A slow fashion nem lemondás, hanem tudatosabb választás: anyagismeret, jobb döntések és hosszabb életű ruhatár.
A radiocafé Pontjókor! című műsorában Fehér Mariann vendége Pölz Klaudia, a Fashion Revolution Hungary országkoordinátora volt. A beszélgetésből gyorsan kiderült: a fenntartható divat nem csupán trend vagy esztétikai kérdés, hanem nagyon is hétköznapi döntések sora arról, mit veszünk meg, meddig hordjuk, és egyáltalán mit gondolunk egy „olcsó” ruhadarab valódi áráról.
A divat szeretetétől a tudatos öltözködésig
Pölz Klaudia számára a divat először a színeket, a mintákat és az önkifejezést jelentette. Tizenhat évesen egy divattáborban találkozott először szakemberekkel, majd egyre közelebb került ehhez a világhoz. A 2010-es évek elejének harsány trendjei – a neonárnyalatok, a csípőnadrágok, a szűk topok – ugyanúgy részei voltak ennek a korszaknak, mint az a felismerés, hogy
a divat folyamatosan ismétli önmagát.
A fordulópontot az jelentette, amikor Csalár Bence divatújságíró óráján keresztül más szemszögből kezdett nézni a ruhák világára. Blogot indított, eseményekre járt, majd beiratkozott a Modart divatkommunikációs képzésére. Itt találkozott először a Fashion Revolution mozgalommal, amely a divatipar átláthatóságáért, a fenntarthatóságért és a méltányosabb munkakörülményekért dolgozik.
Ez a találkozás nem egyszerűen új szakterületet adott neki, hanem új kérdéseket is. Honnan jön a ruhánk? Kik készítik? Mi történik vele, miután meguntuk? És tényleg annyiba kerül-e, amennyit a blokkon látunk?
A slow fashion nem csak a stílusról szól
A slow fashionről sokan hajlamosak azt gondolni, hogy egy szűkebb, divat iránt különösen érdeklődő réteg ügye. Pedig a vásárlás döntés:
a fogyasztó minden egyes alkalommal arról is határoz, kit támogat.
Pölz Klaudia szerint a gyors divat problémája nem egyetlen ponton ragadható meg. Egyszerre van szó textilhulladékról, szén-dioxid-kibocsátásról, vegyszerekről, vízszennyezésről és a vízfelhasználás elképesztő mértékéről. A ruha nem pusztán tárgy, hanem egy hosszú gyártási és szállítási lánc végeredménye.
Ehhez jön hozzá az a mindennapi tapasztalat, amelyet sokan ismernek: ma már annyira olcsón lehet ruhához jutni, hogy szinte fel sem tesszük a kérdést, miből jön ki ez az ár. Pölz Klaudia arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ruhadarab gyakran három-négy országon is áthalad, mire egy magyar plázába vagy közvetlenül a vásárlóhoz eljut. Ha csak a szállítást nézzük, máris nehéz elhinni, hogy egy új ruha valóban „csak” ezer forintba kerül.
Mit árul el a ruhacímke, és mit nem?
A műsorban szóba került az is, hogy mennyire fontos lenne jobban ismernünk a saját ruháinkat. Nemcsak azt, mi áll jól, hanem azt is, milyen anyagot tudunk elviselni, főleg egyre szélsőségesebb nyári hőségben.
A címke sok mindenben segíthet: megmutatja az anyagösszetételt, a kezelési útmutatót, és támpontot adhat ahhoz, mire számíthatunk viselés közben. De a címke önmagában nem mond el mindent. Nem feltétlenül látszik belőle a teljes ellátási lánc, a gyártás körülményei vagy az, hogy milyen utat tett meg a ruhadarab, mire a szekrényünkbe került.
Ezért a tudatosság nem merülhet ki abban, hogy rápillantunk a százalékokra. A slow fashion szemlélet arról szól, hogy a ruha használati tárgyként és hosszabb távú döntésként jelenjen meg előttünk. Olyanként, amit
nem egy szezonra, nem egy impulzusvásárlás kedvéért veszünk meg.
Egyediség helyett egyformaság?
Fehér Mariann a beszélgetésben egy nagyon is ismerős jelenségre hívta fel a figyelmet: ha mindenki ugyanonnan rendel, az utcán is egyre könnyebb kiszúrni ugyanazokat a darabokat. Az olcsó, tömegesen gyártott ruhák látszólag nagy választékot kínálnak, közben mégis egyforma öltözködéshez vezethetnek.
Ez a megfigyelés túlmutat az ízlés kérdésén. A tömeggyártás logikája nem arra épül, hogy egy ruhadarab hosszú ideig a kedvencünk legyen, hanem arra, hogy gyorsan lecseréljük a következőre. A slow fashion ezzel szemben nem feltétlenül a kevésbé divatos öltözködést jelenti, hanem az átgondoltabb viszonyt a ruhatárunkhoz:
olyan darabokat, amelyek jobban illenek hozzánk, tovább hordhatók, és kevésbé kényszerítenek állandó vásárlásra.
Mit érdemes hordani a hőkupola alatt?
A beszélgetés végén gyakorlati tanácsok is elhangzottak, méghozzá egy nagyon aktuális helyzetre: mit érdemes viselni nagy melegben.
Pölz Klaudia a lenge, jól szellőző, világosabb színű ruhákat ajánlja. Anyagok közül a pamutot, a viszkózt és a lent emelte ki mint kellemes viseletet. Azt is hangsúlyozta, hogy a rétegezéstől nem kell megijedni: egy egyszerű top fölé felvett fehér lening akár komfortosabb hőérzetet adhat, miközben a nap ellen is véd.
Ez a tanács elsőre egyszerűnek tűnhet, valójában azonban jól összefoglalja a tudatos öltözködés lényegét. Nem az a kérdés, mi a legolcsóbb vagy a legtrendibb, hanem az, mi működik valóban a testünkön, a mindennapjainkban és a környezetünkben.
A döntés a próbafülkében kezdődik
A fenntartható divat nem valamiféle elérhetetlen erkölcsi tökély. Sokkal inkább apró, következetes választások sorozata: megvesszük-e, hordjuk-e, szeretjük-e, tudjuk-e, hogy miből van, és marad-e helye a ruhatárunkban jövő nyáron is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Fashion Revolution Hungary: a nemzetközi Fashion Revolution magyarországi szervezete, amely a divatipar átláthatóságáért és fenntarthatóbb működéséért dolgozik.
- Pölz Klaudia: fenntartható divattal foglalkozó szakember, a Fashion Revolution Hungary országkoordinátora.
- Modart: budapesti divatiskola, hivatalos nevén Modart International Budapest.
- Slow fashion: a gyorsan cserélődő, tömeges fogyasztásra épülő divattal szemben a tudatosabb, tartósabb és átgondoltabb ruhavásárlást előtérbe helyező szemlélet. Fontos eleme a ruhák életciklusának meghosszabbítása.
- Fast fashion: olyan üzleti modell, amely gyorsan és olcsón juttat új kollekciókat a piacra. Bírálói szerint jelentős környezeti terheléssel, nagy mennyiségű hulladékkal és átláthatatlan gyártási láncokkal járhat.
