A körforgásos gazdaság nem technológiai divat, hanem vállalati túlélési kérdés – és sok esetben lenne is rá működő megoldás.
A radiocafé A holnap tegnapja című műsorában Ferenczi Attila Maxim fenntarthatósági és hulladékgazdálkodási szakember arról beszélt: a cégek egy része már érti, hogy a hulladék nem a folyamat vége, hanem egy korábban elrontott döntés következménye. A valódi fordulat ezért nem a kukatárolónál, hanem a beszerzésnél, a tervezésnél és a vállalati gondolkodásban kezdődik.
A szándék megvan
Ferenczi szerint a vállalati oldalon egyre gyakrabban látszik a nyitottság a körforgásosabb működés felé. A nyomás részben szabályozói: az Európai Unió egyre több előírással tereli ebbe az irányba a piacot, a hulladék-keretirányelv, az ESPR vagy a PPWR-rendelet mind ezt a logikát erősítik.
A szakember ugyanakkor arra figyelmeztetett: a szabályozás önmagában még nem elég. Ha egy cég csak kényszerként érzékeli a fenntarthatósági elvárásokat, abból könnyen kerülőutak születhetnek, nem valódi megoldások. A kérdés az, hogy létrejönnek-e tényleges vállalati körforgások, vagy minden marad formális megfelelés.
A hulladék nem csővégi ügy
A beszélgetésben elhangzott, hogy a hulladék kérdése nem „csővégi” probléma. Mire egy vállalat ott tart, hogy a szelektálásról vagy a veszélyes hulladék kezeléséről beszél, addigra sok lényegi döntés már megszületett.
Ferenczi körforgással foglalkozó szakemberként határozza meg magát. Szerinte a beszerzési folyamatokon keresztül a terméktervezésre, sőt az egész ellátási láncra hatni lehet. Egy jó döntés nemcsak kevesebb hulladékot jelenthet, hanem nagyobb vállalati rezilienciát is: a cég jobban felkészül a jövőre, miközben a fenntarthatóbb piaci szereplőket is erősíti.
Ehhez viszont előbb saját működését kell pontosan látnia a vállalatnak. Egy belső anyagmenedzsment-auditból derül ki igazán, hol keletkezik felesleg, milyen anyagáramok mozognak a rendszerben, és hol térülhet meg egy körforgásos megoldás teljes költségszinten.
A technológia sokszor már itt van
Szóba került az is, hogy nem feltétlenül új technológiák hiányoznak, hanem a felismerés, hogy mire és milyen üzleti modellben lehetne őket használni. Ilyen példa a szolgáltatásalapú működés is: amikor egy cég nem eszközt vesz, hanem annak használatáért fizet.
Ferenczi Attila Maxim szerint az ipar sok területen készen áll. A kihívás gyakran a megrendelői oldalon van, ahol még mindig a látványosabb, könnyebben értékesíthető megoldások élveznek előnyt. Közben olyan anyagoknál is nyílhat új út, mint a köznyelvben hungarocellként emlegetett csomagolóanyag, ha elegendő, tiszta mennyiség áll rendelkezésre ahhoz, hogy más ipari folyamatba visszakerüljön.
Az ESG-ről szólva a szakember úgy fogalmazott: jelenleg sok cégnél ez inkább adatgyűjtésről és riportálásról szól, mint valódi jövőbeli vállalásokról. De ezt nem végállapotnak, hanem fejlődési szakasznak látja.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Ferenczi Attila Maxim: fenntarthatósági és hulladékgazdálkodási szakember.
- ESPR: az ökotervezési követelményeket erősítő uniós rendelet, amely a termékek fenntarthatósági szempontjait emeli be erősebben a szabályozásba.
- PPWR-rendelet: uniós csomagolási szabályozás, amely a csomagolások és csomagolási hulladék kezelésének új kereteit adja.
- Hulladék-keretirányelv: az uniós hulladékszabályozás egyik alapdokumentuma, amely meghatározza a hulladékkezelés fő elveit és prioritásait.
- ESG: a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontok összefoglaló neve, amely egyre fontosabb a céges működés és jelentéstétel szempontjából.
