A lengyel gyerekirodalom egyszerre bátor, vizuálisan erős és meglepően játékos: nehéz témákról is úgy beszél, hogy közben olvasmányos marad.
A radiocafé Százhold című műsorában Veiszer Alinda Győri Hannával, a Kreatív Európa program projektmenedzserével és Körner Gábor műfordítóval beszélgetett arról, mitől izgalmas ma a lengyel gyerekirodalom. A válasz röviden: attól, hogy nem becsüli alá a gyerekeket. Mer beszélni függőségről, fogyatékosságról, érzésekről, családi feszültségekről, miközben a humorát és a képi gazdagságát sem veszíti el.
Bátor témaválasztás
Győri Hanna szerint a lengyel gyerekirodalom különlegessége elsősorban a vizuális kultúrájában ragadható meg. Ez nem új fejlemény, hanem hosszú évtizedek óta épülő hagyomány. A témaválasztásban is van benne egyfajta régebbről hozott bátorság:
a lengyel gyerekkönyvek nem félnek kényes vagy nehezen megfogható kérdésekhez nyúlni.
Körner Gábor arról beszélt, hogy a rendszerváltás után hosszú időre szinte eltűntek a kelet-európai gyerekkönyvek a magyar piacról. Míg korábban a „baráti irodalmak” sorban jelentek meg, utána inkább a nyugati könyvek felé fordult a figyelem. A fordító szerint a fordulat nagyjából a pandémia környékén vált látványossá, amikor több kiadó is egyszerre kezdett érdeklődni a lengyel könyvek iránt.
Ebben szerepe van a tudatos intézményi háttérnek is. A lengyel Book Institute évek óta támogatja a lengyel irodalom külföldi megjelenését, és a beszélgetésben többször előkerült az is, hogy Lengyelországban a könyvtári terjesztésre is komoly figyelem jut. A siker tehát nem egyszerűen ízlés kérdése, hanem kulturális infrastruktúra is áll mögötte.
Izgalom nosztalgia nélkül
Körner Gábor kedvence az Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájci sapkával. A könyv egy már nagymamakorú elbeszélő gyerekkorába visz vissza, és ezen keresztül mutat meg egy régi tárgyi és társadalmi világot. A beszélgetésből az derült ki, hogy a kötet ereje abban van, hogy nem egyszerű nosztalgiaalbum.
A 60-as évek világa egyszerre szürke és izgalmas. Egy mai gyerek számára különös részletek nyílnak meg benne, a háztartási munkától a tárgykultúráig. A Veiszer Alinda által felhozott példa beszédes: egy tojáshab felverése is reveláció lehet, ha a gyerek rádöbben, hogy volt idő, amikor ezt nem gép végezte el.
A könyv humora közben végig eleven. Ilyen a félrehallásból születő „hagyjon is fenn”, amelyet Ancsa az „adjon Isten” helyett ért. Ezek a nyelvi játékok fordítóként különösen nagy feladatot jelentenek, mert nem elég pontosnak lenni: magyarul is működnie kell annak, ami az eredetiben vicces.
Alkoholfüggőség gyerekszemmel
A beszélgetés egyik legerősebb pontja Az apa üvege volt. Ez a könyv az alkoholfüggésről beszél, de nem szokványos módon. Nem a dülöngélő apa látványára épít, hanem arra, hogyan érzékeli a helyzetet a gyerek.
A szöveg minimalista, a képi narratíva viszont önmagában is erős. A zöld üveg szinte főszereplővé válik, és oldalról oldalra egyre több zöld szín tölti ki a teret, mintha maga a függőség terjeszkedne a család életében. Győri Hanna szerint a könyv fontos felismerése, hogy nem csupán a függőnek van története, hanem azoknak is, akik vele élnek.
A gyerek a történetben fizikailag is egyre távolabb kerül az apától: a nappali közepéből lassan a szoba széleire húzódik. Ez a fajta vizuális távolodás pontosan mutatja meg, mit tesz egy családdal a függőség. A könyv ugyanakkor nem kínál hamis feloldozást: amikor a helyzet javul, a zöld foltok akkor is ott maradnak. Vagyis a seb nem tűnik el nyomtalanul.
Győri Hanna szerint az ilyen köteteknél jogos kérdés, ki viszi haza őket. Szerinte Az apa üvege inkább iskolai vagy civil közegben működhet igazán, beszélgetésindítóként. A műsorban szóba került Szél Dávid pszichológus ezzel kapcsolatos dilemmája is. Ki a valódi olvasója egy ilyen könyvnek? A gyerek? A felnőtt? Vagy a kettő együtt?
Kamill nem „szegény”, csak nem lát
Szintén sokat emlegetett könyv a Kamill, aki a kezével lát. Kamill vak kisfiú, de a róla szóló történetek legfontosabb sajátossága, hogy nem szánalmat akarnak kelteni. A könyv nem úgy kezeli, mintha kevesebb lenne más gyerekeknél, hanem úgy, mint aki ugyanúgy él, veszekszik, játszik, balesetet szenved, csak másképp tájékozódik a világban.
Körner Gábor számára ez a természetesség a könyv legnagyobb erénye. Kamil biciklizik, focizik, konfliktusokba kerül, és a családja sem burokban tartja. Különösen emlékezetes a nővére figurája, aki egyszerre védelmező és bosszantó testvér: vagyis teljesen hiteles.
A humor itt is kulcsfontosságú. Veiszer Alinda és vendégei szerint a könyvben a vakság nem tragikus pátosszal jelenik meg, hanem sokszor burleszkszerű helyzeteken keresztül. Ettől a gyerekek nem megijednek, hanem közelebb kerülnek egy számukra idegen tapasztalathoz.
Érzelmek, amelyeket végre meg lehet nevezni
A műsorban szó esett Tina Oziewicz két könyvéről is: Az öröm trambulinon ugrál és A türelem lekvárt főz az érzések világát próbálja láthatóvá tenni. Az első inkább rövid, szinte versszerű állításokkal dolgozik, a második összetettebb kapcsolatokat mutat meg az érzelmek között.
A képek és a mondatok együtt azért működnek jól, mert nem magyarázzák túl az élményt. Inkább képet adnak hozzá. A nosztalgia például sálat szagolgat, az elégedettség fotelben ül teával, a szorongás a szekrény alá bújik. Ezekből a képekből aztán könnyen indul beszélgetés: te milyen vagy, amikor elégedett vagy, vagy mit csinál nálad a kíváncsiság?
Győri Hanna szerint ezek a könyvek jól illeszkednek abba a tágabb trendbe, amelyben a felnőttek is egyre tudatosabban próbálnak beszélni az érzéseikről. A gyerekkönyvekben ez akkor igazán erős, ha nem didaktikusak. Itt ráadásul a képeskönyv formája is segít: az olvasás, a képek nézegetése és a közös beszélgetés egyszerre történhet.
Kevés szó – nagyobb súly
A gyerekkönyvek fordítása nem könnyebb a felnőttirodalomnál. Sőt, Körner Gábor szerint az egyszerűnek látszó mondatok mögött sokszor több munka van, mint egy hosszabb prózaszövegben, mert minden szó jobban látszik.
A képeskönyveknél ráadásul a szövegnek a képpel is pontosan együtt kell működnie. Nem elég szépen fordítani: a mondatnak illeszkednie kell az illusztrációhoz, a ritmushoz, a humorhoz és ahhoz is, amit egy gyerek valóban befogad. Győri Hanna ezt egyetlen mondatban foglalta össze:
ha csak öt szó van egy mondatban, akkor nagyon nem mindegy, melyik az az öt szó.
A beszélgetésből végül egyértelművé vált, hogy a lengyel gyerekirodalom nem azért fontos, mert „nehéz témákat” választ. Hanem azért, mert ezeket a témákat irodalommá tudja formálni: humorral, képekkel, pontos nyelvvel és valódi gyereknézőponttal. Ez az a kombináció, amely nemcsak bátor, hanem maradandó is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kreatív Európa: Az Európai Unió kulturális és kreatív ágazatokat támogató programja. Többek között könyvkiadási és irodalomközvetítő projektek megvalósításához is ad támogatást.
- Book Institute: Lengyel állami kulturális intézmény, amely a lengyel irodalom hazai és nemzetközi népszerűsítésével foglalkozik. A beszélgetésben azért került elő, mert fontos szerepe van a lengyel könyvek külföldi jelenlétében.
- Pagony: Magyar gyerekkönyvkiadó és könyves műhely, ahol a műsorban említett több kötet is megjelent. Hivatalos oldala: Pagony Kiadó.
- Tina Oziewicz: Kortárs lengyel szerző, akinek érzelmekről szóló könyvei, köztük Az öröm trambulinon ugrál és A türelem lekvárt főz is szóba kerültek a beszélgetésben.
- Szél Dávid: Tanácsadó szakpszichológus, író és publicista, aki a műsorban említett könyvek egyikéről is írt. A gyereknevelésről, szülőségről és családi dinamikákról is rendszeresen megszólal.
