A hőlábnyom új fogalom, de nagyon is ismerős problémát ír le – azt, hogy hogyan fokozza a város anyaghasználata a nyári hőterhelést.
A nyári kánikulában minden városlakó pontosan tudja, milyen érzés, amikor nemcsak meleg van, hanem szinte sugárzik a hő a járdából, a falakból, a padokból. Ezt a mindennapi tapasztalatot próbálja szakmai fogalommá formálni a hőlábnyom, amelyről a radiocafé Kávézó a világ végén című műsorában beszélgetett McMenemy Márk Dr. Reith András építésszel, az ABUD Mérnökiroda ügyvezetőjével és a Pécsi Tudományegyetem professzorával. A téma nemcsak várostervezési kérdés: arról is szól, mennyire lesz élhető, egészséges és elviselhető a városi nyár a következő években.
Új fogalom egy ismert érzésre
A karbonlábnyom fogalma ma már széles körben ismert: azt mutatja meg, milyen kibocsátással jár egy tevékenység, épület vagy termék. A hőlábnyom ehhez hasonló logikával közelít, csak nem a szén-dioxid-kibocsátásra, hanem
a hőérzetre és a helyi felmelegedésre koncentrál.
Dr. Reith András hangsúlyozta, hogy ez egy új, még kialakulóban lévő fogalom. A cél egy olyan mutató megalkotása, amely segít megérteni, hogy egy városi beavatkozás – például egy burkolatcsere, egy új épület, a növényzet telepítése vagy hiánya – hogyan változtatja meg a hőérzetet, milyen intenzitással, mennyi ideig és mekkora területen.
A pad, ami forróbb, mint gondolnánk
A beszélgetés egyik legerősebb példája jól mutatja, miért nem mindegy, milyen anyagok vesznek körül minket. A műsorban idézett budapesti mérés szerint 39 fokos levegőhőmérséklet mellett egy fából készült pad felülete 73,7 Celsius-fokra melegedett fel. A szürke és fekete tónusú gránitburkolatok 53–57 fokosak voltak, míg a természetes világos mészkő 41,9 fokig melegedett.
A különbség döbbenetes, már csak azért is, mert laikusként sokan pont a fát gondolnánk a „hűvösebb” anyagnak. A beszélgetésből azonban kiderül: nem lehet ennyire egyszerű kategóriákban gondolkodni. Nem elég annyit mondani, hogy fa, kő vagy fém – az anyag pontos típusa, színe, szerkezete és felületi tulajdonságai is számítanak.
A sötét, sok hőt elnyelő felületek a testünk számára nemcsak kellemetlenek, hanem valóságos hősokkot is jelenthetnek. Itt jön be a hőlábnyom gyakorlati értelme:
ha ezt mérhetővé és érthetővé lehet tenni, az később tervezési irányelvekhez, sőt akár szabályozáshoz is vezethet.
A zöldfelület nem lecserélhető
A hőlábnyomról szóló gondolkodás azonban nem a zöldfelületek helyett akar „okosabb” burkolatokat kínálni, sőt, éppen ellenkezőleg.
Dr. Reith András világosan fogalmazott: ahol lehet, nem burkolni kell, hanem növényzettel telepített felületeket létrehozni. A fák árnyékolnak, párologtatnak, csökkentik a zajt és a port is, vagyis egyszerre több problémára adnak választ. A burkolati anyagok kérdése ott válik igazán fontossá, ahol valamilyen okból mégis burkolni kell – például gyalogos vagy más forgalmi terhelés miatt.
Egészségügyi kérdés is
A hőterhelés nem mindenkit érint egyformán. A műsorban külön szó esett az idősekről, a krónikus betegekről és a kisgyerekekről. Utóbbiak közül is különösen a babakocsiban ülő csecsemők és kisgyerekek sérülékenyek, hiszen jóval közelebb vannak az aszfalthoz és a forró sötét felületekhez, mint a felnőttek.
Ez nem pusztán komfortkérdés. Dr. Reith András arról is beszélt, hogy a kerekasztal-beszélgetésen részt vevő orvos szerint még a gyógyszerek hatásmechanizmusa is másként működhet megemelkedett hőmérsékletű, hősokkos környezetben. A nyári hőhullámok tehát közvetlen egészségügyi kockázatot jelentenek.
A társadalmi oldal sem kerülhető meg. Az energiaszegénység ma már nemcsak a fűtésről, hanem a hűtésről is szól. Egyre több ember számára lehet probléma, hogy hiába van légkondicionáló a lakásban, annak működtetése már túl drága. Ilyenkor különösen
felértékelődik minden olyan építészeti és városi megoldás, amely energiahasználat nélkül vagy minimális energiaigénnyel teszi elviselhetőbbé a meleget.
Rendszerben gondolkodni
A városi hőterhelést nem lehet egyetlen tényezővel megmagyarázni. Nemcsak az számít, miből van a burkolat, hanem az is, mennyire árnyékos, hogyan mozog a levegő, mennyire tud átszellőzni egy utca vagy tér, és milyen környező épületek alakítják a mikroklímát.
A műsorban szóba került az is, hogy a régi építészeti hagyományokból sokat lehetne tanulni. Déli városokban ma is látni kifeszített árnyékoló textíliákat a szűk utcák fölött. Az is észrevehető, hogy a településszerkezet figyelt a fő szélirányokra. A régi tudás és a modern technológia nem egymás ellentétei: épp az lenne a cél, hogy a kettő együtt működjön.
Ez a szemlélet egyébként túlmutat a burkolatokon. A beszélgetésben szó esett a városi átszellőzésről, az árnyékolásról, az épületek túlzott üvegezéséről, sőt arról is, hogy a fejlesztések sokszor feleslegesen túlméretezett rendszerekkel készülnek. A lényeg mindenütt ugyanaz:
nem különálló elemeket kell javítgatni, hanem rendszerben kell gondolkodni.
Budapestnek is van mozgástere
Dr. Reith András nemcsak nemzetközi, hanem hazai példákat is említett. Jó iránynak nevezte többek között a Blaha Lujza tér és a Bakáts tér átalakítását, mert ezek megmutatják, hogy sűrű városi környezetben is lehet helyet keresni a zöldnek, még ha ez a közművek és a meglévő infrastruktúra miatt kifejezetten nehéz is.
A beszélgetésből az is kiderült: a jövő városa aligha lehet ugyanaz, mint amit a 20. század közlekedési logikája alakított. A széles, túlforrósodó, növényzet nélküli utak és felületek nemcsak esztétikai problémát jelentenek, hanem egészségügyi és társadalmi terhet is.
A hőlábnyom fogalma ezért lehet több egyszerű szakmai újdonságnál. Ha sikerül bevinni a köztudatba és mérhetővé tenni, segíthet abban, hogy a városi hőmérséklet ne pusztán „rossz közérzetet” okozzon, hanem tervezhető és csökkenthető kockázat legyen.
A következő forró nyáron ez már nem elméleti kérdés lesz, hanem nagyon is személyes.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dr. Reith András: építész, az ABUD Mérnökiroda ügyvezetője és a Pécsi Tudományegyetem professzora.
- ABUD Mérnökiroda: magyar mérnöki és építészeti tervezőiroda, amely fenntartható épületgépészeti és energetikai megoldásokkal foglalkozik.
- Hőlábnyom: a karbonlábnyom fogalmához hasonló, kialakulóban lévő mutató, amely azt méri, hogy egy városi beavatkozás – burkolat, épület, növényzet – milyen mértékben és ideig fokozza a helyi hőterhelést és rontja a hőérzetet. Célja, hogy a városi anyaghasználat hőhatásait tervezési és szabályozási eszközzé tegyék.
- Karbonlábnyom: egy tevékenység, termék vagy épület üvegházhatású gáz-kibocsátásának összesített mértéke. Széles körben elfogadott mérőszám, amelyhez analógiaként kapcsolódik a hőlábnyom fogalma.
- Városi hősziget-hatás: az a jelenség, amelynek során a beépített, burkolt városi területek lényegesen melegebbek, mint a környező vidéki területek. Oka a magas hőt elnyelő felületek, a növényzet hiánya és az épületek által visszavert, tárolt hő.
- Energiaszegénység: az a helyzet, amikor egy háztartás nem tudja megfelelően finanszírozni az energia-alapszükségleteit – ma már nemcsak a fűtést, hanem a nyári hűtést is beleértve.
