A klímaszorongás nem egyszerűen divatos fogalom, hanem valós pszichológiai jelenség, amely a magyar fiatalokat különösen erősen érinti.
A radiocafén, a Millásreggeliben Pej Zsófia, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet klímaprogramjának vezetője fejtette ki, mit mutatnak a kutatások, hogyan fordítható a szorongás cselekvéssé, és miért nem szabad azzal vigasztalni magunkat, hogy „úgyis mindegy”.
Szorongó fiatalok
Az UNICEF magyarországi felmérése szerint a 13–25 éves korosztály 62 százaléka nagyon aggódik vagy szorong a klímaválság miatt, és 27 százalékuknál ez a szorongás meghatározó mértéket ölt. Pej Zsófia szerint ezek komoly számok, és bár a jelenség leginkább a fiatalokat érinti (hiszen életük nagyobb része még előttük áll), a felnőttek és az idősek körében is megjelenik.
A klímaszorongás nem egyetlen érzelemként értelmezhető. Inkább egy összetett érzelmi koktélról van szó, amely egyénenként eltérő, hullámozhat, és akár pozitív elemeket – például motivációt és aktivitást – is tartalmazhat.
A cselekvés a kiút
Az Energiaklub szemléletformáló anyagának egyik alaptézise: a szorongás enyhítésének leghatékonyabb útja a cselekvés. Pej Zsófia szerint fontos, hogy az emberek megéljék, nincsenek egyedül az érzelmeikkel, és bármilyen érzés, amit a klímaválsággal kapcsolatban tapasztalnak, releváns és jogos.
A továbblépés logikája egy fokozatos aktivitási lépcsőn mozog. Az egyéni szokások felülvizsgálatától a közvetlen környezet – család, munkatársak, osztálytársak – megmozgatásán át a helyi közösségi részvételig, majd a politikai döntéshozók felé irányuló polgári jelzésekig. Nem minden lépés egyforma súlyú, de mindegyiknek van helye.
Nem elég a flakongyűjtögetés
Az adásban szóba kerülő egyik fontos különbségtétel: a szelektív hulladékgyűjtés értékes környezetvédelmi szokás, de a klímaválság szempontjából kevésbé meghatározó lépés. Aki érdemi hatást szeretne elérni, annak elsősorban a közlekedési és utazási szokásait, valamint az lakása energiafelhasználását érdemes felülvizsgálni. Ezek azok a területek, ahol az egyéni kibocsátás a legjelentősebb.
Nincs felesleges cselekvés
A klímaváltozás hosszú folyamat. Amit most érzékelünk, az nagyjából 30 évvel ezelőtti döntések következménye. Amit most teszünk, annak hatása nem holnap, hanem hosszabb távon mutatkozik meg.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy felesleges cselekedni. A helyzet nem fekete-fehér. Nem arról kell dönteni, hogy „szörnyű lesz-e a jövő vagy nem”, hanem arról, hogy egy széles lehetőségskálán a kedvezőbb végéhez közelítünk-e. Ha mindenki azzal érvel, hogy „én miért tegyem meg, ha a másik sem teszi”, az ugyanolyan hatást fejt ki, mint a tétlenség, csak visszafelé. Pej Zsófia itt a Közlegelők tragédiája című Garrett Hardin-esszét ajánlja mindazoknak, akik ezt az összefüggést mélyebben szeretnék megérteni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Pej Zsófia: Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet klímaprogramjának vezetője.
- Energiaklub Szakpolitikai Intézet: Magyar civil szervezet, amely energiapolitikával, klímaváltozással és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kutatásokkal és szemléletformáló programokkal foglalkozik.
- Klímaszorongás: Pszichológiai jelenség, amelyet a klímaváltozás okozta bizonytalanság és fenyegetettség érzése vált ki. Nem egyetlen érzelem, hanem összetett érzelmi állapot, amely szorongástól a depresszión át a motivált aktivitásig terjedhet.
- Közlegelők tragédiája: Garrett Hardin amerikai biológus 1968-as, sokat idézett esszéje, amely azt írja le, hogyan vezet az egyéni racionális döntések összessége a közös erőforrások kimerüléséhez akkor is, ha senki sem akar tudatosan kárt okozni.
