Szentendrei Judit két 14 éves kamaszlány – anya és lánya – naplóján át mutatja meg, hogyan változik a világ, és mennyire marad ugyanolyan.
A radiocafé Százhold című műsorában Veiszer Alinda Szentendrei Judittal beszélgetett a Közelebb, mint gondoltam című kötetről, amely két idősíkban, 1989–90-ben és 2024–25-ben követi végig egy anya és lánya kamaszodását. A könyv egyszerre ifjúsági regény, családtörténet és finom társadalmi látlelet: úgy beszél a rendszerváltásról, a klímaszorongásról vagy a generációs különbségekről, hogy közben végig a 14 évesek nézőpontjában marad.
Két napló, egy kérdés
Szentendrei Judit regényének alapszerkezete első hallásra is erős: a lány 2024. július 5-én kezdi írni a naplóját, az anya naplója pedig 1989. július 14-én indul, és majdnem egy teljes évet fed le. A két történet nem egyszerűen párhuzamosan fut, hanem egymást értelmezi. Az egyik háttérdíszlete a rendszerváltás, a másiké a jelenkor bizonytalansága, benne a környezetvédelem, a fenntarthatóság és a kamaszokra nehezedő folyamatos döntéskényszer.
A szerző a műsorban világossá tette: nem politikai regényt akart írni. Inkább azt vizsgálta, milyen díszlet veszi körül a felnőtté válás kezdetén álló szereplőket, és ebből mit érzékelnek. Ez nagyon is fontos, mert
a történelmi fordulatokat sem ugyanúgy látja egy gyerek, mint a körülötte élő felnőttek.
Pécs nem háttér, hanem saját világ
A regény Pécsen játszódik, és ez nem pusztán életrajzi közelségből fakad. Szentendrei Judit szerint a gyerek- és ifjúsági könyvek nagy része Budapest-központú, miközben egy vidéki olvasónak egészen más az otthonosságélménye. A helyszín itt tehát kulturális álláafoglalás is: nem a fővárosban játszódik minden fontos történet, és ami ott történik, annak a hatása vidéken is egészen másképp csapódhat le.
A beszélgetés egyik legszórakoztatóbb része a pécsi nyelvhasználatról szólt. Ilyen a „parasztelosztó”, amely helyi szlengben a távolsági buszállomást jelenti, vagy a „Nevkó”, amelyet sokan a 30Y egyik dala miatt ismerhetnek, de valójában egy iskolaközpont művelődési házára utal. Ezek a részletek nem egzotikus díszletelemek: azt mutatják meg,
hogyan válik élővé egy város a saját nyelvén keresztül.
A történelem a gyerekszobába is beér
A könyv 1989-es szála nem a nagy történelmi események felől építkezik, mégis erősen jelen van benne a kor. Szó esik Kádár János haláláról, Nagy Imre újratemetéséről és október 23-a légköréről is, de mindig abból a szögből, ahonnan egy kamasz érzékelheti a világot: félmondatokból, tanári gesztusokból, otthoni vitákból, utcai feliratokból.
Talán ezért is működik olyan jól a regény humora. Az egyik, a műsorban felolvasott részletben az apa a nagy rendszerváltó lelkesedésben azt mondja, ki kellene dobni a történelemkönyveket, mert úgyis újak jönnek, immár az „igazi történelemmel”. A lány erre inkább elrejti a könyvet, nehogy egy heves tévéműsor után tényleg az ablakon túl végezze. A jelenet nemcsak vicces, hanem pontos is:
megmutatja, hogyan befolyásolják a történelmi átalakulások a család idegállapotát.
Vállalkozói láz, illatos radír, oroszból angol
A beszélgetésből kiderült, hogy a könyv több jelenete családi vagy ismerősök által mesélt történetekre épül. Ilyen a rendszerváltás utáni vállalkozói lendületet megidéző zacskógyártás is, amelyben a család azt reméli, hogy egy nagy megrendelésből gazdag lesz, végül viszont csak a lakást ellepő árukupac marad. A kép egyszerre abszurd és korszakos:
pontosan érzékelteti azt a pillanatot, amikor hirtelen mindenki „valamibe belekezdett”.
Ugyanígy beszédesek a kisebb emléknyomok is. Az illatos radír, amelyet eleinte pénzért lehetett csak megnézni egy osztálytárs tolltartójában. Az orosztanár, aki már tudja, hogy a régi rend véget ér, ezért inkább angolul tanul. Az a gyorsan megváltozó tárgyi világ, amelyet a gyerek sokszor hamarabb észrevesz, mint a politika nyelvét.
Ami megváltozott, és ami nem
A könyv egyik legérdekesebb kérdése az, miben hasonlít egymásra egy 1989-es és egy 2024-es kamasz. Szentendrei Judit válasza egyszerű és erős: magában a kamaszkorban nincs akkora változás, mint hinnénk. Ugyanúgy ott vannak a szülők, akiktől egyszerre akarunk eltávolodni és akikhez ragaszkodunk is.
Ugyanúgy fontos a szerelem, a test, a kortársak tekintete, az igazságérzet és a lázadás.
A különbség inkább a környezetben van. A szerző arról beszélt, hogy az ő generációját még egy olyan világra kezdték nevelni, amely néhány év alatt megszűnt. A mai gyerekek viszont már egy olyan közegben nőnek fel, ahol
a szabadság mellett állandó választási kényszer is van.
Ezt jól érzékelteti a regény egyik motívuma: míg a régi szálban a bőség zavara, például egy nyugati bolt ötvenféle joghurtja szinte sokkoló élmény, addig a mai szálban épp a túl sok lehetőség és a pazarlás elleni védekezés lesz meghatározó tapasztalat.
Nem kioktat, nézőpontot ad
A kötet erénye, hogy nem akar ítélkezni. Amikor előkerül a pofon, a tanárokkal való viszony, vagy az, hogyan beszéltek régen és ma a gyerekekkel a felnőttek, a regény nem nosztalgiázik és nem is leckéztet. Inkább megmutatja, hogy a normák változnak, és hogy minden korszaknak megvannak a maga vakfoltjai.
Ugyanez igaz a szerelmi szálakra is. Mindkét történetben van szerelem, de egyik sem zárul le teljesen. Ez nyilván bosszanthatja azt az olvasót, aki szereti az elvarrt végződéseket, de jól illik a könyv logikájához:
14 évesen az élet nem lezárul, hanem épp elkezd bonyolódni.
A Közelebb, mint gondoltam jól láthatóan nemcsak kamaszoknak lehet érdekes. Szülőknek is hasznos olvasmány, mert segít észrevenni, hogy a generációs különbségek mögött sokszor ugyanazok az alapélmények dolgoznak: a bizonytalanság, a kíváncsiság, a szabadságvágy és a kapaszkodókeresés. És talán ez az, amitől a két napló valóban közelebb kerül egymáshoz, mint elsőre gondolnánk.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Parasztelosztó: pécsi szleng a távolsági buszállomásra.
- Nevkó: pécsi elnevezés Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központra; a helyi kultúrában ismert fogalom, amelyet a 30Y egyik dala is beemelt a köztudatba.
- Kádár János: a magyar államszocializmus meghatározó politikusa, aki 1956 után évtizedeken át vezette az országot. Halála 1989 nyarán szimbolikusan is összekapcsolódott a rendszerváltás időszakával.
- Nagy Imre újratemetése: az 1956 utáni megtorlás egyik legfontosabb történelmi korrekciója volt 1989-ben. A magyar demokratikus átmenet egyik emblematikus eseményének számít.
