Rubin Eszter mindannyiunkat foglalkoztató kérdést feszeget: mihez kezd az ember a gyásszal, az idővel és a láthatatlan tehetséggel?
Rubin Eszter Kvintett az idők végezetéig című új regénye első pillantásra szépirodalmi kriminek tűnik, valójában azonban jóval többről beszél: gyászról, rendről, alkotásról, a művészsors törékenységéről és arról, hogyan változik meg körülöttünk az idő, amikor az élet kizökken a megszokott medréből. A kötetről a radiocafé Pontjókor! című műsorában beszélgetett az íróval Fehér Mariann.
Öt szereplő, több idősík
A címben szereplő kvintett szó nem puszta hangulati elem: a regénynek öt főszereplője van. Három mai budapesti figura és két 20. századi festő alkotja azt az ötösfogatot, amelynek tagjai nem ismerik egymást, mégis valamiképp egymás mellé rendeződnek.
A jelenkori szereplők közül Alina fiatal csellista, aki a szüleit gyászolja, és ebben az állapotban nehezen kapcsolódik más emberekhez. Tamás nagykorúként kerül ki az állami gondozásból, és azt próbálja kitalálni, hol a helye a világban. A harmadik alak, Szerémi Béla ecsetgyűjtő, a rend megszállottja, aki a főzésben, a tárgyak elrendezésében és a mindennapok ritmusában is a tökéletes rendszert keresi. Az ő figurájában egyszerre van önirónia, abszurd humor és valami nagyon is ismerős emberi feszültség.
A könyvet fordulatos, szürreális, abszurd humorral átszőtt szépirodalmi krimiként írhatjuk le leginkább. A regény nem egyszerűen történetet mesél, hanem közben
gondolkodik is arról, hogyan működik az emlékezet, a veszteség és az alkotás.
A borítótól a történetig: Vajda Lajos nyoma
A könyv képzőművészeti szála már a borítón elindul. Rubin Eszter maga tervezte a kötet külsejét Vajda Lajos Szentendrei házak című grafitrajza, valamint más festményeinek színei alapján. A szerző elmondta, hogy a borítón megjelenő geometriai formák a történetre is fontos utalásokat tesznek.
Vajda nemcsak vizuális hivatkozásként van jelen. A regény egyik inspirációja egy novella volt, amelyben egy Vajda Lajos kézjegyével ellátott vakrámadarab szerepelt. Ez lett az egyik origó, amelyből a történet később egészen más irányokba nőtt.
A másik nagy inspiráció szintén festőhöz kötődik, csak már nem a magyar avantgárdhoz, hanem az amerikai absztrakt expresszionizmus egy sokáig háttérbe szorított alakjához.
Janet Sobel és a késve felismert tehetség
Rubin Esztert mélyen megérintette Janet Sobel élettörténete. A Ukrajnából kivándorolt, zsidó származású festő 16 évesen érkezett meg Ellis-szigetre, később ötgyerekes háziasszonyként élt, és csak a negyvenes évei közepén kezdett festeni. A szerző szerint ösztönös művész volt, aki korán alkalmazta a csöpögtetéses, úgynevezett all-over painting technikát, miközben a művészettörténeti emlékezet ezt a technikát inkább Jackson Pollock nevéhez köti.
Rubin Eszter olvasata szerint Sobel esetében különösen jól látszik, mennyire nem elég önmagában a tehetség. Kell hozzá kor, közeg, láthatóság, és az a különös összjáték is, amely végül eldönti, kiből lesz kanonizált művész, és ki marad sokáig a háttérben.
A Kvintett az idők végezetéig nem dokumentumregény, nem életrajzi rekonstrukció. Abból a kérdésből indul ki, hogy miképp tör utat magának a tehetség, és mi történik akkor, ha ez az út lassul, elakad vagy éppen másvalakihez kötődik az emlékezetben.
Vándorolhat-e a tehetség?
A regényt külön izgalmassá teszi, hogy a tehetség szinte önálló szereplőként van jelen benne. Rubin Esztert foglalkoztatja a kérdés:
vajon a tehetség valamiféle különálló minőség-e, amely akár „vándorolhat” is emberről emberre?
Ez a gondolat egyszerre filozofikus és nagyon emberközeli. Sokak számára ismerős lehet az érzés, hogy a képesség önmagában kevés, ha nem találkozik megfelelő pillanattal, közeggel, szerencsével vagy egy olyan karakterrel, amely elbírja a ráeső figyelmet. A szerző a művészsorsot ezért nem heroikus, hanem törékeny, soktényezős egyenletként látja.
Ettől válik a könyv többrétegűvé: nemcsak azt kérdezi, ki tehetséges, hanem hogy ki válhat láthatóvá, és mi történik azokkal, akikben ott a képesség, de ezt a világ nem igazolja vissza.
Gyász és idő: amikor minden lelassul
A másik erős szervezőelv az idő. Rubin Eszter arról beszél, hogy a gyászban az idő furcsán megváltozik: lassúvá, nyúlóssá, néha szinte elviselhetetlenné válik. Ez Alina történetében különösen hangsúlyos, de a szerző szerint
valamennyi szereplő másként tapasztalja meg az idő elmozdulását.
A regényben ezért nem csupán cselekményszálak futnak egymás mellett, hanem időérzékelések is. Ott a déjà vu, ott az ismétlődés élménye, és ott van Béla időhurka is, amely már kifejezetten szürreális síkra viszi a történetet. A rend embere épp azzal szembesül, hogy az idő nem hajlandó úgy működni, ahogyan egy jól rendszerezhető világban kellene.
Ez az egész nem puszta játék az időkezeléssel, hanem annak a tapasztalatnak az irodalmi formája, hogy válsághelyzetben a hétköznapi idő egyszerűen megszűnik hétköznapinak lenni.
Személyes tapasztalat
A beszélgetésből az is kiderül, hogy a regény érzelmi hitelességének komoly személyes háttere van. Rubin Eszter elmondta, hogy az elmúlt öt évben egymás után elvesztette szüleit, ezért mélyen bele tudott helyezkedni Alina gyászába. Tamás világához pedig azért tudott közel kerülni, mert korábban állami gondozott fiatalok utógondozó otthonában dolgozott.
Ez nem azt jelenti, hogy a regény önéletrajzi lenne. Csupán a szereplők fájdalma, zavara vagy éppen kapaszkodókeresése nem kívülről felmért probléma, hanem megélt tapasztalatból táplálkozó irodalmi anyag.
Egy könyv, ami figyelmet kér
Rubin Eszter azt is felidézte, hogy a kéziratot egy időre félretette, mert úgy érezte, nem tud ilyen könyvet írni. Egy évvel később vette elő újra, akkor már idegen szemmel tudott ránézni, és ebből a távolságból egyszer csak folytathatóvá vált a történet. Ez a megtorpanás sokat elárul a szöveg ambíciójáról is: a Kvintett az idők végezetéig nem rutinból született könyv.
Az olvasónak is ezt a fajta jelenlétet ajánlja fel. Fehér Mariann szerint sűrű és komplex regényről van szó, amely figyelmes olvasást igényel. Ez valószínűleg nem riasztás, inkább ígéret: annak, aki nem gyors fogyasztásra, hanem valódi belemerülésre vágyik, ez a könyv bőven ad muníciót.
Rubin Eszter a beszélgetés végén arról is beszélt, mennyire fontosak számára az olvasói visszajelzések. A következő találkozási pont a Margó Irodalmi Fesztivál, ahol október 15-én este hétkor lesz könyvbemutató és dedikálás. De a Kvintett ennél is fontosabb találkozást kínál: azt, amikor egy regény nem pusztán történetet ad, hanem nyugtalanítóan pontos kérdéseket az időről, a veszteségről és arról, hogyan próbálunk mégis főszereplői maradni a saját életünknek.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Janet Sobel: Ukrajnából kivándorolt, zsidó származású amerikai festő, akit ma az absztrakt expresszionizmus fontos előfutáraként emlegetnek.
- Vajda Lajos: a 20. századi magyar avantgárd egyik meghatározó alakja. Rövid életet élt, de jelentős életművet hagyott maga után.
- Ellis-sziget (Ellis Island): New York kikötőjének szigete, amely 1892 és 1954 között az Egyesült Államok egyik legismertebb bevándorlási állomása volt.
- All-over painting: olyan festészeti eljárás, amelynél a képmező egész felülete egyenrangú, nincs kijelölt központi alak vagy fókuszpont.
- Transzgenerációs trauma: olyan lelki teher vagy sérülés, amely családi mintákon vagy viselkedési módokon keresztül nemzedékeken át öröklődhet.
