Az idei közgazdasági Nobel-díj kitüntetettjeinek munkásságával az infláció is érthetőbbé vált, de a jegybankok gondolkodása is megváltozott.
A radiocafé Millásreggeli című műsorában Szőnyi Dávid, az Akkord Alapkezelő Zrt. junior portfóliómenedzsere arról beszélt, hogyan kapcsolódhat össze egy elméleti közgazdasági életmű a mindennapi gazdasági kérdésekkel. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a műsorvezetők az idei közgazdasági Nobel-díj kitüntetettjei, Robert Hall és Michael Woodford munkásságát vették elő, majd ezen keresztül jutottak el a mai inflációs és kamatdilemmákig.
Alulról szemlélt makrogazdaság
A műsorban elhangzott értelmezés szerint Hall és Woodford jelentősége abban áll, hogy a makroökonómiát mikroökonómiai alapokra helyezték. Ez leegyszerűsítve azt jelenti: nem elég a gazdaságot néhány nagy mutató és stabilnak hitt összefüggés alapján leírni, hanem azt is meg kell érteni, hogyan döntenek külön-külön a háztartások és a cégek.
Szőnyi Dávid szerint ez különösen azért fontos, mert a korábbi modellek gyakran túl sokat feltételeztek az állandóságról. A beszélgetésben példaként az 1970-es évek amerikai stagflációja került elő: vagyis az a helyzet, amikor a gyenge növekedés és a magas infláció egyszerre jelenik meg. A gondolat lényege az volt, hogy ha a gazdasági szereplők előre számítanak a jegybank lépéseire, akkor viselkedésükkel részben semlegesíthetik is azokat.
Ragadós árak
Ezen a ponton érdemes megismerkedni a ragadós árak fogalmával. A vállalkozások nem változtatnak hetente árat, még akkor sem, ha a költségeik közben gyorsan emelkednek. Sok vállalat évente csak egy-két alkalommal tud érdemben átárazni, így egy ideig kénytelen lenyelni a drágulás egy részét.
Ha például energiaár-sokk éri a gazdaságot, a vállalatok nem azonnal hárítják át a terheket a vevőkre. Később viszont, amikor végre emelhetnek, nemcsak az aktuális veszteséget próbálják beépíteni az árba, hanem a korábban kiesett hasznot is. Ha közben a kereslet erős marad, ebből könnyen nagyobb inflációs hullám lehet.
A műsorban éppen ezzel magyarázták, miért gondolkodnak ma másként a jegybankok, mint korábban. A mai monetáris politika nem pusztán az aktuális adatokat nézi, hanem azt is, hogyan alakulnak a várakozások.
Jegybanki lehetőségek
Szőnyi Dávid szerint a modern jegybanki gondolkodás egyik fordulata az volt, hogy a pénzmennyiség helyett a kamatpolitika került a középpontba. Ennek kapcsán szóba került az amerikai jegybank, a Federal Reserve is, amelynek most egyszerre kell reagálnia energiaeredetű inflációs nyomásra, vámhatásokra és a szolgáltatások makacsabb drágulására.
A beszélgetésben elhangzott egy szemléletes kifejezés is: az „AI-fláció”. Ezzel arra utaltak, hogy az amerikai gazdaság egyes területein, például az adatközpont-építések környékén, az erős kereslet önmagában is felhajtja az árakat. A nehézséget az jelenti, hogy a jegybanknak így egyetlen kamatszinttel kell hatnia az egész gazdaságra, miközben az egyes szektorok nagyon különböző állapotban lehetnek.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Robert Hall: amerikai közgazdász, a közgazdasági Nobel-emlékdíj kitüntetettje.
- Michael Woodford: amerikai közgazdász, a közgazdasági Nobel-emlékdíj kitüntetettje.
- Ragadós árak: olyan helyzet, amikor a vállalatok nem tudják vagy nem akarják sűrűn módosítani áraikat, még akkor sem, ha a költségeik gyorsan változnak.
- Stagfláció: a gazdasági lassulás és a magas infláció „együttélése”.
- Anticiklikus fiskális politika: olyan költségvetési szemlélet, amely jó időkben visszafogottabb, válság idején viszont aktívabban támogatja a gazdaságot.
