenei Tehetség Központnak, amelynek felépítésében és működtetésében korábban kulcsszerepet vállalt. A modell lényege egyszerű, de erős: tehetséges, gyakran nehéz helyzetből érkező fiataloknak kell teret, figyelmet és professzionális képzést adni.
Ez a szemlélet az idei fesztiválkínálatban is megjelenik a Tehetségkert programban, amely a MOL – Új Európa Alapítvány támogatásával fiatal zenészeknek biztosít bemutatkozási lehetőséget. Vagyis a fesztivál nemcsak kész világsztárokat mutat meg, hanem próbálja a jövő zenészeit is színpadra segíteni.
Nem romantika, hanem makacsság
A beszélgetésből nem egy hősi legenda rajzolódott ki, hanem valami sokkal földközelibb. Mészáros Zoltán magát kedves tárgyalófélnek nevezte, aki sokat beszél, érvel, győzköd, és akkor is próbál meggyőzni másokat, amikor az első reakció inkább elutasító. Ebben van tanári múlt, rádiós rutin és vállalkozói reflex is.
A VeszprémFest története így végül nem arról szól, hogy egy ötlet egyszer csak bejött. Inkább arról, hogy egy kisvárosi kulturális projekt akkor marad életben, ha van mögötte helyismeret, szakmai ízlés, pénzügyi fegyelem, közönségismeret és sok türelem. A romantikus rész legfeljebb annyi, hogy néha tényleg elkerülik a viharfelhők a várat.
És talán ez benne a legfontosabb tanulság: egy város kulturális önbizalma nem magától nő meg, hanem attól, hogy valakik újra meg újra tesznek érte.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- VeszprémFest: 2004-ben indult veszprémi zenei fesztivál, amely nemzetközi sztárokat hoz a városba. A program gerincét évek óta a jazz, a világzene, a pop és más igényes könnyűzenei műfajok adják.
- Európa Kulturális Fővárosa: uniós kulturális cím és programsorozat, amelyet 2023-ban Veszprém és a Bakony–Balaton régió viselt.
- Snétberger Zenei Tehetség Központ: Felsőörsön működő tehetséggondozó intézmény, amely hátrányos helyzetű, kiemelkedően tehetséges fiatal zenészek képzését segíti.
- Lovassy László Gimnázium: Veszprém egyik legismertebb középiskolája, erős tanulmányi hagyománnyal és országos hírnévvel.
